Elit Alakulat 2.1

Körbejárta a magyar vidékeket az Elit Alakulat 2.0 múzeumi kiállítás. Nekem is volt szerencsém megtekinteni, és mondhatni, nagyon tanulságos volt...

Ami leginkább megragadott a kiállításban, az egy kiállított emberi koponya volt, amelyen egy fillérnyi lyuk volt látható. A magyarázó cimkén az állt, hogy a koponyán látható lyukat, abban az időben, egy hegyes orvosi eszközzel ütotték a fejcsonton, abból a célból, hogy az elalélt, öntudatlan ember lelke visszatérhessen a testébe. Ezt igencsak érdekesnek találtam, mert lám, a pogány ősmagyarok is tudták, hogy az emberben kétféle lélek van. Az egyik az alacsonyabb rendű, testet éltető lélek , ami a vérben van, és a másik, az ember halhatatlan lelke, amelyben az ember személye és öntudata van, ami az ő szelleme...

A vérben lévő lélek élteti a testet, amely akkor is élni tud egy ideig, ha az ember halhatatlan lelke kiszáll belőle, hogy más helyeken járjon. Ez megtörténhet alváskor, elalélt állapotban, klinikai altatáskor, tetszhalál állapotban, stb... Sokan tesznek tanuságot arról, hogy egy kritikus helyzetben, műtét alatt vagy balesetkor, kívülről látták önmagukat...

A vérben lévő, testet éltető lélek:

(MTörv 12:23) Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok; mert a vér a lélek, s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod.

Az ember halhatatlan lelke:

(2Kir 4:30) De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt.

Az emberi lélek kirepülése:

(2Kor 12:2) Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja.

Elitalakulat 2+∞

Az ősbűn által az ember elszakadt Istentől, Aki éltető Lélek (Jn 4:24; 6:63). Ezért az ember halhatatlan lelke megszűnt eltelni az örök élet világosságával, és csak az elhagyottság homálya maradt benne. A korlátolt autonómiájú emberi lélek eléri életereje határát, elszakad az "ezüstkötél", és beáll a halál. Ekkor a testet éltető alacsonyabb rendű lélek visszatér a Teremtőhöz, és az ember halhatatlan lelke megjelenik az Úr előtt a különítéletre...

(Préd 12:6) Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba.

A keresztség szentségében való részesedéskor, visszaoltattunk Krisztus által a Szentháromság életébe, a Fiú pontján. Őbenne, víz és Lélek által, részesülünk Isten országában (Jn 3:5). Ekkor Krisztus világossága, Isten Szentlelke, betölti homályos lelkünket, és az kigyúl, mint a felkapcsolt villanylámpa. Így részesülünk aztán a szentségek által Isten Lelkéből és Krisztus gondolataiból...

(1Kor 2:9-16) Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki. „Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?” Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.

Tehát a megkeresztelt emberben, vagyis a kegyelem állapotában lévő krisztuskövetőben, már nem csak kétféle lélek van, hanem háromféle lélek: a testet éltető egyszerű lélek, ami a vérében van; az Isten képére és hasonlatosságára teremtett hallhatatlan emberi lélek, amelyben az ő személye és öntudata van, ami az ő szelleme; és Isten Szentlelke, Aki megvilágosítja és élteti az emberi lelket, hogy örök élete legyen. Ezért a keresztény ember már nem az Elit Alakulat 2.0-hoz tartozik, hanem az Elit Alakukat 2.1-hez. A 2, az az ember teste és lelke, és az 1, a Szentlélekben való részesedés...

Mivel Isten Lélek, és Ő végtelen, ezért a megdicsőült testben feltámadt és megváltott ember annyi, mind 2+∞ = ∞ , és ez az örök élet...

Ima: Hála és dicsőség neked Jézusunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

Sokakért, de nem mindenkért

Az irgalmásság lelki cselekedetei közé tartozik imádkozni élőkért és holtakért. Imádkozunk sokakért, de vajon mindekiért?...

Imádkozni szeretteinkért nem olyan nagy dolog... Miért? Mert az muszály nekünk. Amikor szeretteinkért imádkozunk, akkor valójában önmagunkért imádkozunk. Amikor szeretteinket féltjük, akkor önmagunkat féltjük, mert az ő káruk a mi kárunk, és az ő tragédiájuk a mi tragédiánk... De mi van akkor, ha valaki idegen számunkra, vagy tán nem is annyira idegen, hanem nagyon is ismerős: a mi esküdt ellenségünk?...

Az Úr Jézus hegyi beszéde az ellenség szeretetével végződik, és ez a keresztény tökéletesség követelménye:

(Mt 5:44-48) Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Kemény beszéd, ki hallgathatja? És ki tudja ezt megcselekedni? Az Úr Jézus nem csak parancsolta ezt nekünk, hanem meg is cselekedte. Ő imádkozott azokért, akik keresztre feszítették Őt. Jó jó - mondhatja valaki - de Ő Isten Fia... Igen, de az Ő tanítványa, István diákónus is hasonlóképpen tett:

(Lk 23:34) Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

(ApCsel 7:60) Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.

Az ellenségért azért kell imádkozni, mert nem tudja mit cselekszik, azt hiszi igaza van, és még van esélye a megtérésre. Amikor majd utoléri Isten kegyelme, akkor leesik lelki vakságának magas lováról, és bűnbánatot tart. Az ilyen ha megtér, mint Szent Pál, Krisztus buzgó követője lesz.

Az ellenségért imádkozni nagy erény, de vajon minden bűnösért kell imádkozni? János apostol, az első levelében, óv minket attól, hogy imádkozzunk azokért, akik halálos bűnben vannak...

(1Ján 5:16) Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön.

Manapság sokan élnek halálos bűnben, és mégis imádkozunk értük. Van aki rossz útra tér: lop, csal, hazudik, paráználkodik, stb. Ha egy hozzánktartozó ilyen helyzetben van, vajon nem imádkozunk érte? De igen, mert látjuk, hogy eltévelyedett, de reméljük, hogy van még esélye a megtérésre...

Akkor hát kiért nem imádkozunk? Hát pl. iskarióti Júdásért... Megfigyelhetjük az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus imádkozott Péter apostolért, de Júdást a főpapi imájában a kárhozat fiának nevezi...

(Lk 22:32) De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.

(Jn 17:12) Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás.

Az eretnekség határat súrolja, amikor egyesek párhuzamot vonnak Péter apostol gyengeségéből fakadó tagadása és iskarióti Júdás önkéntes árulása között. Péter apostol váltig fogadkozott, hogy meghal a Mesterért (Mt 26:33; Jn 11:16), de amikor ott volt a rettenet pillanata, akkor nem volt ereje kiállni Jézusért (Mk 14:72). Júdás viszont tolvaj volt (Jn 12:6), lopott az apostolok közös kasszájából, és önként ment a főpapokhoz felajánlani, hogy elárulja a Mestert harminc ezüstért (Mt 26:15). Szóval, itt nincs semmiféle párhúzam... 

Ha az apostolok közül, egy a tizenkettőből áruló volt, akkor miért gondolnánk azt, hogy ma jobb a helyzet? Miért ne gondolhatnánk azt, hogy minden tizenkét keresztényből egy júdás? Vagy miért ne gondolhatnánk azt, hogy minden tizenkét papból, főpapból egy júdás?...

Volt nálunk egy nagyon öreg nyugdijas pap. Már 90 éves volt, és még mindig minden nap misézett. Amikor a sekrestye ajtaján belépett, mindig térdett hajtott, és gyakran mondogatta: Imádkozom minden nap, hogy nehogy júdás legyen belőlem...

Tehát a júdásokért nem imádkozunk... Miért nem? Mert ők lábbal tiporták az Úr Jézus Szent Vérét, a kegyelem Lelkét (Zsid 10:29), és számukra már nincs megtérés. Jaj, hogy ez nagyon irgalmatlannak tűnik? Ezt nem mi döntjük el. Ha az Úr, Aki előre látja minden ember sorsát, azt mondta Júdásról, hogy a "kárhozat fia", akkor mi nem tehetünk mást, minthogy tudomásul vesszük ezt. Meg kell értenünk, hogy senki meg nem mentheti sem házastársát (1Kor 7:16), sem gyermekét, sem embertársát, de főleg a júdásokat nem...

(Ez 14:14) S még ha ott volna közte ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ők is csak önmagukat mentenék meg igazvoltukkal, mondja a seregek Ura.

Tehát nem szívteleség és nem irgalmatlanság elfordulni a júdásoktól, és a júdásokat mentegetni hamisság.

A júdások, mint láttuk, nemcsak árulók, hanem a krisztusi közösség kasszájának tolvajai is...

(Jn 12:6) De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.

Több ilyenről tudok, aki a plébánia pénzéből lopott. Volt, hogy nagytakarításkor több zacskónyi perselypénzt találtam elrejtve. Láttam, hallottam, hogy egy plébániai dolgozó házat épített magának a plébánia vagyonából eltulajdonított pénzekből. Volt olyan eset is, hogy egy ártatlan plébániai dolgozónak visszatartották egy évig a fizetését, mert valaki más lopott a plébánia kasszájából. Az ilyenek lehet, hogy még nem teljesen júdások, de ha bűnbánatot nem tartanak és meg nem térnek, bizonyára elvesznek...

Imádkozunk mindenkiért, akiért csak tudunk, akiért van erőnk imádkozni, de az imánk nem elfecsérelendő lehelet. Azokért imádkozzunk, akiért imádkoznunk kell Isten akarata szerint...

Ima: Urunk Jézus, add nekünk az igaz imádság lelkét. Taníts minket helyesen imádkozni. Ámen.

Nem hagy magából gúnyt űzni

Hirtelen megváltozott az életünk 2013-ban, amikor lemondott XVI. Benedek pápa. Ekkor a Szent Péter téren egy csapásra elnémultak a homoszexuális és feminista tüntetések. 2014-ben meghírdették a családszinódust, amelynek, a végén, csak egyetlen egy kézzelfogható hozadéka lett: elfogadták az elváltak és újraházasodottak, meg az aktív  homoszexuálisok szentségekhez való járulását. Azóta már egyházi áldásban is részesülhetnek... 

Úgy néz ki, hogy az egész családszinódus és az elváltak és újraházasodottak pasztorációjának kérdése, csak egy trójai faló volt a homoszexuális párok megáldásának eléréséhez. Ezek mind lépcsőfokok voltak a végső célhoz, ami nem más, mint a homoszexuális kapcsolatok teljes körű egyházi elfogadtatása. Ezek kvázi úgy tekintenek erre, mint egyfajta homoszexuális egyházi házasságára...

Utána megtudtuk, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, és minden vallás Istenhez vezet. Aztán jött az ökológiai megtérés, meg a Föld anya tisztelete. És ezután elkezdődött a COVID-19, meg a kétéves egészségűgyi terror. Sejtettük, hogy valami bűzlik Dániában, és, hogy ez nem a véletlenül műve, de valahogy ezt nem mertük elhinni. Viszont, amikor kirobbant a háború, és kellettek a drónok a frontra, eltűnt a COVID is. Ekkor lassacskán mindenki felfogta, hogy miről van szó... Most is próbálkoznak ilyen-olyan virusokkal, de egyelőre még nem tudnak erőre kapni. Viszont a globális egészségügyi szabályok már készen állnak WHO szinten, meg EU szinten is. Hamarosan minden országot, kormányt és minden embert egészségűgyi ellenőrzés alá akarnak vonni...

Az világos, hogy a virus, a lezárások és a vakcinák egy globális okkult terv részei voltak, de a kérdés az, hogy a templombezárások, és azok gyors, egyidejű, globális kivitelezése, mennyire voltak benne a tervben... Szerintem nagyon... Bármilyen globális tervet is tanulmányozunk a WEF-nél, a pénzintézeteknél meg a kormányoknál, mindenhol a 2030-as dátumba botlunk. Vajon mit akarnak ezek a 2030-al? Aztán egyszer csak beugrott, hogy valószínüleg Dionysiusz Exiguusz a ludas ebben az űgyben. Igen, mert amikor K.u. 525-ben kiagyalta a keresztény időszámítást, akkor elszámolta az Úr Jézus születésének időpontját úgy 3-4 évvel. Tehát, ha az Úr Jézust 33 évesen feszítették meg, akkor az kb. K.u. 30-ban lehetett. Ennek lesz a 2000 éves évfordulója 2030-ban. Tudjuk, hogy az üdvtörténet három 2000 éves ciklusra oszlik. Tehát 2030 a harmadik 2000 éves ciklusnak a vége. Szerintem ez lehet a nagy igyekezetüknek oka. A gonosz ekkor akar revansot venni az Úrral szemben. Ezért akarja elérni 2030-ra a totális kontrolt és az egyház megfolytását...

A gonosz revansának jelét leginkább 2021 húsvétján tapasztalhattuk meg. Miközben a mi templomaink be voltak zárva, és még Rómában sem ünnepelhették meg a feltámadást, aközben Kairóban egy káprázatos feltámadási ünnepséget tartottak a régmúlt idők fáraóinak. Percre pontosan, amikor mi a feltámadási szertartást korlátozva ünnepeltük, Egyiptomban a fáráók grandiózus "arany parádéját" tartották, a Pharaon's Golden Parade-t. Egy hihetetlenül fényűző állami ünnepség keretében, 22 fáráó múmiáját támasztották fel jelképesen, és vitték át az újonnan felavatott múzeumba, az egyiptomi állami hatóságok jelenlétében. A fényektől sziporkázó obeliszk tetejéről Lucifer fénye ragyogta be a pogány rendezvény szereplőit. Mondani sem kell, hogy a szereplőknek nem volt kötelező a maszkviselés, és a fertőzés veszélyének aggodalma sem látszott rajtuk. Csak a politikusok viseltek maszkot bent a teremben, a látszat kedvéért...

Számomra egyértelmű a dolog. Az időzítés, mely szerint a régi fáráók "feltámasztása" az Úr Jézus feltámadási szertartásának ideje alatt zajlott, a Katolikus Egyház legnagyobb ünnepének globális korlátozása, csakis a gonosz revansa lehetett az egyiptomi kivonulásra és Krisztus húsvéti győzelmére. De hiába áltassák magukat. Isten nem hagy magából gúnyt űzni!...

Mindaz, aki kitervelte, kivitelezte ezeket a cinikus, gúnyolódó intézkedéseket és határozatokat, aki ezekkel tudatosan közreműködött, azt fogja aratni, amit vetett. Evilági, testi, Krisztus kegyelmét mellőző egyházat és vallást akarnak? Akkor hát a testiekből csak romlást fognak aratni. Aki Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten. Isten igéje nem téved, és nem is hazudik...

(Gal 6:7-8) Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni! Amit az ember vet, azt le is aratja. Aki tehát testébe vet, testéből is arat majd romlást; aki pedig lelkébe vet, lelkéből arat örök életet. 

(1Kor 3:17) Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.

Minekünk nem kell ezektől megijednünk. Az Úr Jézus megígérte, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt az anyaszentegyházon (Mt 16:18). A mi Urunk mindenható és győztes, az Ő angyalai küzdenek értünk, és a szentek eggyessége is velünk van a mennyben. Egyházunk olyan gazdag, hogy semmiképpen sem maradhatunk kincsei nélkül. Ha pedig "időkig, és időnek feléig" (Jel 12:14), vagy másképpen: ezerháromszázharmincöt napon át kell tűrnünk, azt is kibírjuk...

(Dán 12:12) Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap végét.

Tartsunk hát ki mindvégig, és őrizzük meg kegyelmi ruhánkat, mert az Úr úgy fog majd eljönni egy pillanat alatt, mint a tolvaj...

(Jel 16:15) Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

Ima: Urunk Jézus, add nekünk a lelki erő, a hit és az állhatatosság ajándékát, hogy mindvégig kitartsunk. Ámen.

Tetkók és piercingek

Manapság sokat vitatkoznak arról, hogy szabad-e vagy sem, jó-e vagy rossz tetoválást csináltatni a testünkre, illetve piercingeket rakatni magunkra... Vajon mi a helyes a hit és az erkölcs szempontjából, de főleg mi Isten akarata ebben az űgyben? Mivelhogy az egyház hivatalosai nem igazán beszélnek világosan ebben a témában, nézzük meg a szentírást, hogy az mit mond erről...

Izrael népe, mint az Egyház előképe

Megfigyelhetjük a szentírásban, hogy az ószövetségi Izrael népe és az Egyház, mint Isten népe között van egyfajta analógia. Mózes, mint próféta és Izrael vezetője, előképe az eljövendő Prófétának, azaz a Messiásnak (MTörv 18:18). A Vörös tengeren való átkelés előképe a keresztény ember bűnből való szabadulásának. A negyven éves pusztai vándorlás előképe a keresztény ember evilági zarándoklásának (MTörv 8:2). Az igéret földje előképe a megváltottak üdvözülésének és mennybe való bejutásának (Zsid 3:7-11). Jeruzsálem előképe az Egyháznak (Iz 62:1), és Jeruzsálem leányai előképei a krisztuskövetőknek (Siral 2:13). Az ároni papság és a leviták előképei a Krisztusban való királyi papságnak és prófétaságnak (1Pét 2:9). Az Úr a pogányok ivadékaiból is választ magának papokat és levitákat...

(Iz 66:21) És közülük is választok majd papokat és levitákat magamnak – mondja az Úr. 

Az Úr az úr

De mit is hagyott meg az Úr Mózes által a papoknak meg a levitáknak? Azt, hogy ne vagdossák meg testüket és ne tegyenek semilyen bélyeget magukra...

(Lev 19:28, Káldi-Neovulgáta) Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr!

Az Úr szolgáin nem lehet valakinek másnak a bélyege vagy szimbóluma, mert Ő az Úr, és az Úr egy féltékenyen szerető úr. Hatalmát nem engedi át senki másnak. Nem lehetünk olyanok, mint azok az orkok, akikre Szarumán rányomta kezének bélyegét, mint hatalmának jelét, a Gyűrük ura című filmben...

(Kiv 34:14) Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten...

(Iz 42:8) Én vagyok az Úr, ez a nevem! Dicsőségemet nem engedem át másnak, sem tiszteletemet a bálványoknak.

Testünk az Úré

Az ember testből és lélekből áll. Az ember személyétől nem lehet elvonatkoztatni a testét, és nem lehet úgy tekinteni rá, mint valami piszkos ruhára, amit le kell majd vetni a halállal. Az ember teste és lelke tökéletes egységben és összetartozásban van, és az ember végső boldogsága is csak testben lesz, a feltámadt és megdicsőült testben. A testünk a Szentlélek temploma, és a Szentlélek által a Szentháromságos egy Isten hajléka... 

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?

Tehát, mivel a testünk nem a miénk, hanem az Úré, ezért nem tehetünk akármit a testünkkel.

Adjuk át testünket az Úrnak

A megtért ember nemcsak a szívét, nemcsak a lelkét, hanem a testét is átadja az Úrnak...

(Róm 12:1-2) Tehát Isten irgalmára kérlek titeket, testvérek, ajánljátok testeteket élő, szent és kedves áldozatul Istennek. Ez a hozzátok illő istentisztelet. Ne igazodjatok e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi a jó, a neki tetsző és a tökéletes!

Tehát a testünk nem a miénk, hanem Istené. A testünkre úgy kell tekintenünk, mint egy templomra. Vajon, a templom külső falára grafitiket festünk? Igen. Vannak olyanok, akik lázadásból, Isten és az egyház iránti gyülöletből meggyalázzák a templomok falait. De mi ilyenek akarunk lenni? Ne áltassuk magunkat! Ha tetoválásokat meg piercingeket tetetünk testünkre, akkor Isten templomát gyalázzuk meg. Ezért dicsőítsük meg Istent azzal, hogy megőrizzük testünket, amelyet Ő teremtett, szentségben és tisztaságban. Ha pedig tudatlanságunkban már ilyent műveltünk a testünkkel, akkor ellene kell mondjunk az ilyen cselekedeteknek, és többé ilyent ne tegyünk...

Ima: Mennyei Atyám, felajánlom ma testemet Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szent nevében tulajdonodul, hogy templomod lehessen e világban a Szentlélek által. Ámen.

Moáste

A román "moaște" magyarul az jelenti, hogy ereklye. Miért pont moáste? Hát azért, mert a román ortodoxéknál nagyon is elterjedt az ereklyék tisztelete. Sok világias felfogású ember, sőt, sok katolikus keresztény is, primitívnek, bálványimádónak, civilizálatlannak, butának és holtest gyalázónak tartja azokat az embereket, akik ott tolonganak, az ő gyarló emberségükben, a moáste-k körül...

Voltam a Jászvárosi Trei Ierarhi (Három főpap) templomban és a Jászvárosi  Mitropolián, és személyesen láthattam, érinthettem Sfânta Parascheva (Szent Piroska,) erekjetartóját. Ha jól tudom ez egy görög eredetű szent lány volt, akit egy bűnös ember mellé temettek. Éjjel megjelent álmában a helyi ordináriusnak, hogy emelje ki abból a sírból, és helyezze testét egy szent és tiszta helyre. A testét romlatlanul találták, és körülötte sok csoda történt...

Ahányszor Sfânta Parasheva búcsú van Jászvárosban, láthatjuk a hírekben a tömött, hosszú sorokat, amint a védőkorlátok mögött és a csendőrség védelme mellett, naphosszat állnak sorba a népek, hogy megérinthessék az ereklyetartót. Amikor én voltam ott, egy hétközi napon, senki sem volt, de máskor, hétvégén, több mint ötven-száz méteres hármas sor állt a templom előtt, hogy bejuthassanak Paraschevához. A búcsú alkalmával, a helyi hatóságok "szármale"-t (töltött káposztát), kenyeret és vizet osztogatnak, hogy az emberek bírják a sorban állást. Ilyenkor a türelmetlenek tolongnak meg veszekenek, és a rendetlenebbek szemetelnek. Hiába, a nép olyan, amilyen... De az Úr Jézus, a Szűzanya és a szentek szeretik őket.

Vajon megalapozott dolog a hit szerint, hogy a szentek tárgyait vagy ereklyéit érintgessük? Manapság, az egyik bíztosra vehető, eligazító forrás a Szentírás (hogy a Sola Scriptura hívei is megértsék)... A szentírásban olvashatunk több olyan esetet, amely alátámasztja az ereklyék tiszteletének helyességét.

A szentek dolgaiban lévő életerő

Elizeus próféta tudta, hogy a botjában bizonyos korlátozott életerő van. Ezért előreküldte szolgáját, hogy érintse meg vele a halott gyermek arcát. Mivel ez nem járt sikerrel, személyesen ment oda, és támasztotta fel a halott gyermeket...

(2Kir 4:29) Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára!

A halottak csontjaiban lévő életerő

Fakadhat-e élet egy halott csontjaiból? Emberileg világos, hogy nem... De a szentírás mégis azt bizonyítja, hogy igen. Egy alkalommal, amikor valakit épen temettek egy vészhelyzetben, a halottat Elizeus sírjába dobták. Amint a halott hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt...

(2Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

Itt nem arról van szó, hogy a halott csontjaiból élet fakadhat, hanem arról, hogy a szent ember testén még egy ideig rajta volt Isten Lelkének életereje. Tudjuk, hogy Elizeus azt kérte Illéstől, hogy járjon közbe érte az Úrnál, hogy őrajta Illés lelkének kétszerese legyen (2Kir 2:9)...

A magasabbrendű teremtmények életereje

A legtöbben csak tanító mesének, vagy zsidó babonaságának tartják a betesdai fürdőnél leírt dolgokat (Jn 5:1-4). Méghogy angyal szállt le a víz tükrére, és attól gyógyultak meg az emberek...

(Jn 5:4) Az Úr angyala időnként leszállt a tóra és a víz fölkavarodott. Aki ezután elsőnek lépett a fölkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is.

Pedig hát a szentírás nem hazudik. Ha azt írja, hogy angyal szállt le a víz tükrére, és attól nyertek az emberek gyógyulást, akkor az úgy is van... Onnan is látszik, hogy ez igaz, hogy mindig csak az első vízbe lépő beteg gyógyúlt meg. Teljesen logikus, hiszen az angyalok is csak teremtmények, és csak egy korlátozott életerőt tudnak közvetíteni a fürdő vize által, amelyet az első vízbe lépő ember ,"elszippantott", azaz magára vett... Még a Lourdes-i kegyhely forrása sem gyógyít meg mindenkit és mindig, mert hát a Szűzanya is, meg Szent Bernadette is csak emberek... Mindazonáltal, még ma is, több, mint 160 év után is, tapasztaltak gyógyulást a lourdesi fürdőnél...

A protestáns elutasítás

Egy alkalommal, amikor az Úrnapja körmenetről jöttünk hazafelé, találkoztam egy katolikus testvérrel, aki bizonyos lelkiség tagjaként, igencsak felvilágosultnak gondolta magát, és akivel korábban már volt néhány hitbéli összekülönbözésem. Amikor találkoztunk, a békesség jeleként, odanyújtottam neki azt az ágacskát, amit a körmenet oltára mellől adtak a kezembe. Ő a gesztusomat úgy utasította el, egyfajta megvetéssel, mintha valami utálatos bálványimádásra akartam volna őt rávenni...

A Csíksomlyói Kegytemplom hálaplakettjei bizonyítják, hogy nagyon sok "szoborsimogató", aki hittel és a Szűzanya iranti tisztelettel imádkozott a kegyszobor lábainál, megérintette a kegyszobrot kendővel, virággal, szentképpel, stb. gyógyulást nyert, és imája meghallgatásra talált...

A fenti példák is világosan mutatják, hogy az ereklyék tisztelete, a szent tárgyak érintése, és az érintett tárgyak hazavitele nem bálványimádás, hanem a szentek iránti helyes tisztelet, ami akár életerőben vagy gyógyulásban részesíthet minket. Mindezek nem az élettelen dolgokból származnak, de nem is a szentek ereklyéiből, hanem az Úrból, Aki minden élet és életerő forrása (Jn 1:16; 5:26)...

(Mk 5:30) Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?”

(Jn 11:25) Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él...

Ima: Uram Jézus, add, hogy legyen olyan hitünk, mint a római századosnak, értelmes hitünk, hogy megértsük jócselekedeteid valóságát. Ámen.

Jézus Szíve életünk forrása

Isten végtelen szeretete a Megtestesülés misztériumában jelent meg először, és a Megváltásban teljesedett be (Jn 19:30). Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz aki hisz Benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16). És az Ige testté lőn, és miköztünk lakózzék (Jn 1:14). Az örök Ige elvállalta ott fent a mennyben, hogy teljesíti az Atya akaratát (Zsid 10:5-7), és a Szentlélek által alkotott emberi testben jelent meg e sötét világban, víz és vér által (1Ján 5:6), hogy szívünk világossága legyen (Jn 8:12)...

Az Atya akaratából, a Fiú engedelmessége által, a Szentlélek megalkotta Mária méhében Jézus szentséges Szívét. A Szentlélek ereje borította be árnyékával Szűz Máriát, és elárasztotta erejével szeplőtelen testének és lelkének csodálatos édenkertjét, hogy megalkossa méhében az istenembert, Aki egy személyben valóságos Isten és valóságos ember. Az Úr Jézus Szent Szívében egyesült az isteni természet az emberi természettel, hogy emberi természete hordozója legyen isteni természetének, hogy a második isteni személy, kiüresítve önmagát, szolgai alakot öltsön (Fil 2:7), és mindenben olyan legyen mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15)...

(Lk 1:35) Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

Az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, egy személyben két természetet és két akaratot birtokol. Amint az emberi természete hordozója volt isteni természetének, úgy "símult" bele emberi akarata az Ő isteni akaratába. Mint második isteni személy, mindkét akaratában, egységben és tökéletességben vetette alá magát a mennyei Atya akaratának, és annak teljesítése volt az Ő eledele (Jn 4:34). A mennyei Atya akarata szerint teljesen alávetette magát szüleinek, Józsefnek és Máriának, és amint növekedett testben, úgy növekedett bölcsességben is az Ő Szent Szívében, emberi természete szerint...

(Lk 2:46-47;51) Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. 

Az Úr Jézus Szíve az élő vizek kiapadhatatlan forrása, az Ő nagy szeretetének és irgalmának tárháza. Ez a forrás az Ő Szent Szívéből fakad, ahol egyesül isteni természete a magára vett emberi természetével, mert megadta Neki a mennyei Atya, hogy élete legyen önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26). Ezért az Úr Jézus Szent Szívéből fakadó beszéd lélek és élet (Jn 6:63). A Lélek, az Atya és a Fiú Lelke, az az élő víz, amely betölti a Benne hívők szívét, hogy őket is örök életre buzogó forrásá tegye. Mindaz, aki éhezi és szomjazza az igazságot (Mt 5:6), Jézushoz megy (Jn 6:44), hogy elteljen az Ő Szent Szívéből fakadó kegyelemmel, és a Szentlélek által, tanuságtevő, örök életre szökkelő vízforrásá váljon...

(Jn 7:37-38) Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.”

(Jn 4:13-14) Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Az ember, az ősbűn elkövetése óta, nélkülözte Isten dicsőségét (Róm 3:23), és szívének kiszáradt kútjából csak a föld porát merítette az élő víz helyett. Józsefet, Jákób szeretett fiát, aki az Úr Jézus előképe volt, egy kiszáradt kútba vetették, hogy majd onnan egy dicsőséges jövőre húzzák föl (Ter 37:28). Ez a kiszáradt kút az ősbűnben kiszáradt emberi szívet jelképezi, amelyből, a hit és megtérés által, élő víz szökkel fel majd Jézus Krisztusban. Egyszer egy lelkiségben valaki tanuságot tett, hogy megtérése után a szíve olyan lett, mint egy kút. Egy tapasztaltabb testvér figyelmeztette: Igen testvér, de vigyázz, mert ez a kút ki is tud száradni... Igen, van lelki szárazság, amely a bűnbe való visszaesés következménye, és van lelki szárazság, amely a hűség próbatétele...

