A repülés ajándéka

A hit kegyelme hasonlatos a repüléshez: Egy kislány egyszer csak felfedezte, hogy már nem húzza a föld, hanem fel tud emelkedni a levegőbe. Ez kezdetben olyan volt, mint egy hihetetlen hosszú ugrás. Késõbb a kislány meghosszabította ugrását egy méterrel, úgy, hogy előbbre nyújotta lábát és később tette le azt a földre. Aztán egy szép nap, azon kapta magát, hogy repülni tud, alacsonyan a föld színe fölött, mintha csak egy dzéken ülne. Gyönyörűséggel telve repülte körül az udvart, ülő helyzetben...

Egy idő után a kislány már a magasba emelkedéssel is próbálkozott, 3 vagy 4 emeletnyi magasságba. A lebegés magasságát és idejét, mindig a szívében feltörõ félelem korlátozta. Ahogy elkezdett félni, úgy kezdte a magasságot is veszíteni. Észrevette, hogy a repülés képessége nem a saját erejéből van, és hogy a félelem meg a kishitüség miatt veszíti a magasságot.

Ennek a csúcsa aztán a magasrepülés lett. Ez olyan volt a már fiatal hajadonnak, mintha deltaplánnal ülné meg a légi áramlatokat. Csodálatos élmény volt... Olyan Pán Péter féle... A repülés mindig magától jött, de a végén mindig elrontotta azt a szívében feltörõ félelem. Amint a hajadon lenézett a földre és kételkedni kezdett, azonnal kezdte veszíteni a magasságot. Hiába erőlködött, hiába feszítette meg magát, hogy újra emelkedjen, nem tudott tovább repülni.

Ez valami olyansmi, mint amikor Péter apostol kilépett a vízre, aztán majd kishitüsége miatt elkzelkezdett sülyedni a tengerbe. Péter ekkor megragadta a Mester feléje kinyújtott kezét és így nem sülyedt el. Ugyanígy van a repüléssel is. Azt is csak kettesben lehet: csak úgy lehet repülni, ha fogjuk a Mester kezét, amint Lois is fogta a filmben Superman kezét...