Isten se nem atya, se nem anya, hanem Lélek:
(Jn 4:24) Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
Isten azért nyilatkoztatta ki magát nekünk mint mennyei Atya, hogy mi emberek megértsük Õt a mi természetünk szerinti egysíkú gondolkodásunkban. A mi gondolkodásunkhoz mérten, a teremtés meg az üdvtörténet rendjében, az Atyaisten atya, a Fiúisten férfi, az Ő emberi természete szerint, és az apostolok is mind férfiak voltak ( himnemüek). Miért? Mert az Atya szó nem az Õ isteni természetére vonatkozik, hanem az Õ isteni munkálkodásra...
(Jn 5:17) Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
Amint Szent Ágoston megmagyarázta, hogy az angyalok szellemek a természetük szerint és angyalok a szolgálatuk szerint, úgy a mennyei Atya is Lélek az Õ isteni természete szerint és Atya az Õ isteni munkálkodása szerint.
Hogy Isten munkálkodásának jellegét megértsük,
a niceai hitvalláshoz kell nyúlnunk:
Hiszek az egy Úrban:
Jézus Krisztusban,
Isten egyszülött
Fiában,
aki az
Atyától született
az idő
kezdete előtt.
Isten az
Istentől,
Világosság
a Világosságtól,
valóságos
Isten
a valóságos
Istentől.
Született,
de nem teremtmény:
az Atyával
egylényegű,
és minden általa lett.
Mindez a mi felfogásunk szintjén a férfi természetéhez hasonlatos, akinek az ágyékából származik az élet magja. A felfele irányuló következtetés szerint, az ember csak úgy tudja megérteni Istent, mint Atyát, mert amint a férfi nemzi a fiát, úgy az elsõ isteni személy is, az Atya, saját lényegébõl szűli a második isteni személyt, a Fiút. Ez a principium haladt tovább a teremtésben, amikor Isten elõször Ádámot teremtette meg, mint férfit...
Ádám sokáig csak egyedül volt és nem volt úgy jó neki (Ter 2:18)... Ezért Isten adta neki az õ testébõl alkotott Évát. Éva lett a feleség, az élet magjának befogadója, az élet hordozója és kifele szûlõje. Hasonlóképpen, mint Ádámot és Évát megelõzõ principium, az idõk teljességében, Isten alkotta Szentlelke által a Võlegényt (Zsid 10:5) és a Menyasszonyt (Jel 21:2). Krisztus, a Võlegény, feleségül veszi a Menyasszonyt, akit János apostol Úrnõnek is nevez ( 2 Ján 1:1). Szent Pál is kapcsolatba hozza a házasságot Krisztus és az Egyház viszonyával.
(Ef 5:32) Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom!
Az Egyház, vagyis az Asszony, aki az Úrnõ, ő is „teherbe esik” a Szentlélek által és szûli gyermekeit a keresztség által befele (az Egyház növekedése).
(Jel 12:4) Ekkor a sárkány odaállt a szülő
asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.
Az Úrnõ, vagyis az Egyház, az apostolok
fundamentomára épült ( Ef 2:20), akik mind férfiak voltak. Minden apostolutód:
püspök és presbiter, mind férfiak voltak. Igen, mert ugyanazt a principiumot
folytatták, ami kezdetektõl fogva Istentõl volt rendelve. A pap, aki férfi, a Szentlélek közremüködésével termékenyíti az Egyházat, aki az Úrnõ. És itt, ebben az analógiában, megszûnik a testiség minden tisztátalan gondolata... Csak a principium számít...
Azért nem lehet nõ az oltár szolgálatában és a szentségek kiszolgáltatásában,
mert e principium szerint nõ nõt nem termékenyíthet meg... Mit mondjunk akkor
testi szempontból a leszbikus kapcsolatokra?... Ezért, ha nõ kerül az oltár
szolgálatra, akkor az Úrnõ meddõ marad és terméketlen... Miért? Mert az isteni
principiumnak nem lehet ellene mondani, mert Isten az Úr, Õ maga az Élet, az élet
teremtõje és ha elszakadunk Tõle, az Õ principumától, akkor az élet kihal és az
Úrnõ is meghal... Krisztus és az Ő képviselõi, a férfi Alter Christus-ok vehetik jobbjukra az Úrnõt... Ha elvetik Krisztust a szinkretizmus által és az Alter
Christus-okat a nõi papi szolgálat által, akkor az Úrnõ meghal...
Aki felfoghatja, fogja fel...
Ima: Uram Jézus, a vágyva-vágyott utolsó vacsorát apostolaiddal, a kiválasztott férfiakkal fogyasztottad el. Kérünk állíts méltó férfiakat oltárodhoz. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése