A művészetről

A művészetnek is két oldala van, mint az éremnek. Az egyik felől az van, hogy Isten szépnek teremtette az embert úgy testi, mint lelki szempontból, és hatalmat adott neki, hogy uralma alá vegye a földet (Ter 1:28). Így aztán az ember használja a hangokat, a színeket, a testmozgást, a beszédet, a fantáziát és ezeknek különböző formáit, mint művészetet... A másik felől pedig az van, hogy a szenvedélyek miatt a művészet annyira csábító, mint Heródiás leánya, aki úgy meg tudta babonázni Heródest, hogy meg tudta szerezni tőle Keresztelő János fejét, annak ellenére, hogy Heródes tisztelte Keresztelő Jánost (Mt 14:11)...

Hasonlóképpen van ma is. Aki túl sokat időzik a művészetek háremében, előbb-utóbb a testiesség alantasságába csúszik le... Az érem egyik oldalán egy jó angyal áll, míg az érem másik oldalán egy bukott angyal. Jobb ha nem játszik az ember ezzel az éremmel...

Ima: Uram, Te szépnek teremtetted a világot, de ez a világ elmúlik minden szépségével együtt. Add, hogy csak a Te szépséged ragadjon meg minket. Ámen.

Az aranyszabályról

Sokan emlegetik az aranyszabályt: 

Amit szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is hasonlóképpen cselekejedetek velük. ( Mt 7:12) 

De valójában ezt gondolják magukban: Egyszer cselekedjék meg ők, aztán talán majd én is...

A kisegér története

Egyszer a kisegér ott sündörgött az éléskamrában. Meglátott egy kígyót, amely ott kúszott és majdnem elkapta őt. A kisegér remegve, reszketve futott ki az udvarra, és riadtan panaszolta a tyúknak: 

- Kígyó van a házban! Kígyó van a házban!...

A tyúk ránézett álmosan, leeresztette a homályos szemehályogát, majd így kotyogott: 

- Mi közöm nekem ahoz, hogy mi van a házban?... 

De a kisegér nem bírt nyúgodni. Futott hátra a karámba a birkához: 

- Kígyó van a házban! Kígyó van a házban!...

A birka is ránézett, de csak nyugodtan őrölte tovább a szénát, és válaszra se méltatta... 

Erre kisegér kétségbeesetten rohant az istállóba. Remélte, hogy legalább a tehén, aki nagyobb és tekintélyesebb, csak tesz majd valamit. De a tehén is csak kérődzött, és bárgyú szemekkel, elmélázva bőgött vissza, hogy bizony ez nem az ő gondja...

Nemsokára a asszony bement az éléskamrába, és amint ott keresgélt, a kígyó megmarta. Egy ideig nézegették a marás helyét, szívták, ápolták, de az asszony csak nem bírta, és hamarosan ágynak esett. A férje futott az orvosért, és az orvosnak bizony adni kellett valamit. Így hát a gazda hátrament a baromfiudvarba és levágta a tyúkot. Másnap az asszony állapota súlyosbodott. Erre a férj bevitte az asszonyt a kórházba. Ott valamivel fizetni kellett, így hát levágta a birkát is, és elvitte az orvosnak az átalvetőben. A helyzet továbbra sem javult. Az orvos közölte a férjjel, hogy egy drága gyógyszert kell beszerezni a fővárosból, mert csakis az segíthet a feleségén. Erre nem volt mit tenni, a férj hazament és levágta a tehenet. Kimérte és eladta. Az árából megvette az ellenszert és az asszony meggyógyult.

Tanulság: Ha a házban a kisegér kiabál, akkor mindenki figyeljen oda, még a legnagyobb is, mert lehet, hogy mindenki élete függ attól...

A szürke hétköznapok

Az utóbbi években divattá vált, hogy ilyen, meg olyan egyházi esztendõt hirdetnek meg. Vajon az emberek még számon tudják tartani?...

