Egy idő után a kislány már a magasba emelkedéssel is próbálkozott, 3 vagy 4 emeletnyi magasságba. A lebegés magasságát és idejét, mindig a szívében feltörõ félelem korlátozta. Ahogy elkezdett félni, úgy kezdte a magasságot is veszíteni. Észrevette, hogy a repülés képessége nem a saját erejéből van, és hogy a félelem meg a kishitüség miatt veszíti a magasságot.
Ennek a csúcsa aztán a magasrepülés lett. Ez olyan volt a már fiatal hajadonnak, mintha deltaplánnal ülné meg a légi áramlatokat. Csodálatos élmény volt... Olyan Pán Péter féle... A repülés mindig magától jött, de a végén mindig elrontotta azt a szívében feltörõ félelem. Amint a hajadon lenézett a földre és kételkedni kezdett, azonnal kezdte veszíteni a magasságot. Hiába erőlködött, hiába feszítette meg magát, hogy újra emelkedjen, nem tudott tovább repülni.
Ez valami olyansmi, mint amikor Péter apostol kilépett a vízre, aztán majd kishitüsége miatt elkzelkezdett sülyedni a tengerbe. Péter ekkor megragadta a Mester feléje kinyújtott kezét és így nem sülyedt el. Ugyanígy van a repüléssel is. Azt is csak kettesben lehet: csak úgy lehet repülni, ha fogjuk a Mester kezét, amint Lois is fogta a filmben Superman kezét...

P.
VálaszTörlés