Lelki agresszió a közösségben

Isten országának örömhíre (Mt 4:17) és az evangélium summája (1Tim 3:16) kötelez minket, és ezeknek egyenes következménye, illetve követelménye a szeretet új parancsolata. Ha Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte (Jn 3:16) és Krisztus úgy szeretett minket, hogy meghalt értünk a kereszten, akkor nekünk is kötelezõ, hogy szeressük egymást, ahogyan Jézus is szeretett minket...

(Jn 13:34) Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

(1Ján 2:8-11) De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nem okozza testvére bukását. De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.

(1Ján 3:14-16) Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet. A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.

( 1Ján 20:19-21, Károli) Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket! Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.

De a többi apostol leveleinek is ez a végsõ kicsengése, hogy szeressük egymást:

- Péter apostol levelének buzdítása...

(1Pét 4:8)  Mindenekelőtt  legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez.

- Pál apostol szeretethimnusza...

( 1Kor 13) ...A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel....

- Jakab apostol levelének tanácsa...

(Jak 2:8) Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat« , jól teszitek.

-Judás apostol levelének jókivánsága...

(Jud 1:2) Irgalom, béke és szeretet bőségesen adassék nektek!

Szent Pál apostol szeretethimnusza (1Kor 13), amely szorosan összefügg a Krisztus misztikus testének leírásával (1Kor 12), világosan kifejti, hogy a karizmák (a lelki adományok) csak ideigvaló eszközök, amelyek arra szolgálnak, hogy egybe szerkesztessenek a tagok Krisztus testében. Amikor pedig elérkeznek a végsõ dolgok, akkor a karizmák elenyésznek, a töredékes lelki tapasztalások megszűnnek és ott már nem lesz semmi kérdés ( Jn 16:23), mert annyira teljesek leszünk Isten ismeretével, mint ahogyan betöltik a vizek a tengert (Iz 11:9). Minden elmúlik, és csakis a szeretet marad meg. Ott a Võlegénynél, majd csak a szeretet fog számítani. A múlandó karizmákkal lehet ugyan érdemeket szerezni, de csakis akkor, ha szeretettel párosulnak...

Keresztények vagyunk és mégis, nap mint nap, megtapasztaljuk a szeretetlenséget. Sõt, megtapasztaljuk a kemény agressziót is... De mivel mûvelt, törvénytisztelõ, evilági polgárok vagyunk, ezért a fizikai agresszió nem fordulhat elõ... Ezért aztán, annál inkább jelen van életünkben a lelki agresszió, amelyre nemigen lehet világi törvényeket hozni. A lelki agressziót nem csak szóval lehet elkövetni, hanem tettel is, meg tudatos mulasztással is…

A lelki agressziót megtapasztaljuk minden közösségben: a családban, a munkahelyen vagy akár a krisztusi közösségben. Mivel a krisztusi közösség a hitről, az evangéliumról, Jézus Krisztusról és az isteni szeretetrõl kellene szóljon, ezért talán itt a legsúlyosabb a lelki agresszió. A családban elszenvedett lelki agresszió is nagyon súlyos, a munkahelyen is komolyan le lehet sérülni, de mégis, a legveszélyesebbnek a krisztusi közösségben elszenvedett lelki agressziót gondolom, mert pont ott történik súlyos lelki agresszió, ahol a sérült, lelkileg beteg ember, az isteni vigasztalást és a lelki gyógyulást reméli...

A leki agresszió formái egyes formái:

A titkolózás

A titkolózás arról szól, hogy az a testvér, akivel együtt dolgozunk Isten országáért, akirõl azt gondoljuk, hogy egy szív és egy lélek vagyunk (ApCsel 1:14), eltitkol elõlünk olyan fontos információkat, amelyek ránk is tartoznak, és amelyek komolyan érintenek bennünket, azzal a céllal, hogy õ valamilyen helyzetelõnybe kerüljön. A titkolózást mindig a versengés, az irigység és a gátlástalan érvényesülési vágy motiválja. Megtart magának információkat, hogy lépéselõnybe kerüljön, érvényesüljön és hogy a másik kimaradjon abból a bizonyos dologból, amelyet õ szeretne uralni vagy megszerezni. Ez a magatartás súlyosan rombolja a testvéri bizalmat és komoly sebet ejt a becsapott tesvér szívén.

Az ellenkezés

Az ellenkezés az a magatartás, amely által, a közösségi megbeszéléseken, bármilyen javaslata, felvetése is legyen az egyik testvérnek, a másik mindig ellene van. Ugyanakkor, bárki más, bármilyen kevésbé jobb javaslattal is hozakodik elõ, azt azonnal felkapja, támogatja, csakhogy ne annak a testvérnek javaslata valósuljon meg, akit õ ki nem állhat. Az ellenkezést a versengés, az irigység és a harag motiválja. A másik testvér képességei és lelki potenciálja, veszélyt jelentenek az ellenkezõ magatartású testvér beképzelt lelki karrierjére nézve. Ezért aztán mindent elkövet, hogy a másikot szabotálja munkájában.

A leértékelés

A leértékelés az a fajta lelki agresszió, amelyben a bántalmazó testvér folyton lebecsüli azt, amit az áldozat gondol vagy tesz. Gyakran megtörténik, hogy a bántalmazó viccnek, tréfának álcázza a leértékelõ magatartását, miközben kikezdi a másik testvér kinézetelét, képességeit, értékeit, inteligenciáját. Ezt a magatartást is a kevélység motiválja, a versengés és a gátlástalan érvényesülési vágy. El kell bizonytalanítani, le kell uralni a másikat és le kell rombolni értékeit a közösség elõtt, hogy ne lehessen vetélytárs.

Az ítélkezés és a kritizálás

Ezeket nehéz helyesen megítélni, mert létezik jogos, bensõ ítélkezés is (1Kor 6:3), meg építõ kritika is. Ha valaki alázatos, az elfogadja ezeket, aláveti magát az ítéletnek, kritikának és korrigálja magatartását. Itt azonban arról van szó, hogy ha valaki ellenszenves, akkor annak a legkisebb hibája is egybõl nagy vétek lesz és kemény kritikát vált ki, de a másik testvér bármilyen súlyos hibája fölött szemet húnynak és elfedezik. Akit nem kedvel a bántalmazó, annak minden lépésére tud mondani valamilyen negativ véleményt. Ennek a magatartásnak forrása a harag és az ellenszenv.

A lekicsinyelés

Ez a magatartás gyakran társul kegyes, lekicsinlõ megszólitásokkal, mint pld.: testvérkém, fiacskám, barátocskám, stb. Ez azt sugallja, hogy a másik testvér tettei, érzelmei, vágyai lényegtelenek, és egyáltalán nem fontosak azok a dolgok, amelyeket gondol, mond vagy tesz. Ennek a magatartásnak gyökere a gõg, amely arra készteti a bántalmazót, hogy a másikot megalázza.

A megfélemlítés

Ez az a magatartás, amikor a bántalmazó úgy próbálja rávenni a tagokat az engedelmességre, hogy kilátásba helyez számukra valamilyen következményt, mint pl.: ha nem engedelmeskednek, akkor ki lesznek zárva, le fognak maradni valami fontosról, elesnek anyagi forrásoktól, esetleg elveszítik Isten kegyelmét, stb.  Ez a magatartás is gátlástalan hatalomvágyból, mások fölötti uralkodási vágyból fakad, amely aztán ilyenfajta manipulációkat produkál.

A parancsolgatás

Ez a magatartás az, amikor már a kegyes kérlek testvérem-bõl, menj ide-menj oda parancsolgatás lesz. A sérült, szûkkeblû emberbõl, elõbb-utóbb elõbújik a hatalmaskodó, kivagyokén magatartás. Az ilyen ember nem akar teret engedni a másik szabad vélemény nyilvánításának, hanem kényszeríteni akarja, hogy gondolkodás nélkül rendelje alá magát az õ akaratának. Itt súlyos jelemzavarról van szó és az ilyen ember semmiképpen sem alkalmas vezetõnek.

A tagadás

Ez a magatartás a lelki bántalmazás egyik igen súlyos formája. Ez akkor merül fel, amikor az áldozat meg akar testvéri módon beszélni a másik testvérrel egy problémát, a kiengesztelõdés és egyetértés céljából, de a másik úgy tesz, mintha a probléma nem is létezne, és úgy tesz, mintha nem értené mirõl beszél a társa. Ezzel azt üzeni kódolva, hogy nincs joga a másiknak problémákat felvetni és nem bízhat az érzéseiben, megítélésében.

A semmibevevés

Ez a magatartás egy nagyon fájdalmas bántalmazási módszer. Akkor beszélünk semmibevevésrõl, amikor egy véleménykülönbség után, bejön a közösségbe a fekete bárány testvér, mosolyogva köszön, megszólít valakit, kérdez tõle valamit és az úgy tesz, mintha semmit sem hallott/értett volna. Esetleg válaszol valami közömbös dolgot, de nem reagál ténylegesen és nem jelez vissza, hogy felfogta, amit a másik mondott neki. Ennek a cselnek különösen romboló hatása van, fõleg a lélekben gyengéknél.

És még sok más hasonló módszer van, amelyek esetleg még súlyosabbak, fõleg akkor, amikor többen is, klánszerûen összefognak, hogy lelki agresszió alá vegyék a vélt ellenfelet, az áldozatot...

Mit tegyünk? 

Elõször is fel kell ismerjük, hogy lelki agressziónak vagyunk az áldozatai. 

Ennek a lelki jelei a következõek lehetnek:

- Egy bizonyos személy jelenlétében vagy a közösségben, folyamatosan nem érezzük jól magunkat;

- Egy bizonyos személy jelenlétében vagy a közösségben, mindig attól kell rettegjünk, hogy a legjobb szándékunk mellett is valamit nem jól mondunk;

- Amikor egy-egy beszélgetés, találkozás után, mindig azt érezzük, hogy a dolgok rosszul végzõdnek;

- Amikor egy-egy beszélgetés, találkozás után, azt érzi az ember, hogy minden lelki ereje elhagyja, lehangolt lesz, feszült és ideges.

 Vannak bizonyos pszihológusi tanácsok a lelki agresszió ellen, mint pl.:

- Tükrözni a bántalmazó érzéseit: Úgy látom dühös lettél…

- Kifejezni saját érzéseinket: Rosszul esik nekem, amikor így beszélsz…

- Következményeket helyezni kilátásba: Ha továbbra is ilyen megalázóan viselkedsz, akkor át fogom gondolni a kapcsolatunkat…

Ha észrevettük, hogy lelki agresszió áldozatai vagyunk egy krisztusi közösségben, akkor tehetünk néhány dolgot magunkért:

- Tudatosítsuk istengyermeki méltóságunkat és lelki szabadságunkat Krisztusban;

- Jusson eszünkbe, hogy nem vagyunk mazokisták, hogy folyton kínoztassuk magunkat lelkileg, sem lábtörlõk, hogy valaki folyton belénk törölje a cipõjét;

- Higgyük el, hogy nem egy bizonyos embertõl, nem egy beteges krisztusi közösségtõl függ a mi lelki életünk, üdvösségünk, hanem Krisztus Egyházától és keressünk olyan közösséget, ahol valódi krisztusi szeretet van, vagy legalábbis nincs lelki agresszió;

- Elméletileg lehet próbálkozni intelemmel is, de akik, egy krisztusi közösségben, lelki agresszióra adták fejüket, azoknál kevés az esély, hogy bármit is elérjünk jó szóval;

- Akik Krisztus nevében lelki agressziót követnek el, lelkeket sebeznek meg, bolygatnak fel, kicsinyeket bizonytalanítanak el és zavarnak össze, azok nagy bûnben élnek és az ilyeneket kerülni kell. 

Imádkozzunk az ilyen emberekért...

Számtalan lelkiségi közösség, alapítvány, szekta, neoprotestáns vagy akár történelmi egyház van, amelyekben súlyos lelki agressziókat követnek el. Ismerjük fel a lelki agressziót idejében, hogy ne kerüljünk kiszolgáltatott, függõ helyzetbe és fõként, ne feledjük el soha a fõ parancsolatot: Szeressétek egymást.

Néhány hasznos olvasmány ebben a témában, amely elérhetõ az interneten:
- Fesz van - Bartus Laszlo könyve;
- A szekták lelki rabsága...
- Az agymosás...

Ima: Uram Jézus, irgalmazz nekünk és azokon is, akik lelki sérültségük vagy kevélységük miatt, lelki agresszióra vetemednek. Kérünk szabadíts meg minket mindenféle beteges lelki függõségtõl és kiszolgáltatottságtól. Ámen.

Forrásként használtam fel a következõ cikket: Szóbeli bántalmazás - Számos variáiója van, sokan fel sem ismerik