Volt egy közeli rokonom, aki rámhagyta ingatlanjának egyharmadát annélkül, hogy megkérdezett volna, hogy akarom-e vagy sem. A másik két örökös, két lánytestvér volt, akik unokatestvéreim, és akik már rég, hogy jehovisták lettek...
Egy idő után, egyszer csak pretenciókkal álltak elő, hogy pótoljak az ingatlan fenntartásába. Én akkor nem voltam erre felkészülve, mert a családi helyzetem más volt, mint az övék. Már korábban is értek kellemetlen meglepetések a kapcsolatunkban, de ekkor olyan dolgok jöttek elő, amelyek arra késztettek, hogy átgondoljam a dolgokat...
Én szabadultam volna ebből az egész helyzetből, de nem tudtam mit tegyek. Azért egy örökséget mégsem dob el magától az ember csak úgy... Ekkor imádkoztam, és a Lélekre hagyatkoztam. Határozottan éreztem, hogy a Lélek azt súgja nekem: Hagyd a holtakra, hogy temessék el halottjukat, és ekkor rákerestem erre a részre az evangéliumban...
(Lk 9:60) Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!
(Mt 8:22) De Jézus így szólt hozzá: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat!
Elolvastam ezeket az evangéliumi részeket, és elgondolkodtam, hogy nekem most mi a teendőm ebben a helyzetben. Ekkor döntésre jutottam, s még aznap írtam a rokonomnak, hogy vegyen ki engem a végrendeletéből...
Miről van itt szó tulajdonképpen? Arról, hogy ezek a rokonaim lelkileg halottak voltak (Jel 3:1), és nem volt érdemes velük foglalkozni? Nem egésszen. Isten minden embert szeret, és azt akarja, hogy mindenki eljusson az üdvösségre...
(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.
De ugyanakkor, világos, hogy ők nem fogadták be az Úr Jézust az életükbe (Jn 1:12), és lelkileg halottak voltak. Hogy mi lesz az ő sorsuk? Azt csak az Úr tudja...
De hát akkor miről van szó? Hát arról, hogy egy életünk van a földön, és nagyon nem mindegy, hogy mire használjuk fel az időt. Az a bizonyos dal is arről szól: ha két életem volna... Ha volna, de nincs. De ha lenne is, mindkettő az Úré lenne...
Egy életünk van a földön, és azzal az Úrnak kell szolgáljunk. Nem szolgálhatunk két úrnak (Mt 6:24), azaz Úr Jézusnak és a Mammonnak, vagy ebben az esetben az örökségeknek és egyébb hiábavalóságoknak...
A tét nagy. Örök jutalom vs. holmi mulandó vagyon... Isten a mi örökségünk (Ef 1:14), és nem a testi rokonságok hagyatékaiért kell szolgáljunk. Ha egy tanítvány nem követi Jézust, hanem egy örökség miatt elkötelezi magát emberek mellett, az nem méltó Őhozzá...
Bárány
Halottak temetik halottjukat,
Egy szürke juh a hintót vezeti,
S az elveszett nyáj csendben követi.
Bárány megy elől, botlik a lába,
Nyakába akasztva a Golgota súlya,
Csapzott a szőre, sánta és balga,
Bégetése repedt fazék hangja.
Van aki a sorban így háborog:
Ilyen a nyáj elõtt mit kódorog!
Van aki nevetve fogja a hasát,
Amikor hallja recsegő hangját.
Bizonysága jelét vállain emeli,
Bizonyságul örömest cipeli,
Kancsal szeme oly lágyan csillan,
Mint hűséges kutyának, szíve úgy dobban.
De hogyan is láthatnák a vakok,
Ahogy bordái alatt titkon ragyog,
S mint fénylő lámpás sűrű ködben,
Szövétnek ragyog a sovány mellben.
Bárány voltál, bárány is maradtál,
Terheddel ma már egy ujjal játsznál,
Hátranézel lám, mennyien követnek,
Ámulva nézed, a gyúnyt űzők eltüntek.
Ima: Uram Jézus, köszönöm, hogy Szentlelked által megvilágosítottál, és megszabadítottál a hiábavalóságoktól. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése