Tele voltak szemekkel

(Ez 10:9-17) Megfigyeltem: Négy kerék volt a kerubok mellett, mindegyik kerék egy kerub mellett, s a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit. Úgy látszott, hogy mind a négy egyforma, s mintha az egyik kerék a másikban lett volna. Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította őket, és nem fordultak meg menet közben. Egész testük, hátuk, kezük és szárnyuk, valamint a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négyüknek. Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: "galgal". Mindegyiknek négy arca volt: az első bikaarc volt, a második emberi arc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik sasarc. A kerubok fölemelkedtek; ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyónál láttam. Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek ottmaradtak mellettük. Amikor megálltak, azok is megálltak, amikor fölemelkedtek, azok is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.

Október 13-án volt az EKKM éves találkozója, ahol Dr.Johannes Hartl teológus, az augsburgi Imádság Háza vezetõje tartott tanítást. Ez az ember egy „keresztény zseni”, egy kristálytiszta elme, egy lángoló szív, aki csak amúgy sziporkázik elõadásaiban. 

Õt hallgatva elszégyelhetjük magunkat, hogy csak ennyire hiszünk, hogy csak így állunk a szentírás ismeretével, hogy csak ennyit imádkozunk, hogy csak ilyen silány a tanuságtételünk. Fel lehet háborodni, lehet ignorálni, le lehet legyinteni, ki lehet kacagni... De az igazság akkor is az, hogy Erdélyben aligha létezik egyházi vagy világi krisztuskövetõ, aki az õ színtjét ütné.

Vannak olyanok akik hisznek, de helytelenül hisznek, vannak olyanok aki szolgálnak, de helytelenül szolgálnak és vannak olyanok akik tanítanak, de helytelenül tanítanak. Miért van ez így? Mit tehetünk életünkben és könyezetünkben, hogy ne legyen ez így, kiváltképpen most, amikor a hit éve van?...

Sokminden megragadott a tanításában, de csak néhányat emelek ki:

1. Elõadását Isten teremtõ munkájának dicséretével kezdte és azzal, hogy a teremtés szépségébõl meg lehet sejteni Isten szépségét. Isten dicsõsége nemcsak a hatalmában áll, hanem az Õ felfoghatatlan szépségében is. Ezt a szépséget szemlélni kell, mert a szépség vágyik arra, hogy megmutassa önmagát. Amint a halak, ahoz, hogy otthon érezzék magukat a vizekben, uszonyokkal és kopoltyukkal vannak ellátva, úgy a kerubok is, akik Isten felfoghatatlan szépsége elõtt vannak, tele vannak szemekkel. 

Isten elképzelhetelen szépségének befogadására sok szem kell, ezért a kerubok teste telis-tele van szemekkel. Ez a gondolat imára kell serkentsen bennünket, hogy mi is tele legyünk szemekkel Isten dicsõségének szemlélésére. Szent Pál szerint, a bûnös ember nélkülözi Isten dicsõségét: 

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét. 

Ahoz, hogy megláthassuk Isten szépségét, meg kell térni az élõ hitre. Isten olyan szépségeket tartogat az Õt szeretõknek, amelyet fel sem bírunk fogni: 

(1Kor 2:9) Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.

2. A hitben élõ ember, az elsõ zsoltár szerint, három dolgot tesz:

a). Van bátorsága más lenni, mint a környezete;

b). Megdicsõíti Istent azáltal, hogy Istent minden problémája fölé magasztalja;

c). Örömét leli Isten törvényének megélésében.

Valóban, félünk mások lenni, mint ez a bûnös világ, hogy kitûnjünk hitünkkel, hívõ életformánkkal, tanuságtételünkkel... Valóban a félelmeinket magasztaljuk fel, istenítjük bálványként és a félelmeink irányítanak bennünket. Félünk a munkanélküliségtõl, a szegénységtõl, a betegségtõl, az emberek megvetésétõl, a haláltól, stb. Valóban nem leljük igazan örömünket az evangéliumban, az imában, a szentmisében, az alamizsnában, a megbocsájtásban, az alázatos életben, stb... hanem kötelességbõl tesszük ezeket...

Hallgassuk meg Johannes Hartl tanítását és merjünk ma egy döntést hozni, hogy bátran felvállaljuk hitünket a hitetlen világ elõtt. Döntsünk ma, hogy felmagasztaljuk az Urat minden problémánk fölé és akkor megtapasztaljuk, hogy Õ elveszi félelmeinket. 

Végül pedig, döntsünk ma, hogy többé semmit sem azért teszünk Istennel kapcsolatosan, mert azt meg kell tenni, hanem azért, mert szeretjük Õt és szeretetünkbõl fakadóan örvendünk mindannak, amit Istenért teszünk Krisztusban.

Ima: Uram Jézus, ajándékozd meg lelkemet sok-sok szemmel, hogy megláthassam és befogadhassam elképzelhetetlen szépségedet. Ámen.