A tévtanítók témája amennyire kényes, annyira fontos... A tévtanítók veszélyesek a lelkek üdvösségére, ezért van szükség a megkülönböztetés adományára. A megkülönböztetés adománya a legáltalánosabb adomány az egyházban. Azért a legáltalánosabb, mert mindenkinek szüksége van rá, mint a testnek az immunrendszerre. Tehát a megkülönböztetés adománya egyfajta lelki immunitás, amely segít, hogy megóvjuk lelkünket a fertõzésektõl. Ezek a lelki fertõzések a káromlások és az eretnekségek...
A megkülönböztetés adománya, meglátásom szerint, egyszerre a Szentlélek adománya is, meg emberileg kiművelt ismeret, tudás is. Attól függõen, hogy ki hol jár a lelki élet létráján, a Szentlélek megérezteti vele a Jó Pásztor hangjától elütő disszonanciákat (Jn 10;16), Krisztus édes szavaitól különböző fanyar ízeket (Jel 10:9), az Ő egészséges tanításától eltérő beteges beszédeket (1Tim 6:3) és az Ő jó illatát elűző rossz szagokat (2 Kor 2:15). Késõbb, a Szentlélek meg is szólal az ember szívében, és konkrét kijelentésekkel figyelmeztet. Ugyanakkor, ha az ember már megismeri a Szentírást, akkor a Szentlélek rávilágít Isten igéire, hogy melyik a helyes út, amelyről el akarnak téríteni...
Péter, Pál és Judás apostolok különösen óvnak bennünket leveleikben a tévtanítóktól. Ezeknél az apostoli leveleknél fontos figyelembe venni, hogy kinek címezték azokat. Amint Péter apostol kérdezte az Úr Jézustól: Uram, nekünk mondod, vagy mindenkinek? (Lk 12:41)...
Ezek az intelmek elsõsorban az õsegyház püspökeinek szóltak. De mivel ezeket a leveleket felolvasták a gyülekezetekben, ezért szóltak a presbitereknek is, diákónusoknak is, meg a híveknek is... Ezért olvassuk el mi is figyelmesen ezeket az intelmeket...
A tévtanítók föllépése
(2Pér 2:1-22) De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett. Az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott. Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és (Isten) felsőbbségét nem ismerik el. Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni (az égi) hatalmasságokat, noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok igazságtalanul nem vádolják őket az Úr előtt. De ezek, mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók, azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak, az igazságtalanok az igazságtalanság bérét kapják. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny és piszokfoltok, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: az átok gyermekei! Az egyenes utat elhagyták és eltévelyedtek, Beor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott, de igazságtalansága miatt kapott feddést: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte. Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”
A tévtanítók visszautasítása
(1Tim 1:3-11) Amikor elindultam Macedóniába, arra kértelek, maradj Efezusban, és figyelmeztess bizonyos embereket, hogy ne tanítsanak téves dolgokat, ne vesződjenek mesékkel és vég nélküli családfákkal, amelyek csak vitatkozásra adnak alkalmat, de a hiten alapuló üdvrendet nem szolgálják. A tanítás célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. Ettől némelyek eltértek, és üres fecsegésre adták magukat. A törvény tanítói szeretnének lenni, de nem értik, amit mondanak, és amit olyan csökönyösen állítanak. Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza; de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa és anyagyilkosokért, a vérengzőkért, a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással, a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amelynek hirdetésére megbízást kaptam.
Az utolsó idők tévtanítói
(2Tim 3:1-9) Azt pedig tudd meg,
hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők,
pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben
engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek,
rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők,
felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a
kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj
el tehát ezektől. Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a
házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól
űzött asszonykákat. Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik
meg. Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak
ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából
megbízhatatlan emberek is. De nem jutnak messzire, mert esztelenségük
nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.
A tévtanítók tanítása
(Jud 1:3-16) Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek. Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat, jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt az ördöggel, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak. Jaj nekik, mert Kain útján járnak, haszonlesésből Bileám tévedésébe esnek, és mint Korach, halálukat lelik a lázadásban. Ezek szennyfoltok szeretetlakomáitokon, akik nem szégyellnek veletek enni, és csak hizlalják magukat; széltől űzött, esőtlen felhők; kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák; saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, amelyekre az örök sötétség homálya vár. Ezekről jövendölt Hénoch, Ádám után a hetedik pátriárka: „Nézzétek, közeleg az Úr szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek.” Ezek, akik zúgolódnak, siránkoznak a sorsuk miatt; szenvedélyeiktől vezettetve élnek, nagyképű szavakkal dobálóznak, és hajbókolnak az embereknek, csak hogy hasznot húzzanak.
A tévtanítók jellemzõi
A tévtanítókról a következő jellemzőket lehet felismerni és szintetizálni:
- A legveszedelmesebb tévtanítók a püspökök
körébõl kerülnek ki, akik hivataluk szerint apostolutódok, és akik tekintélyükkel
sokakat rántanak magukkal a mélybe (bizonyos modernisták, progesszivisták, liberálisok, szabadkőmüvesek, ferde hajlamúak, stb.);
- A tévtanítók lehetnek papok, teológusok, de világiak vagy szekták vezetõi, akik a Katolikus Egyház ellen beszélnek (romlott pásztoraik méltó követői, vagy önmegváltást hirdető mesterek, ezoterikusok, okkultisták, stb.);
- A tévtanítók erkölcstelenek, és sokakat vezetnek
az erkölcstelenség széles útjára (szexualitás, házasságtörés, abortusz, euthanázia, stb.);
- A tévtanítók káromlásokat mondanak, tanítanak, és
megvetik az égi hatalmasságokat (pl. Krisztus istenségét, a Szûzanya
istenanyaságát, a szentek közösségét, az Egyház dogmáit, a Tízparancsolatot, a szentségeket: az Oltáriszentség méltetlan kezelése, női papság, stb.);
- A tévtanítók kapzsik és haszonlesõk (korrupciós botrányok, sikkasztások, az egyház javainak elcsalása, stb.);
- A tévtanítók hízelgõ szavakkal csapják be az
embereket (fülcsiklandozó beszédekkel, népszerüséggel, sztárpapok, stb.);
- A tévtanítók szenvedélyeiktõl vezérelve élnek
bujaságban, paráznaságban, kéjelgésben, házasságtörésben és fajtalanságban (szexuális visszaélések plébániákon, szerzetekben, szemináriumokban: homoszexuális kapcsolatok, paráznaság, pedofilia);
- A tévtanítók tisztátalan szívûek, romlott
lelkiismeretûek és szeretetlenek (állandó belső harcok a testvéri szeretet helyett);
- A tévtanítók eltévelyedett eretnekek, amint egykor
eltévelyedett Bileám, Beor fia is (tévúton járnak és tévhitre vezetik a kicsinyeket);
- a tévtanítók testvérgyilkosok lelki értelemben, mint Káin, aki
megölte az oltárnál testvérét, az igaz Ábelt (lelki romlásba döntik a híveket);
- A tévtanítók titokban lázadnak Krisztus ellen, amint Korach is lázadt Mózes ellen, és megtagadják Õt (antikrisztusi lelkületűek);
- A tévtanítók kiszáradt források, akik nem birtokolják
a Szentlelket, és nincs meg bennük az örök életre buzogó vízforrás (elveszítették Isten kegyelmét);
- A tévtanítók miatt az emberek megbotránkoznak, és az igaz hitet káromolják (az ateisták okot kapnak, hogy gyalázzák a Katolikus Egyházat és az Egyház hitét);
- A tévtanítók már el vannak ítélve, és pusztulásukat el nem kerülhetik: olyanok, mint a hulló csillagok, mint a gyökerestől kitépett fák vagy mint a tenger tajtékozó hullámai.
Megtapasztalásaim
Amikor egy kanadai magyar jezsuita írását olvastam, amelyben összemosta a krisztusi hitet az iszlámmal, a Szentlélek haraggal szólalt meg bennem: Ez utálatosság...
Amikor egy bizonyos főpap tévtanításáról beszélgettünk, a Szentlélek azt az igerészt adta szívembe, hogy: A hollók vájják ki a szemeit (Péld 30:17). Ez a főpap ravasz tévtanításokkal káromolta Istent, és rombolta az Anyaszentegyházat...
Amikor egyszer felnőtt hitoktatás órán voltam és meghallottam egy ismert angol énekes toplistás számát a szomszéd épületből, amelynek videóklippjében egy Moloch-szerű lényhez visznek egy gyermeket, megkérdezte tőlem a Szentlélek: Tudod-e micsoda utálatosságot énekel?...
Mit kér tõlünk Judás apostol a levelében?
Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott!
Miben áll a szentek hite? Mindenki tudja ha akarja: a Niceai hitvallás, Isten parancsolatainak megtartása (Mt 22:37-40), a Hegyi beszéd ( Mt 5-7), a gyermeki lelkület (Mt 18:3), a hit, remény és szeretet (1Kor 13) és a Lélek jó gyümölcsei (Gal 5:22)...
Csak egy kiútat látok: bármilyen magasrangú is legyen egy egyházi előljáró, ha tisztan és világosan látjuk, hogy tévtanítást tanít, akkor ne bizonytalankodjunk, ne nézzük a személyét, tisztségét vagy tekintélyét, hanem határolodjunk el csendben tőle és óvakodjunk. Ne itélkezzünk, ne kárhoztassuk az ilyent, de inkább kell engedelmeskednünk Istennek mint az embereknek (ApCsel 5:29). Ha lehetséges, intsünk, óvjunk, feddjünk, és ragadjuk ki a tűzből, akit tudunk...
Ha a tengeren elromlik a hajó motra, akkor nem az a megoldás, hogy beleugrunk a vízbe, hogy elússzunk az elérhetetlen part felé, hanem a hajón maradunk, és várjuk a segítséget. Hasonlóképpen az egyházban is. Ha az egyházunk vezetése olyan amilyen, azért nem ugrunk ki belőle, hanem imádkozunk, és türelmesen várjuk Isten segítségét...
Mindezek ellenére szeressük az Egyházat, Krisztus Menyasszonyát, de legfőképpen Vőlegényét, a mi Urunkat, Jézus Krisztust.
Ima: Uram Jézus, Te megígérted nekünk az Igazság Lelkét, Aki majd mindent eszünkbe juttat, amit tanítottál. Kérünk ments meg minket az eltévelyedéstõl és a romlástól. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése