Ifjúkorunkban, ha a lányok után néztünk, akkor leginkább a lábukat mustráltuk: - Hú de jó lába van annak a csajnak - modogattuk...
Valamikor régen, Nagyenyeden voltam egy lelkigyakorlaton. Nagyon sok kegyelmet kaptunk ott, és egy életre szóló felejthetetlen emléket. A tanítások, a személyreszóló próféciák, a kapott eligazító igerészek, a Szentlélek tappintható kiáradása, a testvérek örömteli közössége, mindnyájunk lelkét betöltötte az Úrban való örvendezéssel. Még a vonaton is, hazafelé, ez az öröm áradt mindnyájunkból... Amint a vonatfülkében ültünk és elbeszéltük egymásnak lelki megtapasztalásainkat, az egyik középkorú hölgy felette a lábát a szemközti padra és nevetve mutogatta: Milyen szép a lábam... Ez nagyon kétértelmű volt, és nem igazán értettem a gesztusát. Aztán végül kiderült, hogy ő azt az igét kapta Izajás könyvéből (Iz 52:7)...
(Iz 52:7) Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened.”
Sokszor elgondolkodtam, hogy mit jelenthet? Áll valaki a hegyen mezítláb, és mi nem felfele, vagy a távolba nézünk, hanem letekintünk a földre, annak a valakinek lábára... Furcsa ez... Mi jelethet?...
Több évtízede, az egyik visszatérő álmom az, hogy valamiféle üzletben vagy raktárban vagyok, ahol rengeteg cipő van, és én válogatok közűlük. Az egyik ilyen, a másik olyan, az egyik túl nagy, a másik nem tetszik, stb... Mindig elgondolkodtam, hogy mit jelenthet a cipő az álmomban...
Az első eligazítást a szentírásban találtam, abban a részben, amikor Mózes az égő csipjebokorhoz ment...
(Kiv 3:5) Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz!
Tehát a sarú, a cipő, az ember evilági útját, életét és szolgálatát jelképezi. Az ember cipője talpán járja élete útját, és cipőjében éli meg életét és cselekedeteit. A másik ember megértésével kapcsolatosan szoktuk is mondani: Helyezd magad az ő cipőjébe... Az ember nem viheti be cipőjét a szentek szentjébe, hanem le kell azt húznia, és csak mezítláb jelenhet meg az Úr előtt. Ez az jelenti, hogy senki sem üdvözül saját érdemeiért, és a mennyben senki sem dicsekedhet evilági tetteivel...
(Ef 2:8-9) Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.
A minap megint cipőkkel álmodtam... Az elsőpénteki szentségimádáson pedig azt a képet kaptam, hogy milyen szép a lábam. De mi van azzal, ha szép a lábam? Hát az van vele, hogy egy drága cipőt fognak rá húzni... De mit jelent az, hogy cipőt húznak a lábra?...
(Ef 6:13-17) Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.
Tehát mit jelent az Iz 52:7 ige? Mit jelent az, hogy milyen szép a hegyeken annak lába, aki jó hírt hoz? Hát az evangéliumnak, vagyis az örömhírnek hirdetését. És mi az örömhír? Az örömhír az evangélium summájában van összefoglalva:
(1Tim 3:16) Megvallottan nagy dolog az istenfélő élet titka: Aki megjelent testben, igazolást nyert lélekben. Az angyaloknak megjelent, a pogányoknak hirdették. Világszerte hittek benne, s felvétetett a dicsőségbe.
Ima: Uram Jézus, hála és dicsőség neked, hogy elhívtál szőlőmunkásodnak. Add, hogy ha eljön az ideje, készségesen húzzam le előtted a sarúmat. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése