Az ember benső harca

Gyakran mondogatjuk a mi emberek, gyalóságunkban, hogy a jó énem ezt súgta, a rossz énem meg azt súgta. De jó lenne, ha mindig a jó énünkre hallgatnánk. Egyszer egy zsidó ismerősöm azt mondta nekem, hogy amiképpen végzi a szombat előesti imát, és ahogyan ünnepli a sabbath-ot a zsinagógában, asszerint kíséri haza őt egy jó vagy egy rossz angyal, és az fog vele járni egész héten...

Hát igen... Ezek szimbólikus érzékeltetői annak a valóságnak, hogy az emberben egy benső harc zajlik, és az ember halhatatlan lelke a jó és a rossz, az élet és halál között tusakodik. Ezt a benső harcot írja le Szent Pál őszintén a Rómaiakhoz írt levelében...

(Róm 7:14-23) Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz.

Ez azért van így, mert az emberben kétféle, illetve háromféle lélek van, attól függően, hogy birtokolja vagy sem a Szentlélek kegyelmét. A megkeresztelt és a kegyelem állapotában lévő emberben, háromféle lélek van: a testet éltető egyszerű lélek, ami a vérében van; az Isten képére és hasonlatosságára teremtett hallhatatlan emberi lélek, amelyben az ő személye és öntudata van, ami az ő szelleme; és Isten Szentlelke, Aki megvilágosítja és élteti az emberi lelket, hogy örök élete legyen.

Minden esetben, egy jóakaratú ember hallhatatlan lelke küzd a jóért, és szabadulni akar az ő testének és vérének bűnös befolyása alól. A pogány ember a maga erejéből küzd a lelkiismerete szerint, és ő asszerint ítéltetik meg (Róm 2:14-15). A megkeresztelt ember, aki a kegyelem állapotában van, Isten Lelke által emelkedik ki a test és a vér rabságából. Ezért a krisztuskövetők benső harca az ember halhatatlan lelkének ingadozása a testben és vérben lévő alacsonyrendű lélek bűnös vonzása, és a Szentlélek éltető és felemelő ereje között...

A Szentlélek kegyelme az, ami kiemel minket a törvény igája alól, mert szívünk táblájára írja Isten törvényét (Jer 31:33; Zsid 8:10). Ezért nincs már szükségünk külső törvényre, hanem az a szívünkbe és elménkbe van írva, és aki hisz, az már átment a halálból az életre. Aki hisz Isten egyszülött Fiában, a Lélek szerint él és megtermi a Lélek gyümölcseit, az már nem esik ítélet alá...

(Jn 5:24) Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallgatja szavamat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van. Nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe.

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.

Az ősbűn által, az ember teste elveszítette az eredeti szentség meztelenségének dicsőséges ruháját, és az ember teste a bűn és a halál martaléka lett. Ezért kiált fel Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében, hogy: Ki ment meg e halálra szánt testtől (Róm 7:24)?... Hát ki, ha nem a mi megváltónk, Jézus Krisztus, Aki betegségeinket hordozta, beteljesítette a Törvényt, és felvitte adóslevelünket a keresztfára...

Aki viszont nem hisz, tagadja Krisztust, és a test meg a vér szerint él, az a testből arat halált, mert a test elpusztul, és vele együtt annak lelke is elkárhozik...

(Róm 8:6) De a test kívánsága a halálba vezet, a Lélek vágyódása ellenben élet és béke.

(Gal 6:8) Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet.

(Mk 16:16) Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Az ilyenek tagadják a bűnt, megvetik az Úr Jézus megváltó művét, és csak a test szerint élnek. Ezek hasonlók a pusztulásra szánt állatokhoz, amelyek csak a test és a vér ösztönei szerint élnek...

(2Pét 2:12) Ezek pedig olyanok, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; azt káromolják, amit nem ismernek, és azokhoz hasonlóan fognak elpusztulni is.

Mindezek fényében nyer igazán értelmet a böjt, az ima és az alamizsna (Mt 6). A böjt nem csak egyfajta diéta és akaraterősítő gyakorlat az önmegtartóztatásra. A böjt, mivel megfosztja a vért a táperőtől, gyengíti annak lehúzó hatását az ember halhatatlan lelkére, hogy az felszabadulhasson, és felemelkedhessen Isten Lelkéhez. Nemhiába, hogy az Egyház a szigorú böjt alkalmával kimondottan a húsfogyasztást tiltja, és nem a kávéfogyasztást. A többi megtartóztatás is jó, de hiába tartóztatjuk meg magunkat a kávétól meg az internettől, ha jól beflekkenezünk, és a lelkünket lehúzza a gyomrunk, és általa a testünk meg a vérünk... Az ima meg kiemeli halhatatlan lelkünket a testünk és a vérünk bűnös befolyása alól, és felemeli azt Isten Lelkéhez. Az alamizsna, a világi dogokról való lemondás által, elszakítja lelkünket a bűnös, világias lelkülettől, ami a test kívánsága, a szemek kívánsága és a világ kevélysége...

(1Ján 2:15-16) Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. 

Sose adjuk fel a benső harcot, hanem minden nap kezdjük el újra. Aki hisz, ha hétszer esik is el, újra feláll (Péld 24:16). Tom Cruise, Az utolsó szamuráj című filmben, mivel nem ismerte még a katanával való küzdelem technikáját, mindig a földre került. De akárhányszor is esett el, mindig feltápászkodott, és újra küzdő pozícióba állt. Amikor már nem volt ereje felállni, akkor a katanát emelte meg elgyengült karjával, ezzel jelezve, hogy nem adta fel... 

Ima: Urunk Jézus, adj nekünk harcias lelkületet, hogy soha fel ne adjuk a küzdelmet. Ámen.