2017. augusztus 29., kedd

A szeretethimnusz lényege

(1Kor 13:1-13) Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

Az alábbi gondolatot írtam a szeretethimnuszról, a Lelki agresszió a közösségben címû bejegyzésbe: Szent Pál apostol szeretethimnusza ( 1Kor 13), amely szorosan összefügg a Krisztus misztikus testének leírásával (1Kor 12), világosan kifejti, hogy a karizmák (a lelki adományok) csak ideigvaló eszközök, amelyek arra szolgálnak, hogy egybeszerkesztessenek a tagok Krisztus testében. Amikor pedig elérkeznek a végsõ dolgok, akkor a karizmák elenyésznek, a töredékes lelki tapasztalások megszűnnek és ott már nem lesz semilyen kérdés ( Jn 16:23), mert annyira teljesek leszünk Isten ismeretével, mint ahogyan betöltik a vizek a tengert (Iz 11:9). Minden elmúlik, csak a szeretet marad meg. Ott, a Võlegénynél, majd csak a szeretet fog számítani. A múlandó karizmákkal lehet ugyan érdemeket szerezni, de csakis akkor, ha szeretettel parosulnak...


Ezt szeretném a továbbiakban még jobban kifejteni...

A szeretethimnusz Krisztus misztikus testére vonatkozik
 
Krisztus misztikus teste (1Kor 12), az Egyház képszerû ábrázolásának egyike... Mivel a történelem folyamán az Egyházat már sokan próbálták meghatározni, de senkinek sem sikerült egésszen megragadnia lényegét, ezért ma inkább képekben mutatják azt be. Az Egyház Isten népe, Krisztus misztikus teste, a Hegyre épült város, Isten háza, stb...
 
Krisztus misztikus teste magába foglalja a megdicsõült Egyházat, de ugyanakkor a küzdõ Egyházat is, amely még itt zarándokol a földön meg a szenvedõ Egyházat is, amely a tisztítótûzben szenved. Hiszen Szent Pál, az ő hasonlatával, említést tesz a tagok közötti ellenkezésekrõl is, meg a szenvedésekrõl is...

(1Kor 12:15-16) Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik.

(1Kor 12:26) Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele.

A Krisztus testének hasonlata megírásával (1 Kor 12), Szent Pál három dolgot bontott ki:

1. A tagok viszonyulását Krisztus testében, a Fõhöz, Krisztushoz és egymáshoz;

2. A tagok helyét Krisztus testében, ahogyan Isten azt meghatározza;

3. A tagok feladatát és mûködését az egy Lélekben, amely minden tagot átitat.

Mindhárom dolog ugyanazon szent szeretet felé mutat, amely a Krisztus misztikus testének a vérkeringése:

1. Krisztus testében, minden kapcsolat csakis a szeretetben jöhet létre;

2. A tagok csakis Isten szeretetében tudják elfogadni és elfoglalni helyüket Krisztus testében;

3. A tagok csakis a szeretet által tudják elvégezni azokat a szolgálatokat, amelyek a többi tag lelki növekedését és a Krisztus testébe való teljes beépülését szolgálja.

A szeretethimnusz kifejti a tagok karizmáinak és szolgálatainak ideiglenes voltát

Már az ószövetségben találkozunk azzal az ígérettel, hogy egyszer úgy fogjuk majd ismerni Istent, ahogyan Ő van. Az Úr Jézus is azt mondta apostolainak, hogy amikor ott leszünk a mennyei Atyánál, akkor már nem lesz semmi kérdeznivalók, mert úgy fogunk látni mindent, ahogyan van...

(Iz 11:9) Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.

(Jn 16:22-23) Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit.

Tehát minden bölcsesség, tanítás, prófétálás, csak töredékes ismeret Istenrõl, hogy hasznára legyen a tagoknak, a lelki növekedésre és Krisztus testébe való beépülésre. Ezek Isten dicsõségének homályos, mintegy tükör általi visszaverődései, szakadozó képsorai és hangjelei... 

Hogyan is lehet valaki eltelve magával egy karizma gyakorlásakor?... Hiszen a karizma annyira hiányos Isten dicsõségének közvetítésében, mint amennyire hiányos egy gyenge minõségû tengeri foto, a tengerben való fürdõzéshez képest... Amikor majd eljutunk a teljességre, akkor a karizmák és a szolgálatok megszünnek, mert mindent úgy fogunk ismerni és birtokolni mindent Istenben, ahogyan van...

A szeretethimnusz kifejti a karizmák és a szolgálatok értékét
 
Lehet bármilyen karizmánk, végezhetünk bármilyen szolgálatot, ha nincs bennünk szeretet, akkor a karizma  meg a szolgálat, nemhogy hasznunkra válna, de még kárhoztat is bennünket. A szeretet nélkül a szolgáló tag olyanná válik, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom. Bármilyen karizmát bírtokolhatok, bármilyen szolgálatot gyakorolhatok, ha szeretet nincs bennem, mit sem ér az nekem...
 
Sajnos, a karizmát meg a szolgálatot szeretet nélkül, önző módon is lehet gyakorolni. Sõt, Isten akaratán átlépve is lehet szolgálni, és Õ ezt megengedi... Miért? Mert az Úr hasonlít az jó gazdához, aki mindent felhasznál, hogy búzáját begyûjtse a magtárába...

(Mt 25:26-27) Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza.

(Lk 9:49-50) János vette át a szót: „Mester – mondta –, láttunk egy embert, aki ördögöket űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

Szent Pál kifejti, hogy a rossz szolgák is hasznot hajtanak Istennek. Azok is, akik nem szeretetbõl és nem tiszta szívvel szolgálnak, azok is hozzájárulnak az evangelizációhoz. Mindegy - írja Pál - csak,  hogy Krisztust hirdessék...

(Fil 1:14-18) Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát. Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem. De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki.

De a szeretet nélküli szolgálat, és a mennyei Atya akaratának semmibe vevése, tragikus következményekkel járhat... Lesz majd, aki arra ébred az ítéleten, hogy egy életen át használta a Szentlélek adományait és mégsem üdvözül. Hogyan lehetséges ez?... Úgy, hogy a Szentlélek jelen volt a szolgálatában, de nem volt benne a szolgálóban. Mivel szeretetlen volt a szolgáló és nem cselekedte meg a mennyei Atya akaratát, így nem járta át a Szentlélek. Az ilyen ember nincs bensõséges, intim kapcsolatban Krisztussal a Szentlélek által, hanem csakis a karizmákat használja. Erre mondja az Úr Jézus az ítéletkor, hogy soha sem ismertelek benneteket...

(Mt 7:22-23) Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

A szeretehimnusz kifejti, hogy a végsõ cél a szeretet
 
Az evangéliumi események vagy apostolok élete végén, mindig ott van a szeretet... A szeretethimnusz mondja, hogy a szeretet a legnagyobb, és a szeretet soha el nem múlik. Az Úr Jézus, az Õ búcsúbeszédében, átadta az apostoloknak a szeretet új parancsolatát. Szent János apostol, öregségére, a szereretrõl írt leginkább (1 Ján)... Õ fejtette ki, hogy Isten szeretet (1 Ján 4:16)...

(Jn 13:34) Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.

A szeretet soha el nem múlik... Odaát csakis a szeretet fog maradni és számítani. Egykor majd, az eszkatonban, nem lesz más csak Isten, Aki a szeretet...

(1Kor 14:1) Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.
 
Ima: Uram Jézus! Milyen nehéz szó a szeretet. Add szívembe szeretetedet, hogy én is igazan szerethessek. Ámen.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése