Az Egyház Isten népe

(ApCel 10:34-35) Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

Úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön valtsa meg, szentelje meg és üdvözítse az embereket, hanem néppé tegye õket, néppé, amely Őt igazságban elismeri és szentül szolgál neki. Így történt, hogy kiválasztotta Izrael népét, szövetséget kötött vele és fokozatosan felkészítette, kinyilatkoztatva neki magát és az Ő szándékát. Errõl szól az ószövetségi szentírás...

Izrael azonban hûtlenné vált “jegyeséhez”, mert nem fogadta be a Megváltót, a várva-várt Messiást... 

(Oz 1:9) Erre így szólt az Úr: „Nevezd el »Nem népem«-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek.” 

Csak a “maradék” fog megtérni és a többi népbõl meghívottakkal együtt, új, igazi és végleges népe lesz Istennek – hirdetik a próféták...

(Iz 10:20-22; 45:20-25) Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére. A maradék megtér! Jákob maradéka az erős Istenhez. Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle.  Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. Mind esztelenek, akik fából faragott bálványokat hurcolnak magukkal, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni rajtuk. Fejtsétek ki és hozzátok elő érveiteket, sőt tanácskozzátok meg együtt: Ki hirdette ezt régtől fogva, s ki mondta meg már jó előre? Nemde én, az Úr? És rajtam kívül nincsen más; igazságos Isten és Szabadító nincsen rajtam kívül. Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene. Ám Izraelnek minden nemzetsége győzelmet és dicsőséget arat az Úrban!”

Ez az ígéret az újszövetségi szentírás szerint, a Jézus Krisztusban hívõk közösségében teljesedett be...

(ApCsel 15:14-17) Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének. Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva: Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom, hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet.

(1Pét 2:9-10) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Isten igazi és végleges népét azok alkotják, akiket az Úr Jézus a saját vére árán szerzett meg magának...

(Tit 2:14)...aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen. 

(Zsid 13:12) Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet.

 

A következõket kell megfontolnunk:

1. Isten üdvözítõ tervének kibontakozása üdvtörténetet eredményez 

Isten egyetemes üdvözítõ akaratának megnyilatozása végigvonul az ószövestégi és az újszövetségi történelmen, a kettõt összefogja és mindkettõt egy üdvtörténetté teszi...

2. Néprõl az Újszövetségben átvitt értelemben beszélünk

a). Izraelben, csaknem kizárólag Ábrahám ivadékai tartozhattak, míg az “új Izraelbe” (az Egyházba), vagyis az Úr Jézusban hívõk közösségébe, különféle származásúak...

(Róm 3:29) Vajon csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.            

         

(Kol 2:11) Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel.

b). Ennek a népnek nincs földrajzilag körülhatárolt országa és tagjai nem vonják ki magukat saját országuk fennhatósága alól. Isten országa, Isten uralmának és törvényeinek elfogadása. Hogy ez megvalósulhasson, ennek eszköze lett az Egyház.

c). Az Egyház egy nemzetek fölötti intézmény. Feladata az evangélium (az örömhír) hirdetése az egész világon. Nem a világ eszközeivel, hatalommal, hanem az igazságról tanúskodva.

3. Isten népe egy vándor egyház

a). Az Egyház céljai csak a világ végén valósulnak meg teljesen. Isten országa Jézus eljövetelével már közöttünk van, de teljes megvalósulásáért még küzdenünk és imádkoznunk kell. 

(Mt 12:28) De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.

b). Lényege változatlan ugyan, de intézményei, értelmezései, megfogalmazásai koroktól függõek.

4. Kik tartoznak Isten népéhez?

A II. Vatikáni Zsinat szerint, elsõsorban a Katolikus Egyház tagjai. De oda vannak rendelve Krisztus más felekezetű hívei is, mint általában az összes ember, akiket Isten segítő kegyelme meghívott az üdvösségre, de még nem ismerhették meg az igazságot...

Ima: Uram Jézus, add, hogy minden keresztényt testvéremnek és a Te népednek tudjak tekinteni. Ámen.

Krisztus Egyházának megalakulása

Jézus Krisztus Egyháza hivatalosan az első Pünkösd alkalmával alakult meg. Ekkor a Szentlélek kiáradása rettenthetetlen bátorságot adott az apostoloknak. A korábban bezárkozó apostolok kiléptek akkor a nyilvánosság elé és hirdették, hogy a názáreti Jézus a Messiás, az élő Isten Fia és, hogy a mennyei Atya feltámasztotta Őt a halálból, ezzel igazolva Őt. Péter apostol olyan erővel beszélt, hogy szavára mindjárt háromezer ember keresztelkedett meg és csatlakozott hozzájuk...

(ApCsel 2:1-4) Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.

(ApCsel 2:14) Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk…

(ApCsel 2:41) Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

Az új közösségben csodálatos természetfölötti élet sarjadt, ami által akkor mindnyájan “egy szív és egy lélek” lettek...

(ApCsel 2:46) Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban.

Az ősegyház hamar olyanná vált, amilyennek az Úr Jézus szánta: egyrészt kegyelmi közösség, másrészt intézményesen megszervezett társaság. Így Krisztus Egyháza egy hivatástudattal rendelkező, intézményes, szociális képződménnyé alakult.

Krisztus keresztáldozatának és a feltámadásának tanúi nyomán, fokozatosan bontakozott ki a krisztusi tanítás (az evangéliumok, az apostoli levelek, az ószövetségi és újszövetségi kánonok, stb.), az igehirdetés módszere és az Egyház szentségi élete (a püspökök, a presbiterek, a keresztelés, a bűnbánat szentsége, a kenyértörés liturgiája, stb).

Megtapasztalták és átélték, hogy maga a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztus működik közöttük és általuk...

(ApCsel 3:16) Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok, és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindnyájatok szeme láttára.

A Szentlélek Úristen nemcsak létrehozta az Egyházat Pünkösd alkalmával, hanem folyamatosan élteti és vezeti is azt az idők folyamán...

(Jn 14:26) A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya elküld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Van aki azt mondja, hogy az Egyház a kereszten buggyant ki Krisztus oldalsebéből, amikor a római katona szíven szúrta a lándzsával. Ugyanis, amikor a római katona az Úr Jézus testét átszúrta, az isteni kegyelem forrását fakasztotta a földre. A vér és víz, amely az Úr Jézus oldalsebéből folyt ki, az a kegyelem, amely Krisztusból, az Ősszentségből folyik a világba...

(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Jn 19:34) …az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.

(1Ján 5:7) Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

És van aki azt mondja, hogy az Egyház születése már elővételeztetett az utolsó vacsorán, az első áldozati liturgiában, amikor az Úr Jézus először változtatta át a kegyeret és a bort az Ő szent testévé és vérévé. Akkor, az első konszekrációban, már benne volt, elővételezett formában az Ő keresztáldozata is, meg az megalakulandó Egyház is...

(Kol 1:16-20)  Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

Krisztus Egyháza részben a világban van, de nem a világból való. Nem emberi alkotás, ember nem teheti tönkre és a pokol kapui sem vehetnek erőt rajta (Mt 16:18). Oszthatalan és elpusztíthatatlan, mert maga Isten alapította. Az Egyház Főpapja és Jó Pásztora maga az Úr Jézus Krisztus, Aki a misztikus Test Feje (1Kor 12), Aki valóságosan jelen van a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ezért aztán, amikor a legszentebb áldozat bemutatását beszüntetik a világban és helyébe bálványt állítanak, akkor maga az Úr Jézus jön el dicsőségben, mert az Ő szava meg nem hiúsúlhat...

(Mt 24:35) Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

(Mt 28:18-20) Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”

(Mk 13:14) Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe.

Az Egyház a Vőlegény Menyasszonya, amelyet Ő felékesít drága kegyelmekkel. Amikor pedig eljön annak ideje, a végső idők után, Isten "feleségül veszi" az Ő népét. Az Úr lesz Istenünk mindörökké, és mi az Ő népe leszünk...

(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a lányt, úgy vesz feleségül a te fölépítőd, és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

(Jel 21:2) Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből. Szép volt, mint a vőlegényének felékesített menyasszony.

(Ez 37:27) A hajlékom köztük lesz, és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

Az Úr öröktől fogva és örökre alapította Egyházát, ezért hát mi is, mint élő kövek, épüljünk bele az Egyházába, a magunk rendelt helyére és kijelölt székére (Jel 3:21). Az Úr nemcsak, hogy üdvözít, hanem részesít is bennünket trónusából és uralmából...

(1Pét 2:5) Ti is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat mutassatok be Jézus Krisztus által.

(Lk 19:17) Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.

(Jel 2:26) A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött.

(Jel 3:21) Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

Uram Jézus, hálát adok Neked, hogy Egyházat alapítottál, amely engem is megszült befelé országodba, az örök életre, és részesített megváltó műved gyümölcseiből. Ámen.

Péter primátusa

A primatusra utaló érvek:

Péter apostol kedettõl fogva kiemelkedik a többiek közül

- Több alkalommal az apostol nevében beszél: 

(Mk 8:29) Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.”  

(Mt 15:15) Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”

- A szinoptikusok mindig az első helyen említik az apostolok névsorában: 

(Mt 10, 2) A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János…

- A feltámadás legfontosabb tanujának Péter tartották: 

(1Kor 15, 5) Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek.

Péter a szikla

Az Úr Jézus új nevet adott Simonnak és Kéfás, azaz Petros-nak (jelentése kõszikla) nevezte: 

(Mt 18:18) Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

Azzal, hogy Simon Péter lett, azaz kõszikla, azt is megígérte az Úr Jézus, hogy az Egyházon nem vesznek erõt az álvilág kapui, azaz a sátáni erõk. Ez vonatkozik mindarra, ami az Egyházat tönkretehetné, beleértve a belsõ bajokat is...

 

Péter a kulcsok hordozója

A kulcsok átadása az akkori nyelvhasználat szerint a hatalom teljes átruházását jelentette. Ezt nyomatosítja az oldó-kötõ hatalom kifejezés is :   

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
 

 

Észrevételek :

- A Máté evangélium szövege az ekklézsia = gyülekezet = egyház kifejezést használja. Ez nem azonos Isten országával, hanem csak elõkészítõje és eszköze annak.

- Figyelemre méltó az, hogy az Úr Jézus az ekklézsia szó mellé birtokos némást tett: egyházamat. Tehát Péter nem a maga nevében vagy a közösség megbízásából  fogja gyakorolni a primátust, hanem Jézus Krisztus megbízásából, Krisztus Egyháza biztonságának érdekében.

- Az Úr Jézus külön imádkozott Péterért, hogy megerõsödjön a hite és képes legyen társait erõsíteni : 

(Lk 22:32) De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” 

- A föltámadt Úr Jézus megadja Péternek a fõpásztori tisztséget. Péter háromszori tagadására, háromszor kérdezte meg azt, hogy: Szeretsz-e engem ?

(Jn 21:15-17) Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”

- Az elsõ pünkösdkor megalakult Egyház elfogadta Péter elsőbbségét. Az Apostolok cselekedetei szerint és az apostoli levelek szerint, Péter kezdettõl fogva úgy viselkedett, mint aki vezetõi hatalommal és felelõséggel irányítja az egyházat: 

(ApCsel 2:14) Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk.

A primátus az 1054-es egyházszakadás óta, mind a mai napig vitatéma. Mi hisszük, hogy Róma püspöke, Szent Péter utóda, a primátus hozdozója és gyakorlója...

 

Ima: Uram Jézus, add nekünk kegyelmedet, hogy egyre szorosabb egységben legyünk a pápaval, a püspökök testületével, a papsággal és az egész Egyházzal. Ámen.

Jézus Krisztus egyházat alapított

Az Úr Jézus egyházalapító szándékát három fő mozzanat mutatja világosan:

 1. Az utolsó vacsora eseményei

- Az Úr Jézus olyan közösséget szándékozott létrehozni, amely részese a próféták által megjövendölt eszkatologikus lakomának: 

(Iz 25:6) A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. 

- Amikor testét és vérét eledelül adta, akkor az apostolokat nemcsak önmagával, hanem egymással is a legszorosabb kapcsolatba hozta. Szent Pál errõl így ír: 

(1Kor 10:17) Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk. 

- Új szövetségrõl beszélt, amely már más, mint a Mózes által megkötött szövetség: 

(Lk 22:20) Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.

- Jézus utolsóvacsorai utasításai: 

(Lk 22:19) “ Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” 

Arra utal, hogy egy egésszen új dolgot hozott létre az addigi istentiszteleti formákkal szemben.

 

2. A tizenkét apostol meghívása és felhatalmazása

- A Tizenkettõ kiválasztása: Márk evangéliuma szerint, fölment a hegyre és magához hívta, akiket akart. Õk csatlakoztak hozzá és Tizenkettõvé tette õket: 

(Mk 3:13-15) Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. 

A tizenkettes szám szimbólikus jelentõséggel bír: Izrael 12 törzsére utal és a teljességet jelképezi.

- Az Úr Jézus azt vallotta, hogy az Õ személyében elérkezett Isten országa. Ezért kívánta, hogy a Tizenkettõ “Vele legyen” és “Tõle kapja” küldetését: 

(Mt 12:28) De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.

(Jn 20:21) Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 

(Lk 10:16) Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Jn 15:20) Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.

3. A Tizenkettõ megbízása

- Az oldás-kötés hatalom átadása: először Péternek, aztán a Tizenkettõnek is átadta az Úr Jézus az oldás-kötés hatalmát: 

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” 

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

- A bûbocsájtó hatalom átadása: Feltámadása után, az Úr Jézus átadta az apostoloknak a bûbocsájtó hatalmat. 

(Jn 20:23) Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.

- A keresztelési parancs elrendelése: az Úr Jézus kapott minden hatalmat és ezzel a hatalommal ruházta fel az apostolokat, hogy menjenek el minden néphez és tegyék azokat tanitványokká. 

(Mt 28:18-20) „Én kaptam minden hatalmat égen és földön.  Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.”

- Az eucharisztikus átváltoztatás elrendelése: Jézus elrendelte a kenyér és a bor átváltoztatását és felruházta az apostolokat ezzel a hatalommal. 

(Lk 22:19-20) Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. 

(1Kor 11:23-25) Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.”

Ima: Uram Jézus, csodálatos dolgot hoztál létre mûved által az Egyházban. Add, hogy minél szorosabb egységben legyünk Tebenned Egyházadban. Ámen.

Elmélkedés a teremtéstörténetrõl

Kérdések

1. Kell-e, hasznos-e elmélkedni a teremtéstörténteről?

Isten elénk tárta a teremtéstörténetet, hogy minden idők embere meg tudja érteni azt valamilyen szinten, a maga módján. A posztmodern embernek is kötelessége, hogy megismerje Isten üzenetét, a mai tudományokban és felfedezésekben előrehaladt élet körülményei között...

2. Hogyan kell elmélkedni a teremtéstörténetről?

Elsősorban kérnünk kell a Szentlélek segítségét és az értelem alázatát, hogy el ne ragadtassuk magunkat hiábavaló bölcselkedésekkel. A teremtéstörténetet az Egyház Tanítóhivatalának tanításával és a Szentírással összhangban kell elmélkedni. Igaz, hogy jómagam figyelembe veszek olyan apokrif irásokat is, mint pl. Énok könyve...

3. Milyen lelki haszonnal van ránk nézve a teremtéstörténet fölötti elmélkedés?

Jobban megismerhetjük a Teremtőt, a Szentháromság egy Istent. Jobban megfigyelhetjük a bűn eredetét és lényegét, hogy felismerve azt, elkerüljük. Nagyobb világosságot kaphatunk a teremtett világgal és az élettel kapcsolatosan, hogy méginkább dicsőíthessük az Urat. Erősíti a hívő emberben az istenfélelemet, ami a Szentlélek egyik ajándéka...

Bevezető

A teremtéstörténetben minden szónak, minden igének, jelentősége van. Amíg nem találtuk meg az ige jelentőségét, addig csak olvassuk a Teremtés könyvét, mint valami tanító mesét, annélkül, hogy megértenénk a lényeges dolgokat. 

Jómagam, a teremtéstörténetet, nem tekintem valamiféle tanító mesének, vagy csak az üdvtörténet egyes eseményeinek szimbólikus árbázolásának, mert túl sok benne a testi, az evilági konkrétum, amelyeket nem lehet mellőzni, és nem lehet elválasztani a teremtéstörténet lelki mondanivalójától. A teremtéstörténet körül sok vita van (kreacionisták vs. evolucionisták), ezért előrebocsátom, hogy az elmélkedésem csakis személyes meglátásaimat vázolja fel, és nem az egyház tanítását...

Csak lelki, vagy testi is?

A hivatalos szentírás kommentárok leszögezik, hogy a teremtéstörténetet csakis üdvtörténeti, lelki szempontból kell vizsgálni, és annak nincsen semmilyen természettudonyányos értelmezése. Ha ez valóban igaz és bizonyított, akkor elfogadom, de amíg ezt nem értem, addig ez az érv nem győz meg engem. 

Ha test szerint minden ember Ádám és Éva leszármazottja, ha Éva minden élő ember anyja (Ter 3:20), akkor nekik valóságos, emberi természetük kellett legyen. Ha Ádámnak és Évának valóságos emberi természetük volt, akkor kellett létezniük valahol a térben és időben. Ha Ádám és Éva az Édenben voltak, akkor az Édennek léteznie kellett valahol a térben és időben. Ha az Éden kertejének két folyama ma is fellelhető a térképen (a Hiddekel, vagyis a Tigris és az Eufrátesz, Ter 2:14), akkor semmi okom azt hinni, hogy ezek csak szimbólikusan vannak ott a teremtéstörténetben...

Ha az Úr Jézus az új Ádám (Róm 5), és ha az Úr Jézusnak valóságos emberi természete van, akkor a kölcsönösség elve szerint Ádámnak is valóságos emberi természete kellett hogy legyen. Mindezek összefüggésében, nem értem, hogy miért ne vizsgálhatnám a teremtéstörténetet természettudományos szempontból is: Hol volt? Mikor volt? Milyen volt? Mikor élt Ádám és Éva? Milyenek voltak? stb. És végül, ha az "első teremtéstörténetet" az a sok képzett izraelita pap és írástudó rendezte versekbe az évszázadok során, akkor hogy nem tűnt fel nekik, hogy értelmetlen dolog a növényvilág megteremtése és létezése, a Nap teremtése előtt (Ter 1:11-14)?... Hiszen ők is jól tudták, hogy napfény nélkül a növények nem élhetnek meg, pl. egy pincében vagy egy barlangban...

Az ég és a föld

(Ter 1:1) Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. 

Ebben a mondatban a kulcsszó, az “eget” … Mit érthetünk itt az “ég” szó alatt?...

Az égnek három értelme is lehet:

- Az elsõ ég: a kék ég, amelyet a földről felnézve láthatunk, vagyis az atmoszféra.

- A második ég: a csillagos ég, amit a földről felnézve láthatunk, vagy az az ég, amelyet az asztronauták láthatnak az nemzetközi űrállomásról, vagyis a világegyetem, a kozmosz.

- A harmadik ég: az az ég, ahová az Úr Jézus Krisztus felemelkedett a tanitványok szeme láttára, illetve ahová elragadtatott az a tanítvány, aki állítólag Szent János apostol volt, vagyis a mennyország. 

(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. 

(2Kor 12:2) Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig.

Melyik égről van szó a (Ter 1:1)-ben? Az első égről nem, mert az később lett megteremtve a (Ter 1:6-7)-ben. A második égről sem, mert az is később lett megteremtve, a (Ter 1:14-16)-ban. Tehát itt a harmadik égről van szó, a mennyeknek megteremtéséről van szó...

A (Ter 1:1) arról szólhat tömören, hogy kezdetben Isten megteremtette a szellemi világot, azaz mennyet és az anyagi világot, vagyis az anyagi világot, a kozmoszt. Mivel az ég van elől, ezért előbb a szellemi világ lett megteremtve és csak azután az anyagi világ. Isten nemcsak megteremtette a szellemi és az anyagi világokat, hanem be is népesítette azokat. Amint elsősorban a szellemi világot teremtette meg, úgy azt is népesítette be először. Tehát az anyagi világ teremtésekor az angyalok már megvoltak...

(Ter 2:1) Így készült el a föld és az ég minden bennelevővel együtt. ( Károliban: seregével)…

(Neh 9:6) Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol előtted.

A Teremtés könyve nem fejti ki részletesen a menny és az angyalok karainak teremtését, de világosan utal rájuk. A teljes szentírásból tudomást szerezhetünk az angyalokról és azok működéséről. Tudjuk, hogy az angyalok karokba, hierarhiákba és seregekbe vannak rendezve és, hogy vannak szerafok, kerubok, trónusok, uralmak, fejedelemségek és hatalmasságok (Kol 1:16). 

Négy arkangyalt ismerünk: Mihály (Mihail), Gábor (Gabriel), Rafael és Uriel. Ugyanakkor Énok könyve még egy sor angyalt említ meg. Ezek között Mihály és Gábor arkangyalok a kiemelkedőbbek. Az arkangyalokon kívül még le vannak írva a kerubok és a szeráfok, akik Isten közvetlen környezetében szolgálnak. Aztán ott van Azazel a bukott angyal, amely szerepel az Énok könyvében is, meg a Torában is (Lev 16:8-26). Az angyaltant Dionüsziosz Areopagitész, Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely és Aquinói Szent Tamás dolgozták ki az idők folyamán, de megemlíthetjük a Temesvári Pélbártot is...

A katekizmus világosan tanítja, hogy Isten a semmibõl teremtett. Nem az isteni subsztanciából ragadott ki és alakította a világot, mert akkor Ő nem lenne a Teremtő, és nem lenne különb egy alkotó teremtménynél. Mégis, a Zsid 11:3 azt írja, hogy Isten a láthatót a láthatatlanból teremtette. A láthatatlan nem semmi, hanem csak nem látható. Ez arra is utalhat, hogy Isten először a láthatatlan dolgokat teremtette meg a semmiből, és csak utána alkotta a látható dolgokat a láthatatlan dolgokból...

(Zsid 11:3)  A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.

Én ezt egyfajta mindent felölelő, öngerjesztő teremtésnek képzelem, amely folyamatosan halad a beteljesedése felé. Amint Isten nem csak közvetlenül világosítja meg teremtményeit, hanem a nagyobb lelki teremtmények is megvilágosítják a kisebbeket, úgy a nagyobb lelki teremtmények is, létrejöttük után, hozzájárulhattak a teremtés későbbi munkájához, nem mind mind teremtők, hanem mint segítő munkatársak. 

Hasonlóképpen, minek a semmiből teremteni atomokat, ha az energiát anyaggá lehet préselni, illetve, minek a semmiből bolygókat teremteni, ha az atomokat bolygókká lehet összenyomni... Tehát Isten a semmiből teremtett, de lehet, hogy nem közvetelnül mindent a semmiből, hanem a teremtés fázisai egymásra épülnek, mint egy mindent felölelő teremtő folyamat. Ez picit hasonlítom ezt a számítógépes stratégiai játékokhoz, amelyben van amit létrehoz az ember, és van létrehozott dolog, amelyet munkába állít, hogy sokszorozza az építés hatékonyságát...

És a katekizmus is ilyensmit ír...

KEK 302 A teremtésnek megvan a maga jósága és tökéletessége. Azonban nem egészen készen került ki a Teremtő kezéből. Úgy lett teremtve, hogy még "úton van" (in statu viae) az elérendő végső teljesség felé, amit Isten gondolt el róla. Azokat a rendelkezéseket, amelyekkel Isten a teremtését e tökéletességre vezeti, nevezzük isteni "gondviselésnek".

A “föld” teremtése pedig az anyagi világ, vagyis az univerzum teremtésére utal. Az univerzum azonban, itt még nem úgy nézett ki, ahogyan mi ismerjük. Az univerzum ekkor még kietlen, sötét, hideg és mozulatlan volt. Itt még nincs benne se Nap, se Hold, sem fénylő csillagok, és semmiféle hő vagy mozgás sem volt...

A teremtés napjai

Nagyon leköti a figyelmünket az, hogy mit teremtett Isten, és ez elvonja a figyelmünket arról, hogy hogyan teremtett. Fontos dolog az, hogy Isten a teremtést napokra osztotta, és a napokat is nappalra meg éjszakára...

 
Ezek a napok a következõek:

- Elsõ nap: Isten megteremti a világosságot és különválasztja a világosságot a sötétségtől. Létre hozza a világosság és a sötétség váltakozását. A világosság és a sötétség váltakozásának ciklusát napnak nevezi. Az első este és reggel után, eltelt az első nap és elkezdődött a második nap.

- Második nap: Isten megteremti az atmoszférát és így, a vizek egy részét felemeli az "első égbe", felhő formájában, hogy megöntözze a földet. Így megteremtette a körülményeket a flórának, amely akkor még nem létezett...

(Ter 2:4-5) Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje.

- Harmadik nap: Isten megteremti a százazföldet, kiemelve azt a vizekből, és megteremti rá a növényeket.

- Negyedik nap: Isten megteremti az égre a világító testeket: a Napot, a Holdat és a ragyogó csillagokat. Mozgásba lendíti azokat, hogy világítsanak, válasszák el a fizikai világosságot a sötétségtől, a ma ismert nappalt az éjszakától, mozgásuk által mérjék az időt és határozzák meg az ünnepeket.

- Ötödik nap: Isten megteremti a vízi állatokat és a madarakat;

- Hatodik nap: Isten megteremti a szárazföldi állatokat és legvégül az embert, mint a teremtés végső célját és koronáját.

- Hetedik nap: Isten megpihent minden munkájából, megáldá és megszentelé a hetedik napot.

Észrevételek

1. Úgy tûnik, hogy kétféle nap van a teremtéstörténetben és kétfajta világosság-sötétség által uralt napszakasz. Az első napszakasz az, amely a teremtés hat napjának mértéke, és amely a teremtés első napján jött létre. A második napszakasz az a közönséges, ma ismert 24 órás nap, amely a negyedik nap jött létre az égitestek által. Az első napszakasz ismeretlen hosszúságú, de feltételezhetjük a mai mérték szerint, hogy lehetett ezer év, vagy akár többmillió év is. Egyes kreacionisták ezt "nagy szakadéknak" (időszakadéknak) is nevezik. Nem tudni mekkora ez, és szerintem nincs is semmi jelentősége számunkra...

2. Van ahol az első világosságot a létezéssel, míg a sötétséget a semmivel asszociálják. Van ahol a világosság Isten jelenléte és a sötétség annak hiánya, és van ahol a világosság a magasság és a sötétség a mélység. De itt a világosság Isten szava által lett teremtve (Ter 1:3), és a teremtett dolog nem lehet azonos a Teremtőjével. A teremtett világosság előtt már létezett a föld, mint anyagi valóság. Ez a világosság és sötétség lehetett az angyalok "tiltott fája" : ők mindig a világosságott kellett volna, hogy válasszák. Az Úr Jézus önmagát a világ világosságának nevezi, és Szent Pálnak is vakító világosságban jelent meg a megdicsőült Úr.

3. A vízből kiemelkedő szárazföld, valószínűleg egy egytömbû õskontinens lehetett (pl. Gondwana vagy Pangea), amely csak később szakadt darabokra a vízözön kataklizmája által. Lásd, az afrikai és amerikai kontinensek közötti törésvonal egyezését. Ennek az őskontinensnek a közepén lehetett valahol az Éden kertje. Az atmoszféra, a csapadék és a flóra, korábban lett, mint a Nap, ha szó szerint vesszük az első teremtéstörténetet. Mivel a csapadék körforgásának és a flórának, szüksége van a Nap fényére és melegére, itt arra gondolhatunk, hogy a teremtés napjait mérő világosság melege éltethette ezeket. Talán ezért voltak akkor óriási fák és állatok. Móré terebintjéről is azt írta Flavius, hogy olyan régi, mint maga a világ.

Világosság és sötétség

(Ter 1:2) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

Milyen mélységekről van szó? A "harmadik égből", vagyis a mennyből nézve, csakis az anyagi világról, a kozmoszról, az univerzumról és a földről lehet szó. Akkor a földbolygót még teljesen vizek borították (az ősócean), és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Nem-e, hogy itt egy testi értelembe vett, fizikai világosság hiányáról beszélünk? Ekkor az univerzumban, valószínüleg még teljes sötétség, mozdulatlanság és fagy volt ( 0 F fok)...

 
Isten azt mondta, hogy legyen világosság, és lett világosság. Ez a világosság három módon képzelhető el...

1. Egyfajta homogén világosság, amely betölti be az egész világegyetemet.

2. Egyfajta kigyúladt fényforrás, a világűr bizonyos pontján.

3. Egyfajta szellemi vilagosság, amit nem lehet elképzelni.

Ha a világosságot lelkileg értelmezzük, akkor az teljesen más. Akkor lelki-szellemi helyekről, magasságokról és mélységekről lehet szó. Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől, és így létrehozta a teremtés ciklusait. Ez nem azonos a negyedik nap létrehozott világosság-sötétség ma ismert nap ciklusaival. 

Hogyan lehetséges ez? Az űr egyik felébe világosságot hagyott, míg a másik felét elsötétítette? Vagy talán a világosság Isten cselekvése, míg a sötétség az Ő mozdulatlansága? Ha Isten világosságot teremtett, akkor a teremtését nem téveszthetjük össze a Teremtővel, vagy az Ő megnyilvánulásával. Kinek szolgálhatott ez a fényforrás? Istennek? Nem, mert Őneki nincs szüksége sem fényforrásra, sem helyre. Az angyaloknak? Igen, lehetséges, azért, hogy ők mindig mindent csakis a világosságban cselekedjenek és szolgáljanak. A földnek, amelyet megvilágította? Igen, lehetséges, mert úgy tűnik, hogy a növények élhettek, jól növekedhettek tőle. Gondoljunk cdak Libanon cédrusaira, a Seqoia cédrusokra, stb. Az embereknek? Igen, mert ezeknek a napszakaszoknak ciklusai és utolsó napja határozta meg a szombatot, az Úr napját...

A teremtés napjait mérő "fényforrás" azt a célt is szolgálhatta, hogy egyfajta "tiltott fa" legyen az angyalok számára. Úgy látszik, hogy Isten mindent nappal teremtett, és éjszaka szünetelt a munkájában. Mindig megvárta, hogy az este után reggel legyen, és csak akkor kezdte el a következő nap teremtõ munkáját. Ez talán arra taníthatta az angyalokat, hogy Istenhez hasonlóan, csakis nappal munkálkodjanak, a világosságban, és semmit se cselekedjenek az éjszaka sötétjében (Jn 3:21). Az angyaloknak úgy kellett volna a világosság fiai legyenek, hogy mindent nappal, Istennel és Istenben vigyenek végbe. Az angyalok "tiltott fája" arra szolgálhatott, hogy mindig válasszák a világosságot, és tartózkodjanak a sötétségtől. És itt a világosság már lelki értelmet nyer. A bukott angyalok elhagyták a világosságot és a sötétséget választották. Az őskígyó valószínűleg éjszaka kísértette meg az első emberpárt. Ezt onnan sejthetjük, hogy az eredeti bűn esete után, Isten a nappali járása közben szólította meg a rejtőzködő, bűnbe esett emberpárt...

(Ter 3:8) Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált.

A teremtéstörténet misztériumai

A teremtéstörténetben négy misztériumot látok:

 
1. A teremtés napjait mérő fényforrást és napszakaszokat;

2. A jó és a rossz tudásának fáját;

3. Az első emberpár tudatra való ébredését;

4. Az élet fáját.

Tehát:

1. A teremtés napjait mérő fényforrás, amelyet az angyalok "tiltott fájának” neveztem, a hetedik nap után eltűnt, és többé nem jelentkezett. Ez Isten dicsőségének kiáradása lehetett, amely dicsőséges köntösbe öltöztette az egész teremtett világot az eredeti szentség állapotában. 

2. A bűneset után nincs több említés a jó és a rossz tudásának fájáról. Ez a fa egy olyan valami lehetett, mint egy "ellen-eucharisztia", valami csábító és veszélyes dolog,  amitől Isten óvta az embert, és amelynek gyümölcséhez az őskígyó csábította oda őket. Az ember ehetett az Éden kertejének minden fájáról, de a tiltott fáról, a jó és a rossz tudásának fájáról nem. Tehát az ember élhetett minden természetes dologgal, de nem közelíthetett önerőből a természetfölötti ismerethez, a szellemi világhoz. A tiltott gyülölcs leszakítása valami olyansmi lehetett, amely által az ember, Isten háta mögött, önerőből, bűnös módon szerzett magának szellemi autonómiát. Ez egyképpen a mágiához hasonlít...

 
3. A bűnbe esett, teljes öntudatra ébredt ember, hasonló lett Istenhez, és képes volt, önkényesen, Istennel visszaélve, közelíteni a szellemi világhoz. Ezért Isten elzárta az ember útját az élet fájához. Az első emberpár így megismerte mind az Istenben lévő, mind az Istenen kívül lévő életet. Az egy parancsolatnak "éjszakai" megszegése, létrehozta benne a lélek fekete foltját, a bűnt, amelyet szégyenleni és takargatni kezdett. Ez a helyzet hozta el az ember számára a meztelenség fogalmát, mert csak az meztelen, akinek takargatnivalója van. A takargatnivaló érzékiség támadása miatt volt szükség az ágyékkötőre meg bokorban való rejtőzködésre, mint egy pótcselekvésre...

(Ter 3:22-24) Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

4. Az élet fája hasonlított az Eucharisztiához és arra utal, hogy az ember arról táplalkozott lelkileg és örök életre volt rendelve. A kert minden fájáról ehettek, csak a jó és a rossz tudásának fájáról nem. Tehát ehettek és ettek is az élet fájáról, amíg el nem szakadtak az eredeti bűn által Istentől. Az eredeti szentség állapotából, az evilági dicsőséges életből, fel kellett volna fejlődnie az embernek az örök, szellemi, megdicsőült létre. De mivel az ember egy Isten nélküli szellemi autonómiára törekedett, ezért többé már nem közelíthetett az élet fájához és Istenhez. Meg kellett halnia előbb lelkileg és aztán testileg is...

Az Éden kertjét és a két fa helyét vélhetőleg a Özönvíz törlölte el véglegesen, amikor megszűnt az ősvilág és az első emberpárral kötött szövetség. Isten egy új szövetséget kötött Noéval, amelyet egy új természeti jelenséggel, a szivárvánnyal pecsételt meg. Az új világban, az újonnan kijelentett, szivárvánnyal jelzett szövetségben, a fent említett misztériumok eltűntek, és csak a bűnbe esett, teljes öntudatra ébredt ember marad. Az özönvíz utáni új világban, már több kontinens létezett. Minden megváltozozt, de a régi Édenkert területének egy része és annak környéke: Kánaán földje, Mezopotámia, Babilon, a Tigris meg az Eufrátsz vidéke és Egyiptom, felismerhetően  megmaradtak.

Két teremtéstörténet?

Két teremtéstörténetről beszélnek és két különálló stílusról (Ter 1 és Ter 2). Bizonytalannak látom a biblikusok magyarázatait... Jómagam, nem igazán látok két teremtéstörténetet, hanem inkább egy és ugyanazon teremtéstörténet két formáját: látok egy makro és egy mikro teremtéstörténetet. A makro teremtéstörténet, azba hét napra osztott, nagy léptékü, egész univerzum teremtését leíró történet, és  a mikro teremtéstörténet behatol a teremtés végcéljába, az Éden kertjébe, és közelről írja le az ember teremtését. 

A két történet között nem látok semmiféle elkülönülést és semmi féle ismétlődést, hanem mintha szerves egységet alkotnának és kiegészítenék egymást. Akkor látnék két teremtéstörténet, ha például, a második teremtéstörténetben megismétlõdne a föld és az élővilág teremtése. De nem... Tehát úgy látom, hogy egy teremtéstörténet van, amelynek van egy makro és egy mikro teremtéstörténet fejezete. Hogy időben, stílusban és források szerint hogyan alakult a két teremtéstörténet, az számomra teljesen közömbös. Számomra csakis az Első szerző számít, és csakis az üzenet végső formája, amit az Úr adott át Mózes által...

A teremtéstörténet és a legendák

A különböző kultúrákban, vagy apokrif íratokban, olvasni lehet legendákat, leírásokat a teremtésről, az özönvízről, az istenekről, félistenekről, stb. Hasznos lenne mélyrehatóan megvizsgálni ezeket, a szentírás fényében, hogy miként viszonyulnak Mózes könyveihez. Ha nem is tudnánk bizonyossággal, de rásejthenénk bizonyos dologra, és képet alkothatnánk magunknak az ősrégi időkről. Az írások is arra buzdítanak minket, hogy kutassuk a régi időket...

(MTörv 4:32) Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre – vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?!

Az elmélkedés gyenge pontjai

Az elmélkedés gyenge pontjai, hogy elszakad a hivalatos szentírás kommentároktól, biblikusok magyarázataitól, azáltal, hogy a teremtéstörténetet profán, természettudományi szempontból is megközelíti. Ezt a teológusok hevesen elutasítják... 

Ugyanakkor, úgy veszem, hogy a Bibliának valójában egy szerzõje van, Aki végső soron Isten, és azért van, hogy kinyilatkoztasson, eligazítást adjon nekünk a hit és az erkölcs kérdéseiben. Ennek ellenére, szerintem, nem káros, vagy netán gnosztikus, ha ezeket végigelmélkedjük ilyen módon, annélkül, hogy tévedhetetlen igazságnak állítanánk be ezt...

Lelki tanulságok

1. Isten mindent tervszerűen teremtett meg, és semmi sincs véletlenül a világban.

2. Isten minden munkájával tanítja teremtményeit, és egy rendet határoz meg számukra.

3. Az élet csakis Istenben van, a világosságban, azaz, az Ő akarata szerinti életben.

4. A legfontosabb dolog az élet: nem a tudás, nem a hatalom vagy a nagyság.

5. A lelkiek és a testiek párhúzamosan haladnak, mégis szétválaszthatatlan egységet alkotnak.

6. A teremtett dolgok bármennyire is nagyok, mégis végesek és korlátozottak.

7. A világegyetemet és a természettudományokat nem szabad isteniteni, mert azok ideiglenes dolgok, amelyek hamarosan elmúlnak.

8. A teremtés legfontosabb napja a hetedik nap, amikor Isten megpihent munkájából, és ezért szenteljük meg a hetedik napot, ami a végső nyugalom helye.

9. Isten nagyon szereti minden teremtését, és nem utálja meg azt soha: soha sem engedi ki kezéből azt, ami az Övé.

10. A teremtéstörténet minden mozzanata Istent dicsõíti: dicsőséges, csodálatos és gyönyörűséges az Úr és az Ő minden műve.

Uram Jézus! Teáltalad, Teveled, Tebenned és Teérted lett minden, ami csak van. Ismerjék meg az emberek fiai áldott dicsőséged. Ámen.

Kapcsolódó odal: A biblia és a természet.

Biblia és természet

Sok minden van a szentírásban, amit az Egyház Tanítóhivatala nem szögez le tanításában, a KEK-ben, hanem szabad teret enged a hívőknek, hogy kutassák, megértsék és kialakítsanak magukban egy világnézetet. 

Általában, a teológusok óvnak attól, hogy a szentírást természettudományos szempontból közelítsük meg, de nekem az a személyes véleményem, hogy amint az Úr Jézus egyszerre valóságos Isten és valóságos ember, úgyanúgy a Szentírás is adhat nekünk útmutatást úgy a lelkiek, mint testiek területén.

Amint az Isten Fiának valóságos emberi természete van, úgy a Szentírás is szólhat a testiekről is, a természetről, az emberiségről, a történelemről, átölelve az emberi élet minden területét. Ezek szerint azt gondolom, hogy a Szentírás szólhat a történelem előtti időkről, a dinozauruszokról, az ősemberekről, az emberiség kezdeteiről, a művészetekről, a tudományokról, a világegyetemről, stb...

Az alábbiakban, idehozom bizonyos meglátásaimat, sejtésemet, véleményemet, ezekkel dolgokkal kapcsolatosan, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ezek csakis a személyes gondolataim, és semmiképpen sem képviselik  az egyház tanítását...

A teremtés

A világ létrejöttével kapcsolatosan, szerintem nincs igazuk sem az evolucionistáknak, sem a kreacionistáknak. Én inkább gyakorlati szempontból közelítem meg a dolgokat. Hinnünk kell a teremtéstörténetben, de ugyanakkor nem józan dolog elvetni az evolucionisták néhány nyilvánvaló érvét sem. A tudományt ma már nem lehet megkerülni... Ugyanakkor, nem lehet bedőlni minden tudománynak feltüntetett ateista maszlagnak sem...

Az élővilágban valóban szemmel látható a fajok egyfajta evoluciós rendje. Ugyanakkor, az is biztos, hogy habár minden élőlény képes bizonyos fejlődésre, alkalmazkodásra, változásra, mégsem képes átlépni önmagától egy másik fajba. A genetikai határok átléphetetlenek. Az élőlények nem képesek önmaguktól más fajjá alakulni. Ezt a genetika mára már bebizonyította. Tehát a repülő hal semmiképpen sem tud önmagától madár lenni, és a madár sem tud önmagától, földön járó emlős lenni. Ha kereszteznek is bizonyos állatfajokat és kimerákat hozak létre, azok képtelenek szaporodni... 

Az evolucionistáknak is szükségük van az elméletükhöz Isten teremtő erejére... Csakis Isten tud egy halat madárrá továbbfeljeszteni, genetikailag átformálni, az Ő teremtő szavának erejével. Tehát lehetségesnek látom, hogy az élőlények teremtése nem közvetlenül mind a föld porából történt ahogyan a kreacionisták gondolják, hanem fokozatosan, sejtről sejtre, élõlényről élőlényre, fajról fajra, egyiket a másikból, vagy egyiket a másikra, akár elvben, akár lényegben, talán az evolucionisták által meglátott sorrendben... 

Ezért, amikor azt mondja a szentírás, hogy Isten megteremtette Ádámot a föld porából (Ter 2:7), lehetséges, hogy ebben benne van az évmilliók egyfajta "evoluciós-teremtés" sorozata, amelyben az Úr fokozatosan megteremtette a növényzetet, az élőlényeket és a fajokat. Ezek élhettek és fejlődhettek az évmilliók során, és Isten mindig továbbteremthette őket fajról fajra, egésszen az ősemberi lény megteremtéséig...

Valószínűnek tartom, hogy az a bizonyos ősember még nem volt egy "minőségileg ember", azaz nem hordozta magában, az ő lelkében, Isten képét és hasonlatosságát. Feltételezhető, hogy ez csak egy alacsonyabb rendű, egyfajta állati, alacsonyabb rendű lélekkel rendelkező, emberalkatú lény volt. Ezek élhettek közösségekben és bizonyos fokig lehetett egy értelmes életük... 

Ebben az értelemben, a teremtés legfontosabb pillanata az lehetett, amikor Isten kiválasztott egy ősember egyedet és bele lehelte az Ő lelkét. Ekkor teremthette meg Isten minőségileg is az első embert, vagyis Ádámot, aki most már Isten lelkével, az Ő képével és hasonlatosságával rendelkezett bensejében (Ter 1:26). Nekünk, embereknek, valójában ez a világ kezdete, és minden, ami előtte volt, ireleváns, mivel nem volt előtte igazi ember, aki tudatosan megtapasztalhatta volna Istent és az Ő életét...

Az öntudatra ébredt Ádám elkezdett beszélni, és nevet adott minden élőlénynek (Ter 2:20). Ez idő alatt, nyilvánvaló lett, hogy az értelemmel, érzelemmel, akarattal és öntudattal rendelkező Ádám, magányos volt a világban. Egyedül volt, mint minőségi ember, az egész föld színén, és nem volt a földön hozzá hasonló társ (Ter 2:20). Ekkor Isten olyan társat ajándékozott Ádámnak, aki támasza lehetett neki úgy a lelkiekben, mint a testiekben. Éva felfoghatatlanul nagy ajándék volt Ádám számára, nemcsak azért, mert társa és támasza lett neki, hanem azért is, mert utódokkal ajándékozhatta meg őt (Ter 1:28).

Évát Isten Ádám oldalbordájából teremtette meg, így Éva csont és hús Ádám csontjából és húsából (Ter 2:21-23). Ez szerintem egyfajta "genetikai operáció" lehetett, amely által létrejött egy női minőségi ősember, amely Ádám génjeivel kompatibilis génekkel rendelkezett. 

Gondoljuk csak meg... Az embernek kb. 206 csontja van. Melyik csontot lehetne még kivenni az emberi csontvázból, annélkül, hogy ne sérülne és nem nyomorodna meg?... Ha kiveszünk valakiból egy alsó oldalbordát, akkor lesz valami baja? Akkor a gyermekének is fog hiányozni az oldalbordája? Nem... Tehát, fizikailag, anatómiailag is, egy ilyen operáció lehetséges... Ezután, amikor Isten megteremtette Évát, belelehelte az Ő lelkét, és így Éva is az Ő képmására és hasonlatosságára teremtett ember lett. Az így megteremtett emberpár képes volt egy minőségi, emberi életre, az Istennel való kapcsolatra, a fennmaradásra és a szaporodásra...

Persze, ugyanennyi erővel, sőt sokkal könnyebben is, el lehet képzelni a kreacionisták szerint azt is, hogy Isten közvetlenül a földből teremtett minden élőlényt, és így az embert is, mert Istennek minden lehetséges. De szerintem ez nem valószínű...

Az Éden kertje

Szerintem az Éden kertje és az elsõ emberpár eredeti szentsége, nem csak egy elvont lelki fogalom, hanem egy fizikailag, térben és időben jól meghatározott hely és állapot volt, ebben a világban. A szentírás világosan beszél olyan viszonyítási pontokról, amelyeket ma is megtalálhatunk a térképen. Az Éden kertjében volt egy folyó, amely négy ágra szakadt: a Pison, a Gichon, a Tigris (másképpen Hiddekel) és az Eufrátesz (Ter 2:14). A Tigris és az Eufratesz ma is megtalálhatók Mezopotámiában, a mai Irak területén. A Gichon, amely Khus földjét (Etiópiát) öntözi, lehetett talan a Nilus lehetett (tán fordított irányban) vagy esetleg a Jordán?... A Pison eltünhetett valahol a Földközi tenger alatt, az Özönvíz idején, de az is lehet, hogy a Jordán folyó volt, amely Kánaán földjének keleti határa... 

Tehát az Éden kertje, valahol a Nílus és az Eufrátesz folyók között lehetett, míg az Édentől keletre eső hely, ahová a bűnbeesett ember ki lett úzve, valahol Mezopotámia, Babilon és Perzsia területein...

Mi van a Nílus és az Eufrátesz között?... Az ígéret földje, meg a Dávidnak ígért királyság (1Kir 5:1). Isten Ábrahám megszólításával kezdte el üdvözítõ tervét. Mit mondott Isten Ábrahámnak? Hogy hagyja el otthonát, mert elvezeti őt arra a földre, amelyet neki és utódainak ad (Ter 12:1). Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének központi üzenete, hogy Ábrahámnak és utódaiknak adja az ígéret földjét, a tejjel és mézzel folyó földet.

Kik Ábrahám utódai? Ábrahám atyja a körülmetéteknek is, meg a körülmetéletleneknek is, mert Ábrahám a hit atyja (Rom 4:11). Ha az eredeti bűn következménye az volt, hogy Ádám és Éva kiűzetett az Édenből (Ter 3:24), akkor Isten üdvözítő terve nem vezethetett azon keresztül, hogy visszavezeti Ábrahámot és utódait a régi Éden helyére?...

Tehát meglehet, hogy az üdvösség útja testiekben, az evilági Éden területére való visszatéréssel kezdődött, amikor az Úr meglátogatta Ábrahámot a Mamré tölgyesénél (Ter 18). Az üdvösség, Ábrahámon, Izsákon és Jákóbon, azaz Izraelen keresztül, az ígéret földjén jutott el az emberiséghez, Jézus Krisztusban. Gondolom, ezért bír Izrael és Jeruzsálem ekkora fontossággal a megváltásában és a történelemben, mert egykor, valahol itt lehetett az Éden kertje...

Még egy kérdés van az Édennel kapcsolatosan: vajon, ha bűneset nem történik meg, akkor az emberek örökké ott éltek volna az Édenben, az eredeti szentségi állapotában, amelyben Ádám és Éva volt? Szerintem nem, hanem amikor elérték volna lelki fejlődésük és az Istennel való járásuk megfelelő állapotát, akkor elragadtattak volna a mennybe, amint Henoch (Énok) is elragadtatott. T.i. Hénoch nem halt meg, hanem elragadtatott az égbe, mert Istennel járt (Ter 5:24). Ez az állapot valami olyan lett volna, mint a megdicsőült állapot, amelyben a feltámadt régi szentek (Mt 27:52-53), vagy a Szűzanya van a mennyben.

A történelem előtti idők

A tudományok, amennyiben tényleg tudományok, és nem ateista maszlagok, felfedték előttünk a régi idők dolgait. De valójában még a Bábel tornya ideéig sem tudnak visszanyúlni. Sok mindent felfedeztek a fizika, a kémia, a biológia, a geológia, az arheológia, a paleontológia, stb. által, és sok mindent kifejlesztettek a technikában. Mára már meg tudják határozni a korokat meg az időket. A tudományos ásatások feltárták és osztályozták a régmúlt korszakokat. Ezek, szerintük, többmillió évre nyúlnak vissza...

Ezekben én azt látom, hogy az élettelen dolgok teremtése, a több korszakban lezajlott élővilág "evoluciós-teremtése", mind-mind az emberre mutatnak. Minden az emberért, a teremtés kornájáért lett. Az "evoluciós-teremtés" alatt azt értem, hogy megfigyelve a bibliai teremtéstörténet napjait, sorrendjét, láthatjuk, hogy az élőlények teremtésének rendje valamennyire egyezik az evoluciós elmélet rendjével. Elöbb lettek a növények, majd lettek a halak, a hüllők, a madarak és aztán a szárazföldi emlõsök. A hatodik napon, a teremtés koronájaként, Isten megteremtette az embert... 

Minden nap végén látta az Úr, hogy mindaz, amit teremtett jó. De mi jelent az, hogy JÓ? Azt jelenti, hogy Isten akarata szerint való, müködőképes, életképes, fennmaradásra és szaporulatra képes. Az, hogy a teremtésnek egy fázisa jó, önmagában hordhatja azt a lehetőséget is, hogy egy köztes állapotban, lehetett valami olyan is, ami nem volt jó. Mit jelenthet az, hogy valami NEM JÓ? Azt jelenti, hogy hosszú távon nem életképes és nem tud fennmaradni. Miért nem tud fennmaradni? Talán azért, mert túl nagyra növekedtek és az energiagazdálkodásuk nem volt eléggé hatékony a hosszútávú fennmaradásra. A bűneset átka után minden megfogyatkozott, és a nagy teremtmények már "nem voltak jók"... Ez megmagyarázhatja a dinozauruszok korszakát és azok eltűnését, de a vízözön is lehetett a kipusztulásuk oka. Ezek talán egy NEM JÓ átmeneti fázist képezhettek a madarak és a szárazföldi emlősök között. De az is lehetséges, hogy a dinoszauruszok is jók voltak eredetileg, egy bizonyos korszakban és csak az eredeti bűn által elvadult világban (Ter 1:30), meg az Özönvíz által pusztultak ki. Itt megemléthetjük azt a szumér kőtáblát is, amelyen két óriás tart pórazon két hosszúnyakú dinozauruszt...

Az eredeti bűn

Ádám és Éva meg lettek teremtve, boldogan éltek az Éden kertjében, az eredeti szentség állapotában, de talán mégsem voltak teljesen készen. Azt hiszem, hiányzott belőlük valami. Hiányzott belőlük a teljes, akarati szabadságra való ébredés, és a teljes, szeretetből fakadó, Istennek való önátadás... 

Mivel Isten kezdettől fogva feleségének rendelte alkotását, az embert (Iz 62:5; Jel 21:9), ezért szerintem nem elégedhetett meg azzal, hogy az ember egyféle robotikusan engedelmeskedő lény legyen, vagy állati módon ragaszkodjon hozzá, hanem azt akarhatta, hogy isteni módon, szabad akaratból döntsön a Vele való örök kapcsolat mellett...

Isten azzal kezdte el az ember önmagához való felemelését, hogy kezdetben csak egy parancsot adott neki. Odahelyezte a jó és rossz tudásának fáját, és megparancsolta, hogy ne egyenek róla (Ter 2:17). 

Itt gyakorlatilag 50% esély volt arra, hogy ne egyenek a fáról és 50% esély volt arra, hogy egyenek a fáról. De mivel Isten mindentudó és mindent előre ismer, ezért tudta, hogy mi lesz... Azt is tudta, hogy az embert megkísérti majd az őskígyó (Ter 3:5), és azt is tudta, hogy az ember nem fog tudni ellenállni neki. Ha az első emberpár meg is tartotta volna a parancsolatot, vajon az utódaik nem buktak volna el? De akkor miért helyezte oda Isten a tiltott fát?... 

Hiszem, hogy mindkét lehetőségre Istennek volt egy jó terve, de a második variáns, a rosszabbik, mintha szebb, gyönyörűségesebb és magasztosabb lenne. A második variánsban, habár ott van a halál és a kárhozat tragédiája, mégis, Isten a főszereplő, mert magára öltve az emberi természetet, megváltva az embert, egésszen magához ölelte őt. Isten így meghalhatott érte a kereszten és kimutathatta iránta az Ő végtelenül nagy szeretetét. Isten, miközben így helyreállította az igazságot, kijátszodhatta szeretetének és irgalmának minden kártyáját, hogy így alkalmassá tegye az embert, hogy az Ő hűséges felesége legyen mindörökre...

Ezért aztán nézhetjük a dolgot emberileg úgy is, hogy az eredeti bűnnek "meg kellett történnie", hogy igazán megismerjük Istent, és így megnyilvánulhasson Isten végtelen és elképzelhetetlenül nagy szeretete. Itt egy misztérium van, ami a predesztináció és az ember szabad akarata közötti feszültségben nyilvánul meg...

De mi történhetett a jó és a rossz tudásának fájánál? Amint ettek a gyümölcsből, menyílt a szemük, és olyanok lettek, mint Isten: jónak és rossznak ismerői. Ugyanakkor, szégyenkezni és rejtőzködni kezdtek. Ekkor ők elszakadtak Istentől (Ter 3:7-10), az élet forrásától, és ezért meghaltak (Ter 3:3), először lelkileg, de aztán testileg is... 

Mi lehetett annak a fának a gyümölcse? Szimbólikusan, lelki értelemben, vagy szó szerint kellene ezt értenünk? Lehetséges, hogy szimbólikusan, lelki értelemben kell értelmezni. Akkor ez azt jelenti, hogy a tudás, az ismeretszerzés, rossz következményekkel járt az emberre nézve. De az írásban nem az áll, hogy a bukott angyalok nyújtották az embernek a gyümölcsöt, hanem az, hogy annak leszakítására csábítottak őt. Tehát Éva nem a kígyótól vette át a gyümölcsöt, hanem ő maga szakította le a fáról... 

Azt gondolom, hogy itt nem tanulásról, értelmi ismeretszerzésről van szó, és mégis, a tudás miatt volt csábító a tiltott fa. A tiltott fa gyümölcse egy olyan misztérium, amely által az ember, a saját döntése nyomán, szellemi megtapasztalást szerzett Isten nélkül. Egy lehetséges értelmezés lehet az is, hogy ténylegesen, testi módon ették meg azt a gyümölcsöt, és a gyümölcs mégis lelki hatással volt rájuk nézve. Lássuk hát, létezik-e ma a világon olyan táplálék, amelyet a szájunkkal eszünk meg, de a lelkünket formálja? Igen: ez a legméltóságosabb Oltariszentség, a szent Eucharisztia. Krisztus valóságos testét és vérét a szánkkal vesszük magunkhoz, de a lelkünket táplálja. Fizikailag, testileg esszük meg, de hatásában, a kegyelem által, a lelket szenteli meg...

Ha az Eucharisztiával való táplálkozás megszentel bennünket, akkor nem létezhetett-e a jó és rossz tudása fájának olyan gyümölcse, amely megnyitotta az ember lelki szemeit? Tehát a tiltott fa gyümölcse nem lehetett-e egyfajta "ellen-eucharisztia", amely tiltott szellemi megtapasztalást szerzett?...

Mivel a bűneset után, az ember olyan lett, mint Isten, jónak és rossznak ismerője, ezért többé nem közelíthetett az élet fájához (Ter 3:22). Az élet fája az Eucharisztiára utal, és a tőle való elzárás pedig, az élettől való elzárást...

Az eredeti bűn előtt minden állat füvet evett, míg az emberek magokat (Ter 1:29-30). Vagyis az emberek gabonafélékkel és gyümölcsökkel táplálkoztak. Az eredeti bűn következménye az lett, hogy Isten megátkozta a földet (Ter 3:17). De mit jelent az, hogy megátkozta? Azt, hogy részben kirekesztette a természetet az Ő éltető és szaporító gondviseléséből. Visszavonta a földet beborító dicsőség köntöst. Részben megvonta az Őtőle származó őserőt is. Ezután a föld már nem teremte meg magától olyan mértékben a hasznos növényeket, a magokat és a gyümölcsöket, hanem inkább a tövis, a bogáncs meg a burján termett többségben. Ettől kezdve, az ember csakis fáradtságos munkával tudta előállítani azt, ami korábban magától termet meg. Ez az élővilágot éltető őserő megfogyatkozásában keresendő minden további fogyatkozásnak az oka, amely ott van a világ alapjaiban Isten hathatós szava által...

