Az üdvtörténet színpada

Valamikor, a 2000-es évek elején, a "csángó misét" a kulturotthonban tartották meg. Azóta a csángó misét már sokkal ünnepélyesebben tartják. Akkor az oltár a színpadra volt felállítva, és a prédikáció is a színpadról hangzott el...

Az akkori főesperes, aki még a régi gárdából való idős pap volt, nagyon ötletesen alkalmazkodott a prédikációjával a helyszínhez. Azzal kezdte, hogy képzeletünkben elrendezte a színpadon az egész üdvtörténetet. Az Úr Jézus szent keresztjét, mint az idők teljességét (Ef 1:10), a színpad közepére állította, és az ószövetséget meg az újszövetséget a kereszttől balra és jobbra helyezte. Ezzel a felállítással szemléltette velünk, hogy az idők folyamán, hogyan bontakozott ki Isten üdvözítő terve, az Ő végtelen irgalma és kegyelme szerint, amellyel felölelte a bűnbeesett emberiséget...

Abban az időben, a régi gárda még tudta hogyan kell prédikálni. Alkalmasak voltak a tanításra (2Tim 2:2), értelmesek és műveltek voltak, akik lebilincslő ábrázolásokkal és jól strukturáltan tudták előadni a szentbeszédet. Manapság, mivel kevés a hivatás, már nem válogatják és szűrik meg a szeminaristákat. Sajnos, olyan fiatal papok is kerülnek ki, akik nem ismerik kellőképpen a szentírást, nincs általános műveltségük, gyakran hiányzik belőlük az absztrakt gondolkodás, és nem tudnak helyesen írni meg felolvasni. Ma már egyre ritkábban hallani egy igazán jó, értelmes és összálló prédikációt...

Eme szentmise után jutott eszembe egy visszatérő gyerekkori álmom. Gyakran jártam álmomban valamiféle nagy színházba, melynek óriási színpada volt, és hatalmas emelkedő nézőtere, rengeteg sok ülőhellyel. Mindig bementem a színházba, elfoglaltam a helyemet valahol középtájt, és vártam az előadást. Egyszer volt, hogy az egészet felülről láttam, amint odafent, a színházépület gerendáin mászkáltam. Most már tudom, hogy ez az álmom az üdvtörténet színpadát jelképezte...

De mi köze a kispapok képzettségének az üdvtörténet színpadához? Hát, nagyon sok... Az Úr Jézus mondta, hogy minden írástudó olyan, mint a jó gazda, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából. Maga az Úr Jézus is, az Ő feltámadása után, az emmauszi tanítványoknak az ószövetségből fejtette ki mindazt, aminek Őáltala, Ővele és Őbenne kellett beteljesednie az újszövetségben...

(Mt 13:52) Ő pedig ezt mondta nekik: „Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.”

(Lk 24:27) Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

Tehát, ha a mai fiatal papok nem ismerik átfogóan és tüzetesen a szentírást, és nem tudják összevetni az ószövetségi ígéreteket az újszövetségi beteljesedésekkel, akkor hogyan érthetnék meg Isten tervét, amellyel megmentett és üdvözített minket. Hogyan érthetnék meg, hogy mi a szélessége, a hosszúsága, a magassága és a mélysége Isten nagy szeretetének, amint Szent Pál megírta az efezusbelieknek...

(Ef 3:16-19) Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, hogy mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét is, s beteljetek Isten egész teljességével.

Milyen rendkívüliek voltak az ószövetségi szentek, milyen nagy volt az ő hitük, és mily nagy dolgokat cselekedtek. Bár nagy volt a hitük, és bizonyságot kaptak, mégsem érhették el az ígéreteket. Ők nem juthattak el nélkülünk az üdvösségre...

(Zsid 11:39-40) Bár ezek a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet, mert az Isten nekünk valami jobbat tervezett, nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre.

Ha valaki nem ismeri a szentírást, és nem látja át Isten csodalatos művét, akkor hogyan is magyarázhatná el a mai embernek, hogy milyen nagy dolog kereszénynek lenni? Az ószövetségi próféták, habár hittek és szentek voltak, alászálltak az alvilágba (1Sám 28:13), várva a megváltás beteljesedését. Az újszövetségi kereszény krisztuskövetők pedig arra van rendelve, hogy egyből felvétessenek a mennybe. Az idők teljességében, az Úr Jézus az Ő saját testének áldozatával nyította meg az utat a Szentek Szentjébe (Zsid 9:8-12) A kárpit kettéhasadt, és megnyílt a üdvöség útja, úgy az újszövetség, mint az ószövetség szentjeinek...

(Mt 27:51) És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

Lám, hogy milyen boldogok vagyunk mi, a mai krisztuskövetők, akik a keresztség által Isten gyermekei lettünk (Jn 3:5), és az ingyenes kegyelem részesei. Mi Isten országának örökösei vagyunk. Nekünk már nem kell évszázadokig várnunk a hitünk beteljesedésére és az ígéretek elnyerésére, mert ha Krisztusban élünk és Őbenne halunk meg, akkor azonnal miénk az Isten országa...

(Jel 14:13) Erre szózatot hallottam az égből: „Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.”

Igen, persze, azért még vannak ideigtartó büntetések a tisztítótűzben, amelyeket a bűneink miatt lehet, hogy el kell viselnünk, de ott is boldogok leszünk, tudván, hogy örökre Krisztuséi vagyunk, és Őáltala a mennyei Atya gyermekei...

Ima: Urunk Jézus, látva üdvözítő terved nagy színpadát, leborulunk előtted, és letesszük lábad elé életünk koronáját, mert minden a Tiéd. Ámen.