(Ter 37:24;28) Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz... Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért.

Az Úr már az ószövetségben megígérte választott népnek, hogy elhozza szabadulását az igazság által (Jn 8:32), és szabadon bocsájtja fogjait (Lk 4:18) a bűnös emberi szív kiszáradt kútjából (Zak 9:11). Mindez a szabadulás az Úr Jézus Szent Szíve által érkezett el hozzánk, Aki maga az Igazság (Jn 14:6), és minden igazság kútfője...

(Zak 9:11) A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kiszáradt kútból.

A Gecsemáne-kertben, amikor eljött e világ fejedelme (Jn 14:30), hogy megbírkózzon az Úr Jézussal, akkor a véres veríték cseppjeinek hullása (Lk 22:44) nemcsak az Úr Jézus halálfélelméről, nemcsak a világ bűneinek súlyáról, nemcsak a Megváltás meghiúsításáról szólt, hanem arról is, hogy a Sátán megpróbálta elszakítani az Úr Jézus emberi akaratát isteni akaratától, és mindkettőt a mennyei Atya akaratától. Mivel Jézus személye, mint valóságos Isten, az Ő valóságos emberi természetével valósult meg, mely hordozója isteni természetének, ezért a két akarat szétszakítása, és emberi akaratának elszakítása a mennyei Atya akaratától, nemcsak a Megváltást célozta meg, hanem magát Jézus személyét is. Ennek a küzdelemnek lehetett az előképe Jákób éjszakai küzdelme az Úrral (Ter 32:25;29)...

(Lk 22:42) Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.

Amint Szent Fausztina nővér is megkapta az Úrtól, és megfestette az Isteni Irgalmasság ikonján, a Szent Szívből kiáradó sugarak, az Úr oldalából kifolyó vizet és vért szimbolizálják, melyek az irgalom és a megváltás kegyelmének sugarai. A fehér sugár a bűnbánat és az irgalom vizét jelképezi, amint Szent János keresztsége is vízzel történt a bűnbánatra. A vörös sugár a megváltást és a megszentelődést jelképezi, melyet elnyer mindaz, aki hisz Isten egyszülött Fiában, és megmossa ruháját a Bárány vérében (Jel 7:14). Mivel az Úr Jézus szent teste az Ősszentség, minden szentség forrása, ezért oldalának és Szent Szívének megnyítása a katona lándzsája által, valóságosan kiontotta a világba, a kifolyó víz és vér által, a Benne lévő isteni természetet, Isten irgalmának és kegyelmének csermelyét. Ha a Pünkösd volt az Egyház születése, akkor az Úr Jézus Szent Szívének megnyítása volt az Egyház kegyelmi fogantatása...

(Jn 19:33-34) Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.

Manapság a muszlimok ellepték az egykori Keresztény országot, Európát. Mindenhol vitatják szent hitünket, és azt kérik számon rajtunk nagy dühvel, hogy hány Istenünk van. Ha Jézus Isten, akkor hány Istenünk van nekünk? A hitüket nem élő, Krisztust alig ismerő, elvilágiasodott nyugateurópai keresztények bizonytalanul válaszolnak, és a muszlimok diadalmasan dicsőítik az ő Allahjukat. Ez azért van, mert az emberek nem ismerik az Úr Jézus Szent Szívét. Vigyázat, nem tekinthetünk a Szent Szívre az Úr Jézus egész lényétől elvonatkoztatva, mint egy szimbólumra, de ugyanakkor tudnunk kell, hogy belőle árad minden irgalom és kegyelem a világba, ami leginkább a legméltóságosabb Oltáriszentségben van jelen, ami hitünk csúcsa és forrása. Aki hisz az Úr Jézusban és szomjazik rá, annak Ő inni ad az élet forrásának vizéből...

(Jel 21:6) A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből.

Ima: Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a Te Szent Szíved szerint! Ámen.

Áldott legyen az Isten szentjeiben

Énok

Áldott legyen az Isten Énokban, aki Ádámtól számítva a hetedik (Júd 1:14), akit apja, Járed, idejében hívott el a Seregek Ura, hogy követe legyen a bukott angyalok előtt, és megírja a súlyos ítéleteket. Szembeszállt a hatalmas fejedelemségekkel (Ef 6:12), és bátran tudatta velük kárhozatukat. Megprófétálta a Sátán minden ivadékának pusztulását, és minden istentelen büntetését, istentelen tetteikért, de az igazaknak irgalmat hirdetett. Név szerint ismerte Isten angyalait, és azok megmutattak neki mindent, amit csak Te teremtettél az égen és a földön. Írt a korai és a késői időkről, és úgy szólt a jövendőről, mintha a jelen lenne. Amikor pedig beteltek küldetésének napjai, nem hagytad, hogy halált ízleljen, hanem a magasba ragadtad, az angyalok társaságába. És nem volt többé senki olyan, akinek ily nagy dolgokat mutattál volna. Énok, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Ábrahám

Áldott legyen az Isten Ábrahámban, akit az Úr elhívott atyja, Terah házából, Háránból, hogy elvezesse arra a földre, amelyet neki ígért, és megkezdje vele az Ő üdvözítő tervét. Habár élemedett korú öreg volt, mégis hitt az Úrnak, hogy annyi utóda lesz, mint az ég csillagai, és hite igazságul számíttatott be neki. Amikor pedig fia született, Izsák, kész volt feláldozni őt az Úrnak. Aki téged áld, áldott lesz, és aki téged átkoz, átkozott lesz. Áldott vagy Ábrahám, és tebenned nyer áldást a föld minden nemzettsége. Te vendégelted meg az Urat, és te könyörögtél Szodomáért meg Gomoráért. Te atyja vagy a körülmetélteknek, test szerint, és a körülmetéletleneknek, hit szerint (Róm 4:12). Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, az élők Istene, nem a holtak Istene. Sokan jönnek hívők napkeletről és napnyugatról, hogy letelepedjenek veled Isten országában (Mt 8:11). Ábrahám, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Mózes

Áldott legyen az Isten Mózesben, akihez fogható próféta nem volt többé Izraelben. Te a Úr barátja vagy, akivel Ő szemtől szembe beszélt, nem álmokban vagy látomásokban (MTörv 34:10). Arcod fénylett Isten dicsőségétől, amikor lejöttél a hegyről (Kiv 34:30). Fiatalon herceg voltál, meglett férfiként jupásztorként tanultál alázatot, majd a csipkebokorban Isten elhívott népe kiszabadítására. Szembeszáltál a fáráóval, és általad Isten nagy csapásokkal súlytotta Egyiptomot. Milliónyi népet vezettél, és nem volt náladnál alázatosabb ember a földön (Szám 12:3). Az Úr szakított lelkedből hetven vénnek, és amikor könyörögtél a népért, még az élet könyvéből is kitöröltetted volna nevedet (Kiv 32:32). Azt kívántad, hogy bárcsak az egész nép prófétálna, és te voltál az eljövendő Próféta előképe (MTörv 18:18). Te az egyik felkent vagy, az arany mécstartó mellett, akiből drága olaj folyik (Zak 4:21; Jel 11:4), és a Tábor hegyén, Illéssel együtt erősítetted az Úr Jézust. Az Úr mindent elmesélt neked, amit kezdetektől fogva művelt, és te szolgáddal Józsuéval, mindent följegyeztettél. Általad kapta a törvényt Izrael kőtáblákon, és a tanítást, mi pogányok ivadékai. Hála és dicsőség legyen az Úrnak, hogy minket is, vad szőlővesszőket, beoltott a nemes szőlőtőbe (Róm 11:17). Egy hibád miatt nem léphettél be az igéret földjére, de Isten felemelte lelkedet az égbe, és elküldte testedért Mihály arkangyalt (Júd 1:9), hogy megdícsőítsen téged is, akár Illést. Mózes, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Illés

Áldott legyen az Isten Illésben, aki hatalmas próféta volt Izraelben. Imádra bezárultak az egek három és fél évre, és nem esett eső a földre (Jak 5:17). Nagy éhinség támadt a földön, mert a nép bálványokhoz fordult, és az Úr parancsára hollók gondoskodtak rólad (1Kir 17:4). A sareptai özvegynél nem fogyott ki a liszt a vékából és az olaj a korsóból (1Kir 17:14), és a te imádra feltámadt az özvegy fia. Bátran, áldozat bemutatásának párbajára hívtad ki a hamis prófétákat, Te pedig Uram igazoltad Illést, és tüzet bocsájtottál az ő áldozatára. De a hamis próféták megszégyenültek, és Illés mind megölte őket a nép színe előtt. A gonosz Jezabel királynő halálra keresett téged, de Isten angyala erősített kenyérrel és vízzel (1Kir 19:6). Isten hegyénél, Hórebnél, szelíd szellőből szólt hozzád az Úr, és az Ő szavára Elizeust kented fel prófétává magad helyett. Te vagy a másik olajfa, amely a mécstartó mellett áll, amelyből drága olaj folyik (Zak 4:21; Jel 11:4). Miután felkented Elizeust, szavadra tűz szállt alá az égből ellenségeidre, palástoddal kettéválasztottad a Jordán vizét, és tüzes szekér jött érted, hogy dicsőségben ragadjon el az égbe (2Kir1;2). A Tábor hegyén, Mózessel együtt erősítetted az Úr Jézust, és Mózessel egyetemben, az Úr mellett a helyed. Illés, Isten szent embere, erős védőszentem, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Keresztelő János

Áldott legyen az Isten Keresztelő Jánosban, aki az Úr Jézus rokona volt test szerint, és akinél nem volt nagyobb az asszonyok szülöttei között (Mt 11:11). Már a születésed is csodálatot keltett egész Judeában (Lk 1:65), anyád méhétől fogva beteltél Szentlélekkel, és részegítő italt nem kóstoltál. Amint felnőttél, a pusztában éltél, sáska és vadméz volt az eledeled, és teveszőr ruhád volt, bőrövvel a derekadon. Intetted a népet, hogy a fejsze már a fák gyökerére vettetett, és az Úr a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. Szavadra sokan bűnbánatot tartottak, és megkeresztelkedtek a Jordán vizében, a bűnbánat keresztségével. Te Illés voltál lélekben, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsd, és a fiak szívét az atyákhoz, hogy az Úr meg ne verje a földet átokkal (Mal 4:6, Mt 11:14). A nép, a vámosokkal és a katonákkal együtt, okult szavaid által (Lk 3:10-14), és te a kiáltó szava voltál a pusztában (Jn 1:23). Megkeresztelted az Úr Jézust a Jordán vizében, és tanuságot tettél Róla, hogy Ő az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit, Aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel minket. Megintetted Heródest, hogy nem szabad elvennie Heródiást, Fülöp feleségét. Ezért aztán börtönbe is vetettek, és Heródiás ármánykodására, az ő lányának tánca által, a megszédült Heródes fejedet vétette. Keresztelő János, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

János apostol

Áldott legyen az Isten János apostolban, Zebedeus fiában, aki az Úr Jézus szeretett tanítványa volt (Jn 21:20). Te Keresztelő János szavára, a tízedik órában kezdted el követni az Urat (Jn 1:39), amely az Ő kereszthalálának időpontjára következő óra. Megnézeted hol lakik, Vele voltál, és ettől kezdve mindvégig Őt szolgáltad. Boanérgesz nevet kaptad, ami annyit jelent, hogy a mennydörgés fia (Mk 3:17), és még tüzet is hívtál volna le az égből a hitetlenekre (Lk 9:54). Jól figyeltél az Úr Jézus szavaira, megismerted és megértetted Őt. Te írtad meg az "Én vagyok" evangéliumot, amelyben hétszer is idézed az Úr Jézus "Énjét". Mindent jól a szívedbe véstél, és az utolsó vacsorát részletesen leírtad. Az Úr Jézus keblére hajtottad fejed, és megkérdezted ki az áruló (Jn 13:25). Te rögzítetted Főpapunk isteni imáját, te áltál Máriával, Isten Anyjával a kereszt alatt, te fogadtad be házadba őt, és a te személyedben lett a Szűzanya mindnyájunk égi édesanyja. Te futottál Péter apostollal az üres sírhoz, felismerted az összehajtott lepelen az Úr kezének nyomát, és hittél (Jn 20:8). Már a Tibériás tónál azt beszélték, hogy nem fogsz meghalni (Jn 21:22-23), elragadtattál a harmadik égig (2Kor 12:2), Isten szent színe elé, és megetted a könyvet, amely keserű volt a gyomrodban, miközben elmélkedted, de édes volt a szájadban, miközben hírdetted (Jel 10:9). Forró olajba vetettek, de nem haltál meg, hanem a bőröd még szebb lett, és amikor eljött az ideje, élve ragadtattál el az égbe. János apostol, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Pál apostol

Áldott legyen az Isten Pál apostolban, aki Saul volt (ApCsel 7:58), de Paulus lett az Úr nagy kegyelméből. Elszólított téged az Úr Damaszkusz kapujánál (ApCsel 9:3), és nagy apostolává tett téged. Igaz farizeus voltál és kemény férfi (Fil 3:5-6). Nem volt, és nem is lesz többé hozzád fogható teológus. Te vigasztaltad Aquinói Szent Tamást is. Többet tettél az Úr űgyéért, mint bárki más (1Kor 15:10), és leveleid az evangéliumok mellett, az Újszövetség java. Te valóban atyánk vagy nekünk, pogányok ivadékainak, akik az Úr kegyelme által üdvözülünk. Zsidó létedre bánkódtál a zsidókért (Róm 9:2), igen megdorgáltad a galatabelieket a körülmetélkedés miatt (Gal 5:12), de népednek a reményt szavait írtad az utolsó időkre (Róm 11:25-26). Mindenkit tanítottál, gyámolítottál és könnyek közt intettél. Az Úr igazolt téged, és az Ő jegyeit viselted testeden (Gal 6:17). Római kiváltságodat okosan felhasználtad az evangélium javára, és még a császárnak is hirdetted az evangéliumot (ApCsel 27:24). Miután összes utadat bejártad, s a hét egyházat körbejártad, bilincsbe kerültél. Végül az Úr Jézusért életedet adtad, és karddal fejedet vették. Pál apostol, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Péter apostol

Áldott legyen az Isten Péter apostolban, aki a halász Simon volt, András testvére, de Kéfás lett az Úr kegyelméből (Jn 1:42). Te szóltál mindig a Tizenkettő nevében, és tenéked nyilatkoztatta ki a mennyei Atya, hogy az Úr Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Te vagy a szikla, amelyre Jézus Krisztus építette Anyaszentegyházát, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt, és te kaptad a mennyek országának kulcsait (Mt 16:17-19). Az Úr szavára kivetetted a hálót, és annyi halat fogtál, hogy a háló szakadozni kezdett (Lk 5:6). Kiléptél a tengerre, meg a népek fövenyére, és ha sülyedni kezdtél gyengeségedben, az Úr Jézus kezébe kapaszkodtál (Mt 14:29). Nagyon szeretted az Urat, óvni szeretted volna a kereszthaláltól, és szíved szerint meg is haltál volna érte (Mt 26:22;35). De az ember önmagában semmi, ezért háromszor tagadtad meg az Urat, mielőtt a kakas megszólalt volna (Mk 14:72). De az Úr imádkozott érted, és amikor eljött az ideje, te erősítetted testvéreid hitét az Úrban. Pünkösdkor, amikor a Szentlélek leszállott tüzes nyelvek alakjában (ApCsel 2:3), bátran hirdetted az Úr Jézus feltámadását, és beszédedre több, mint háromezren tértek meg (ApCsel 2:41). A bénát talpra állítottad, megbotoztak az Úrért, és angyal vezetett ki a tömlecből (ApCsel 12:10). Amikor eljött az ideje, az Úr téged is felvitt Rómába, hogy ott bizonyságtételedért keresztre feszítsenek. Bűnbánatod könnyei barázdát vágtak arcodra, és tagadásod miatt fejjel lefele feszíttetted meg magad. Péter apostol, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Júdás apostol

Áldott legyen az Isten Júdás apostolban, aki egy a tizenkettő közül, akit buzgóság emésztett az igaz hitért. Te a múltból merítettél, és a jövőbe tekintettél. Méltó utóda voltál Énoknak, Járed fiának, akit szó szerint idéztél: (Júd 1:14-15) „Nézzétek, közeleg az Úr szentjeinek tízezreivel, hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövetett, és minden káromló szóért, amit az istentelen bűnösök a szájukon csak kiejtettek.” (Énok k. 1:9). Buzdítottál minket, hogy mindenkor küzdjünk a szentek hitéért (Júd 1:3), mert tudtad, hogy tévtanítók, hamis próféták és fajtalankodó elvetemültek lepik el az Egyházat. Te a mi napjainkról írtál, amikor azok, akik a szent apostolok utódai kellene legyenek, kicsapongó életet élnek, megfertőztetik a testet, és megrontják a szent tanítást. Ezek hamis próféták, akik befurakodtak az egyházba, és káromolják az égi hatalmasságokat (Júd 1:4-8). Megírtad ítéletüket, amint Énok is tette, és Szodoma meg Gomora példájával intetted őket. Angyalok osztottak meg veled titkokat, és megmutatták neked az utolsó idők gúnyolódóit, akik istentelen szenvedélyeikben élnek, és szakadásd okoznak az Egyházban (Júd 1:19). Júdás apostol, Isten szent embere, hallgass meg engem, és kérd az Urat érettem. Áldott legyen az Isten angyalaiban és szentjeiben. Ámen.

Ima: Urunk és Istenünk, drága mennyei Atyánk! Kérünk Téged Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szent nevében, add nekünk a Szentlélek hét ajándékát, hogy eljuthassunk mi is a szentek társaságába, az örök boldogságba. Ámen.