Milyen szép a lába

Ifjúkorunkban, amikor a szép lányok után néztünk, akkor leginkább a lábukat mustráltuk és mondogattuk: Hú, de jó lába van ennek a csajnak...

Valamikor régen, Nagyenyeden voltam egy lelkigyakorlaton. Nagyon sok kegyelmet kaptunk ezen a lelkigyakorlaton, és egy életre szóló, felejthetetlen emléket. A tanítások, a személyreszóló próféciák, a hitéletben eligazító igerészek, a Szentlélek érezhető kiáradása, a testvérek örömteli közössége, mindnyájunk lelkét betöltötte az Úrban való örvendezéssel. Hazafelé jövet, még a vonaton is ez az öröm volt mindnyájunkban... 

Aztán, ott a vonatfülkében, elbeszéltük egymásnak lelki megtapasztalásainkat. Az egyik középkorú hölgy felette a lábát a szemközti padra, és nevetve mondta: Milyen szép a lábam... Ez akkor nekem nagyon kétértelmű volt, és nem igazán értettem a gesztusát. De aztán kiderült, hogy ő ezt az igerészt kapta az Izajás könyvéből (Iz 52:7)...

(Iz 52:7) Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened.”

Sokszor elgondolkodtam, hogy mit is jelenthet ez? Áll valaki a hegyen mezítláb, vagy meztelen lábszárral, és mi nem felfelé, nem a távolba nézünk, hanem letekintünk a földre, annak az embernek a lábára... Furcsa... Mi jelethet ez?...

Több évtízede volt egy visszatérő álmom. Az volt, hogy mindig valamiféle üzletben vagy raktárban vagyok, ahol rengeteg cipő van, és én válogatok közülük. Az egyik ilyen volt, a másik meg olyan, az egyik túl nagy volt, a másik meg nem tetszett, stb... Mindig gondolkodtam, hogy vajon mit jelenthetett ez a sok cipő álmaimban. Aztán, az első eligazítást, a szentírásban találtam meg, abban a részben, amikor Mózes az égő csipjebokorhoz ment (Kiv 3:5)...

(Kiv 3:5) Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz!

Tehát a sarú, vagyis a cipő, az ember evilági útját, életét és szolgálatát jelképezi. Az ember, az ő cipője talpán járja végig élete útját, és cipőjében éli meg életének cselekedeteit. Egy másik ember helyzetének megértésével kapcsolatosan is azt szoktuk mondani, hogy: Helyezd magad a cipőjébe... 

Az ember nem viheti be a cipőjét a szentek szentjébe, hanem le kell azt húznia, és csak mezítláb jelenhet meg az Úr előtt. Ez az jelenti, hogy nem vihetjük be evilági életünk tisztátalanságát a mennybe, hogy senki sem üdvözülhet saját érdemeiért, és a mennyben senki sem dicsekedhet evilági tetteivel. Mert mindnyájan kegyelemből részesültünk a megváltásban (Ef 2:8-9)...

(Ef 2:8-9) Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.

A minap megint cipőkkel álmodtam... Az elsőpénteki szentségimádáson pedig azt a képet kaptam, hogy milyen szép a lábam. De mi van akkor, ha szép a lábam? Hát az van, hogy akkor egy szép és drága cipőt fognak rá felhúzni. De mit jelent az, hogy cipőt húznak az ember lábára? Azt jelenti, hogy akkor elindulhat az evangélium hírdetésének útjára (Ef 6:13-17)...

(Ef 6:13-17) Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. 

Tehát, akkor mit jelent az előbbi Iz 52:7 igerész? Mit jelent az, hogy: milyen szép a hegyeken annak lába, aki jó hírt hoz? Hát az evangéliumnak, vagyis az örömhírnek hirdetését... És mi az örömhír? Az az örömhír, ami az evangélium summájában van összefoglalva (1Tim 3:16)...

(1Tim 3:16) Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.

Uram Jézus, hála és dicsőség neked, hogy elhívtál szőlőmunkásodnak. Add nekem, ha majd eljön az ideje, hogy készségesen húzzam le előtted a sarumat. Ámen.