Sokakért, de nem mindenkért

Az irgalmásság lelki cselekedetei közé tartozik imádkozni élőkért és holtakért. Így hát, imádkozunk sokakért, de nem mindekiért...

Imádkozni szeretteinkért nem olyan nagy dolog. Miért? Mert az muszály nekünk... Amikor szeretteinkért imádkozunk, akkor valójában önmagunkért is imádkozunk...

Amikor szeretteinket féltjük, akkor önmagunkat féltjük, mert az ő bajuk a mi bajunk, az ő káruk a mi kárunk, és az ő tragédiájuk a mi tragédiánk... De mi van akkor, ha valaki idegen számunkra, vagy tán nem is annyira idegen, hanem nagyon is ismerős: ő a mi esküdt ellenségünk?...

Az Úr Jézus Hegyi beszéde az ellenség szeretetével végződik, és ez a keresztény tökéletesség csúcsa és végső követelménye (Mt 5:44-48)...

(Mt 5:44-48) Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Kemény beszéd ez, ki hallgathatja?... Ki tudja ezt megcselekedni? Az Úr Jézus nem csak tanította és parancsolta ezt nekünk, hanem meg is cselekedte (Lk 23:34)... Ő imádkozott azokért, akik Őt keresztre feszítették. Jó, jó - mondhatja valaki - de Ő Isten Fia... Igen, de az Ő tanítványa, István diákónus is hasonlóképpen halt meg (ApCsel 7:60)...

(Lk 23:34) Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

(ApCsel 7:60) Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.

Az ellenségért azért kell imádkozni, mert nem tudja mit cselekszik. Ő azt hiszi, hogy igaza van, és így, még mindig van esélye a megtérésre. Amikor majd utoléri Isten kegyelme, amely ellen rugdalózik, és leesik lelki vakságának lováról, akkor majd bűnbánatot tart és megtér (ApCsel 26:14). Az ilyen, amikor aztán megtér, olyan lesz, mint Szent Pál: Krisztus buzgó követője...

(ApCsel 26:14) Mindannyian leestünk a földre, s ekkor szózatot hallottam, amely héber nyelven így szólt hozzám: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod!«

Az ellenségért imádkozni nagy erény, de vajon minden bűnösért kell imádkozni? János apostol, az első levelében, óv minket, hogy imádkozzunk azokért, akik a halálos bűnben megátalkodnak (1Ján 5:16)...

(1Ján 5:16) Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön.

Manapság sokan élnek halálos bűnben, és mégis imádkozunk értük... Van, aki rossz útra tér: korrupt, tolvaj, csaló, hazudozó, parázna, házasságtörő, káromló, stb. Ha egy hozzánktartozó ilyen helyzetben van, vajon nem imádkozunk érte? De igen...  Látjuk, hogy eltévelyedett, de reméljük, hogy még megtérhet...

Akkor hát kiért nem imádkozunk? Hát pl. az iskarióti Júdásért... Megfigyelhetjük az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus imádkozott Péter apostolért (Lk 22:32), de Júdást, a főpapi imájában, a kárhozat fiának nevezte (17:12)...

(Lk 22:32) De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.

(Jn 17:12) Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás.

Az eretnekség határat súrolja, amikor egyesek párhuzamot vonnak a Péter apostol gyengeségből fakadó tagadása és az iskarióti Júdás önkéntes árulása között... Péter apostol, de Tamás is, váltig fogadkozott, hogy meghal a Mesterért (Mt 26:33; Jn 11:16). De amikor ott volt az a rettenetes pillanat, akkor már nem volt emberileg ereje kiállni az Úr Jézusért (Mk 14:72)... 

(Mt 26:33) Péter fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha."

(Mk 14:72) A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg.” És könnyekre fakadt.

(Jn 11:16) Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”

Júdás viszont tolvaj volt (Jn 12:6), lopkodott az apostolok közös kasszájából, és önként ment el a főpapokhoz felajánlani, hogy elárulja a Mestert harminc ezüstért (Mt 26:14-15). Szóval, itt nincs semmiféle párhúzam... 

(Mt 26:14-15) Egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és azt mondta nekik: „Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?” Azok megígértek neki harminc ezüstöt.(Zak 11:12)

(Jn 12:6) De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és eltulajdonította, amit rábíztak.

Ha az apostolok közül egyvalaki, egy a Tizenkettő közül, áruló volt, akkor miért gondolnánk azt, hogy ma jobb a helyzet?... Miért ne gondolnánk azt, hogy ma is, minden tizenkét keresztényből, egy Júdás? Vagy miért ne gondolnánk azt, hogy minden tizenkét papból, vagy főpapból, egy Júdás?...

Volt nálunk egy öreg nyugdijas papbácsi... Már 90 éves volt, és még mindig, minden nap misézett. Mindig, amikor a sekrestye ajtaján belépett, térdett hajtott, és gyakran mondogatta: Imádkozom minden nap, nehogy Júdás legyen belőlem...

Tehát a Júdásokért nem imádkozunk... Miért nem? Mert ők lábbal tiporták az Úr Jézus Krisztus Szent Vérét, a kegyelem Lelkét (Zsid 10:29), és számukra már nincs többé bűnbocsánat...

(Zsid 10:26-29) Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.

Jaj, hogy ez nagyon irgalmatlan dolog?... Ezt nem mi döntjük el... Ha az Úr, Aki előre lát minden emberi sorsot, azt mondta Júdásról, hogy ő a "kárhozat fia", akkor mi nem tehetünk egyebet, minthogy tudomásul vesszük... Meg kell értenünk, hogy senki nem mentheti meg sem házastársát (1Kor 7:16), sem gyermekét, sem embertársát, és főleg a júdásokat nem...

(Ez 14:14) S még ha ott volna közte ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ők is csak önmagukat mentenék meg igazvoltukkal, mondja a seregek Ura.

(1Kor 7:16) Mert honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted a férjedet? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy megmentheted a feleségedet?

Tehát nem szívteleség, és nem irgalmatlanság elfordulni a júdásoktól, és a júdásokat mentegetni hamisság... A júdások, amint láthattuk, nemcsak árulók, hanem a krisztusi közösség kasszájának tolvajai is (Jn 12:6)...

Több esetről tudok, hogy a plébánia pénzéből loptak... Volt egyszer, hogy egy nagytakarításkor, több zacskónyi perselypénzt találtam elrejtve a színben... Láttam, hallottam olyant, hogy egy plébániai dolgozó házat épített magának a plébánia kasszájából eltulajdonított pénzből... Volt olyan eset is, hogy egy ártatlan plébániai dolgozónak levonták egy évi fizetését, mert valaki más lopott a plébánia kasszájából. Az ilyenek, meg lehet, hogy még nem teljesen júdások, de ha bűnbánatot nem tartanak és meg nem térnek, bizonyára elvesznek...

Imádkozunk mindenkiért, akiért csak tudunk, akiért csak van erőnk imádkozni, de az imánk nem lehet elfecsérelt lehelet... Azokért imádkozzunk, akikért imádkoznunk kell Isten akarata szerint...

Urunk Jézus, add nekünk az igaz imádság lelkét. Taníts meg minket helyesen imádkozni. Ámen.