Krisztus Egyházának megalakulása

Jézus Krisztus Egyháza hivatalosan az elsõ pünkösdkor alakult meg. A Szentlélek kiáradása rettenthetetlen bátorságot adott az apostoloknak. A korábban rettegõ apostolok most kiléptek a nyilvánosság elé és hirdették, hogy igenis, a názáreti Jézus a Messiás, az élő Isten Fia, mert az Atyaisten feltámasztotta Őt a halálból, ezzel igazolva az Õt. Péter apostol olyan erõvel beszélt, hogy szavára mindjárt háromezer lélek keresztelkedett meg és csatlakozott hozzájuk...

(ApCsel 2:1-4) Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.

(ApCsel 2:14) Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk…

(ApCsel 2:41) Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

Csodálatraméltó természetfölötti élet sarjadt az új közösségben: “egy szív és egy lélek” voltak...

(ApCsel 2:46) Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban.

Az új közösség olyanná vált, amilyennek az Úr Jézus szánta: egyrészt kegyelmi közösség volt, másrészt intézményesen megszervezett társaság. Így Krisztus Egyháza egy hivatástudattal rendelkezõ, intézményes, szociális képzõdmény lett...

Fokozatosan bontakozott ki a tanítás (az evangéliumok, az apostoli levelek, az ószövetségi és újszövetségi kánonok), az igehirdetés módszere és az Egyház szentségi élete (a püspökök, a presbiterek, a kenyértörés liturgiája, a bûnbánat szentsége, a keresztelés, stb).

Megtapasztalták és átélték, hogy maga az Úr Jézus mûködik általuk...

(ApCsel 3:16) Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek.

A Szentlélek, nemcsak létrehozta az Egyházat, de élteti és vezeti is az idõk folyamán...

(Mt 28,20)  S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.

Van aki azt mondja, hogy az Egyház akkor pattant ki Krisztus oldalsebébõl, amikor a római katona szíven szúrta a lándzsaval. Amikor a római katona az Úr Jézus testét átszúrta, az isteni kegyelem forrását fakasztotta ki. A vér és víz amely az Úr oldalsebéből folyt ki, az a kegyelem, amely Krisztusból, az Õsszentségbõl csörgedezik a vilagba...

(Jn 19:34) …az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.

(1Ján 5:7) Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Van aki azt mondja, hogy az Egyház születése már elõvételeztetett az utolsó vacsorán, az elsõ áldozati liturgiában, amikor az Úr Jézus átváltoztatta elõször a kegyeret és a bort, az Õ testévé és vérévé. Akkor, abban már benne volt, elõvételezett formában, az Õ keresztáldozata is, meg az megalakulandó Egyház is...

(Kol 1,16-20)  Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

Ima: Uram Jézus, hálát adok, hogy Egyházat alapítottál, amely engem is megszült az örök életre és részesít megváltó mûved gyümölcseiben. Ámen.