2011. február 2., szerda

Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat

Az ószövetségben, Izrael királyai több ezer bikát és kost áldoztak fel egyetlen alkalommal. Aki levágott akár egy tehenet is, tudja, hogy mennyi vér folyik ki belõle. Hát akkor ezer, meg ezer bikából és kosból. Micsoda vérfürdõ volt ott...

A testnek lelke a vérben van, tudjuk a szentírásból (Lev 17:11;14). De a kérdés az, hogy egy alacsonyabb rendű lélek miként moshat meg a bûntõl egy magasabbrendü lelket, és egyáltalán, mi köze egy állat vérében lévõ éltetõ léleknek az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett emberi lélekhez?...

Mindez a Megváltóban, az Úr Jézus Krisztusban nyer értelmet és a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetben világosodik meg.

Amint az ószövetség sátora elõképe volt a mennynek, úgy a bikák és kosok vére is csak elõképe volt az igazi és örök véres áldozatnak, az isteni Bárány Szent Vérének. Habár a bikák és a kosok vére tökéletlen áldozat volt, az eljövendõ Megváltóért beszámíttatott Izrael népének, mintegy megelõlegezve az idõk teljességében megjelenõ egyetlen, végérvényes és tökéletes véráldozatot.

Izrael népe megbecsülte a tökéletlen véráldozatot, várakozva a tökéletesre. De ma, amikor mar megjelent a tökéletes véráldozat, sokan szt lábbal tiporják...

Ima: Uram Jézus, kérünk add kegyelmedet, hogy mindig méltóan megyük magunkhoz az Oltáriszentséget. Ámen.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése