Szükséges, hogy botrányok legyenek

Az utóbbi évtízedben két tendencia észlelhető a vallásos jellegű online médiában:

1. A hivatalos vagy félhívatalos egyházi média, amely mindig csak a pozitív vagy triumfalista egyházképet mutatja a világ felé;

2. A nem hívatalos, rebelis vallásos média, amely kendőzetlenül tárja fel az egyes papok bűneit, és teregeti ki az egyház problémáit.

Igen, tudjuk a szentírásból, hogy jaj egyeseknek a botrányok miatt...

(Mt 18:7) Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.

De miért szükséges, hogy botrányok legyenek? Hát azért, hogy nyilvánvalóvá váljon ki a kipróbált, és ki nem... 

(1Kor 11:19) Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.

Mindezek ellenére, nem tehetjük, hogy ne törődjünk saját dolgunkkal, magunkkal és a lelkünkkel. A tíz szűz esetében is láthattuk, az okos szűzek nem adtak a tartalék olajukból a balga szűzeknek (Mt 25:9)... Nem feledkezhetünk meg arról, hogy ki mihez tulságosan közel hajol, az fogja őt vonzani és befolyásolni. 

Megfigyelhetjük, hogy egyes nem hivatalos vallásos platformok, a szükséges informáláson túl, abból űznek sportot, hogy folyton találnak egy-egy individuális, pitiáner botrányt, hogy az egyház dekadenciáját és haldoklását súlykolják. Mi ennek a gyümölcse? Hát a lelkek folytonos felháborítása, felbolygatása, megbotránkoztatása, és az egyházba, mint a megváltás és az üdvösség közvetítőjébe vetett bízalom rombolása...

Amikor egy egyházi botrányról szóló hírt olvasunk, talán jó lenne arra is gondolni, hogy mennyi annak a relevanciája. Szükséges volt arról írni? Kell mi arról tudjunk? Most nem pont a legutóbbi, hangzatos, helyi botrányra gondolok... Amikor egy botrány kijutott a világi sajtóba, akkor már nincs mit tenni. De vajon kell mi tudjunk pl. arról, hogy dél-amerikában, vagy franciaországban, melyik pap kibe lett szerelmes?....

Nem fecsérelhetjük az időnket hiábavalóságokra. Mi arra vagyunk elhíva, hogy Isten Fiát hallgassuk, mint Mária, Márta nővére, és Istenben gazdagodjunk...

(Lk 10:41-42) Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”

Aztán azokról, akik hivatásszerűen folyton csak a rossz híreket terjesztik az egyházról, mit gondoljunk? Vajon szeretik az Egyházat, a Menyasszonyt (Jel 21:9)? És ha nem szeretik a Menyasszonyt, akkor vajon szeretik a Vőlegényt? Vajon a Vőlegénynek tetszik az, ha folyton kővel dobálják a Menysszonyt?...

Szerintem jobban tesszük, ha az Úr Jézusra figyelünk, és az Ő igéjével táplálkozunk. Az Ő igéje örök életet ad. A világot és annak botrányait pedig haggyuk Isten angyalaira, akik majd összegyűjtik a konkolyt a világ végén...

(Mt 13:41-42) Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 

Ne feledjük, hogy milyen jó az Úr, és milyen édes az Ő igéje. Ne a botrányokra pazaroljuk az időnket, és ne azokhoz hajoljunk oda, hanem emeljük fel szívünket az Úrhoz...

(Siral 3:41) Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!

Ima: Uram Jézus! A Te igéd élet és lélek. Lábadhoz űlünk, és csak Terád hallgatunk. Ámen.