Nézi az ember a meghirdetett rendezvényeket és mintha nem találná bennük a lényeget. Annyi biztos, hogy ott jelennek meg az Krisztust szeretõ, krisztuskövetõ hívek. Ott mutatkozik meg a krisztusi közösség, Krisztus teste. 

De az ember keresi a hétköznapokban felragyogó igazat, akinek cselekedeiben is, nem csak szavaiban ismerni fel az evagéliumot. Szomjazzuk a szürke hétköznapok igazi verítékét, melynek ragyognia kellene...

A szentelt gyertya

Erõs fegyver... Az Egyház imádságos ereje van rajta. Ezt akkor láthatjuk meg szemeinkkel, ha hittel a szívünkben és szentelt gyertyával a kezünkben közelítünk egy ördöngõshöz vagy egy boszorkányhoz. Még ha nincs is meggyújtva a szentelt gyertya, akkor is megfutamodnak tõle...

Gyertyát bármikor szentelhetnek, de a Gyertyaszentelõ Boldogasszony napján megszentelt gyertya a leghatékonyabb. Ne mulasszuk el a gyertyaszentelést. Vásároljunk gyertyát és égõ gyertyával fogadjuk az áldást a szentmisén ezen a napon.

 

 

"Mindnyájan eléd siettünk, Krisztus, akik őszintén és mélységes hódolattal imádjuk misztériumodat; örömmel eltelve sietünk feléd... Meggyújtott gyertyát viszünk, isteni ragyogásod szimbólumát. Neked köszönhetjük, hogy ragyog az egész teremtés, sőt örökfény önti el, ami szétszórja a bűn sötétségét. Ezek az égő gyertyák azonban főképp annak a belső ragyogásnak a jelképei, amellyel fel akarunk készülni jöveteledre, Krisztus. Amint Anyád, a legtisztább szűz, karjában vitt téged, az igaz világosságot és felajánlott azokért, akik a sötétségben élnek, most mi is kezünkben tartjuk ezt a mindenki számára látható fényt és a te ragyogásodtól megvilágosítva eléd sietünk, aki az igazi fényesség vagy ... 

      A világosság, amely a világba jön, hogy megvilágosítson minden embert, megjött... Mindnyájan hozzád jövünk, hogy fényedbe öltöztess minket, hogy az öreg Simeonnal mi is karunkba vegyünk, ó, örök, eleven fény. Vele együtt ujjongunk az örömtől, dicsérő himnuszt énekelünk az Istennek, a világosság Atyjának, aki megajándékozott minket az igaz fénnyel, hogy kiragadjon a sötétségből és eltöltsön világossággal." 

                                                                                        Szent Szofroniusz, De Hypapante 3, 6-7.

Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat

Az ószövetségi írások szerint, Izrael királyai több ezer bikát és kost áldoztak fel egyetlen alkalommal. Aki levágott akár egy tehenet is, tudja, hogy mennyi vér folyik ki belőle. Hát akkor ezer meg ezer bikából meg kosból (1Krón 29:21). Micsoda vérfürdő lehetett ott...

A bűnökért áldozatot kell bemutatni, és ez vérontást követel. Az ószövetségben bakok és borjak vére folyt, de az idők teljességében elérkezett az igaz és tökéletes véres áldozat, az Úr Jézus Krisztus keresztáldozatában...

(Zsid 9:22) A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolgot vérrel tisztítanak meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.

(Zsid 9:12-14) Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

A test lelke a vérben van, tudjuk meg a szentírásból (Lev 17:11;14). De a kérdés az, hogy egy alacsonyabb rendű lélek miként moshat meg a bűntől egy magasabbrendű lelket, és egyáltalán, mi köze van egy állat vérében lévő éltető léleknek az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett halhatatlan emberi lélekhez? A kiontott vérből lélek száll fel, mint jóillatú áldozat (Zsolt 66:15). Mindez a Megváltóban, az Úr Jézus Krisztusban nyer értelmet, és a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetben világosodik meg...

Amint az ószövetség sátora előképe volt a mennynek, úgy a bikák és kosok vére is csak előképe volt az igazi és örök véres áldozatnak, az isteni Bárány Szent Vérének. Habár a bikák és a kosok vére tökéletlen áldozat volt, az eljövendő Megváltóért beszámíttatott Izrael népének, mintegy megelőlegezve az idők teljességében megjelenő egyetlen, végérvényes és tökéletes véráldozatot (Zsid 11:40). Izrael népe megbecsülte a tökéletlen véráldozatot, várakozva a tökéletesre, de ma, amikor már megjelent a tökéletes véráldozat, sokan lábbal tiporják azt. Az ilyeneknek nincs többé bűnbocsánat...

(Zsid 10:26:31) Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. Ismerjük jól, azt, aki így szólt: „Enyém a megtorlás, s én megfizetek.” Majd ismét: „Az Úr ítélkezik népe fölött.” Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni. 

2020 március 14-én, egy szombati napon, elmentünk még egyszer utoljára  a Csíksomlyói Kegytemplomba, mielőtt bezárták volna a templomokat, és felmentünk Máriához, a Szűzanya kegyszobrához. Amikor ott imádkozok, rendszerint kapok valamit a szívembe a Szentlélek által. Ekkor, miután imádkoztam a március 16-án kezdődő templombezárások miatt, amint jöttem lefele a lépcsőn, azt kaptam a szívembe, hogy: Ezért vér fog folyni... Akkor nem értettem ezt, de hétfőn elmondtam a kolleganőmnek, hogy mit kaptam a szívembe. Eltelt közel két év, és elkezdődött a háború. Amint egyre többen haltak meg a fronton, eszembe jutott, hogy mit kaptam a szívembe a templombezárások előtt. Fel is emlegettem ezt a kolleganőmnek, aki megrendülten igazolta, hogy tényleg mondtam ezt akkor...

Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Ha korlátozzák vagy megszüntetik a legszentebb áldozat bemutatását, akkor valahol vérnek kell folynia. Ha lábbal tiporják az Úr Jézus egyszer és mindenkorra kiontott drága Szent Vérét (Zsid 10:29), akkor többé már nincs bűnbocsánat, hanem csak ítélet. De mi, akik nem értettünk egyet a templomok bezárásával, reménykedünk az Úrban...

Ima: Uram Jézus, kérünk add nekünk kegyelmedet, hogy mindig méltó módon vegyük magunkhoz az Oltáriszentséget. Ámen.

Az aktatáskás úriember

Amikor megjelennek az IMF-től, A WHO-tól, a WEF-től, az EU-tól, stb. az aktatáskás úriemberek, aki elõtt hajbókólnak az országelnökök és a miniszterek, jusson eszünkbe, hogy olyan nyomorúságra visznek majd minket, amilyen nem volt a világon, amióta a világ világ. 

(Mt 24:21) Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.

Az életpályáról

Egy fiatalember tiszta szívvel, tiszta tekintettel indult neki pályafutásának, de késõbb sokmindent megtett a sikerért. A tiszta szívű, tiszta tekintetű ifjúból, pár évtized alatt, egy zavaros tekintetű, gonosz gondolkodású, megalkuvó, meggyötört, deres hajú, hiábavalóságokban bízakodó öregember lett... Így jár, aki mindenáron meg akarja találni életét ebben a világban...

Minden szakma törvényes, de nem minden szakma válik lelkünk javára. A hóhér szakma is törvényes, és a hóhér lánya a legszebb a városban, mégsem akarja senki feleségül venni...

A kereskedő előbb-utóbb csalni fog, az ügyvéd meg a bíró előbb-utóbb elcsűri-csavarja az igazságot, a vállalkozó előbb-utóbb visszaél az alkalmazottjaival, stb. Ja, hogy mi lesz akkor az ilyen foglalkozásokkal? Ne törődjünk a világgal, mert a világ törődik saját magával. Mi törődjünk Krisztussal, és az Ő követésével...

Ima: Urunk Jézus, adj nekünk hitet, hogy előbb keressük Isten országát és igazságát, és elhiggyük, hogy minden egyéb megadatik számunkra. Ámen.

Forrás: Wkipedia