Milyen érdekes. A gazdálkodó embereknek nem kell ezt magyarázni. A burján magától terem, százszoros hatékonysággal terjed és nő, míg a hasznos növények megtermesztéséért fáradságos munkával kell írtani a burjánt és a kártevőket. A hasznos növények elburjánosodása egy folyamat volt. Azt állítják, hogy az egykori Éden kertje táján, a kánaáni-mezopotámiai termékeny félhodban, még az ókorban is 200-300-szoros volt a búza termése saját magától...

Az eredeti bűn utáni átok beállta miatt az állatok is megzavarodtak. Nem találtak elegendő tápláló füvet, érezték a rosszat a természetben. Így sokfajta állat ragadozó lett, mérgező és húsevő. Betört a vérontás a világba, és az öldöklés általi halál elterjedt. Az állatok között is, meg az emberek között is (Ter 4:1-15)... Az ember is elkezdett állatokat ölni, és maga Isten tanította meg az embert állatbőrből ruhát készíteni (Ter 3:21). Ez az állatbőrből készült ruha kb. olyan lehetett, mint amilyent az alpesi gleccserben talált 5000 éves, fagyott múmián találtak...

És a kőkorszaki leletekben milyen tárgyakat találtak? Gabona megőrlésére alkalmas kőedényeket, kézi malmokat, és az állatok megölésére, bőrök kikészítésére alkalmas éles köveket. A gabona őrlése megvolt tán az eredeti bűn előtt is, de csak az eredeti bűn után jött be a bőrruhák készítése, meg az állatok húsának fogyasztása, különösen Noé idejében (Ter 9:3). Ezért aztán, az ember keze által pattintott, megmunkált kő, valahogyan az eredeti bűnt jelképezi. Ezért kérhette az Úr Mózestől, hogy olyan kőből emeljen oltárt a Jordán partján, az ígéret földjének határán, amelyet ember keze nem munkált meg, és vas nem érintett (MTörv 27:5)...

Angyalok a földön

Vannak a szentírás kánonjába felvett könyvek és vannak az apokrif iratok. Az apokrif könyvek nincsenek benne a Szentírásban, de egyes részegyházak használnak néhányat közülük. Az emberek ismerik, tanulmányozzák ezeket, de az Egyház nem tartja ezeket Istentől sugalmazottaknak. Gondolom azért nem ismeri el ezeket, mert az üdvösség szempontjából nem szükségesek. Ezek közé tartozik a Hénoch (Énok) könyve , amelyet a Qumráni tekercsek között is megtaláltak.

Énok könyvében szó van arról, hogy a bukott angyalok testet öltöttek, a földön éltek és vétkeztek Isten parancsolatai ellen azáltal, hogy asszonyokat vettek maguknak az emberek leányai közül. Énok egyfajta követ szerepét játszotta Isten és a tanácskozó, bukott angyali sereg között. Énok, mivel Istennel járt, nem halt meg, hanem elragadtatott az égbe (Ter 5:24)...

Tehát a bukott angyalok, az emberéhez hasonló testet szedtek magukra a levegőből, és valóságosan itt jártak-keltek a földön. Az lett volna a szerepük, hogy óvják és helyesen tanítsák az embereket, de ehelyett, megszegték a paracsolatokat, és elhagyva égi helyüket, méltóságukat, testi, érzéki életre adták a fejüket. Megkívánták az emberek leányait és házasságra léptek velük...

(Ter 6:2) ... az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik.

(Júd 1:6 )  Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja.

A szentírás szerint, az angyaloknak hatalmukban áll az emberihez hasonló testet ölteni magukra, vagy aztán eltünni, tetszésük szerint, de az ember még a saját hajszála fölött sem uralkodhat...

(Mt 6:27) Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

(ApCsel 12:10)  Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle.                                 

Az angyalok által felvett test nem valami virtuális test vagy emberi alak volt, hanem valóságos, élő, tappintható, de mégis szellemi test. Képesek voltak táplálkozni, ételt fogyasztani, de valójában nem fogyasztották el, hanem csak annak látszatát keltették...

(Ter 18:9)  Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: "Hol van a feleséged, Sára?" Ezt válaszolta: "Itt a sátorban."

(Zsid 13:2) - Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.

(Tob 12:19)  Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.          

De vajon, valóságos emberi természettel rendelkező testük volt az angyaloknak? Nem, csak magukra szedett anyagi, de mégis szellemi testük volt, mert nem asszonytól születtek, hanem az égből származtak. Csakis a megtestesült Ige, az Úr Jézus Krisztus, Aki Asszonytól született, csakis Õ valóságos ember. Csak Neki van valóságos emberi természete, mert Mária méhében az emberi természet szerint formálódott. Az Úr Jézus mindenben közösséget vállalt velünk, bűnös emberekkel, különösen a szenvedésben és a halálban. A feltámadt Úr Jézus, az angyalokhoz hasonlóan, megjelenik és eltűnik, majd halat eszik a tanítványok szeme láttára ( Lk 24;41-42), de Ő valóságosan eszik. Ezzel bizonyította, hogy valóságos testtel rendelkezik. Valóságos emberi természete csak Neki van, de az angyaloknak nincs...

Miért nem öltenek ma is ilyen testet az angyalok? Szerintem, egyfelől azért, mert ma már nincs erre szükség, másfelől azért, mert a bukott angyalok, vagyis az ördögök, ma már nem képesek ezt megtenni. Mivel kitaszíttattak a mennyből Szent Mihály arkangyal és seregei által (Jel 12:7-9) és Isten megvonta hatalmukat, ezért ma már nem képesek testet ölteni magukra. Az ördögök elvesztették mennyei erejüket és hatalmukat, de az idők végezetéig, még ideig-óráig hatalommal bírnak itt a földön...

Mitológia, istenek és félistenek

A szentírás nem csak arról szól, hogy angyalok jártak a földön, hanem arról is, hogy mit tettek. Az angyalok feleségeket vettek maguknak az emberek leányai közül és gyerekeket nemzettek...

(Ter 6:4)  Óriások éltek akkor a földön (és később is), amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak, és ezek gyermekeket szültek nekik; ezek a régi idők híres hősei.

Mivel az angyalok által felvett test nem volt valóságos emberi test, ezért az angyali, szellemi test sejtjei, kereszteződve az emberi test sejtjeivel, valami újat eredményeztek. Ezek a leszármazottak nem Isten akarata szerint való teremtmények voltak. A természetük elütött a többi ember természetétől. Sokkal nagyobbak és erősebbek lettek, mint az emberek. Így az angyalok gyermekei, az óriások, könnyűszerrel tudtak uralkodni az embereken. Mivel az emberiség már megfertőztetett az eredeti bűn és a káini tesvérgyilkosság által, ezért könnyen elképzelhető, hogy ezek a “superman”-ek folyton háborúztak, erőszakoskodtak és elnyomták az emberiséget. Így aztán megsokasodott a bűn a földön, és teljesen megfertőztetett. 

A bűn miatt, amely megsokasodott a földön, Isten "megbánta" (Ter 6:6), hogy embert teremtett a földre. Talán nem is annyira a paráznaság, a gyilkosságok, meg a különféle förtelmességek voltak a legnagyobb bűnök, hanem inkább az ember természetének megrontása. Isten nem félig angyali természettel rendelkező embereket, azaz óriásokat akart teremteni. Nem ez volt az Ő akarata. Talán az volt az Özönvíz elsődleges célja, hogy az ember természetének elfajzását meggátolja, és megmentse a teremetés tiszta magját Noé és családja által.

Isten kiválasztotta Noét és családját, aki vele járt, és aki tiszta emberi természettel rendelkező teremtmény volt. Mivel Noé hűséges volt Istenhez úgy lélekben, mint természetben, kegyelmet talált Istennél, míg a többi teremtmény eltörültetett a föld színéről...

(Szám 13:33)  Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.

(Bölcs 14:6) Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.

(Bár 3:26) - Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek.

Az Özönvíz leginkább az akkor ismert világot érintette: Egyiptom, a Földközi tenger, Kis-Ázsia, Kanaán, Mezopotámia, Babilónia és Perzsia vidékeit. Az Özönvizet nem föltétlenül kell az egész földbolygóra képzelni és az emberek sem, meg az óriások sem pusztultak ki teljesen a világból, hanem csak ezekben a térségekben. 

Ezt az is bizonyítja, hogy habár az óriásoknak teljesen ki kellett volna veszniük, mégis maradt belőlük Mózes idejére is. Talán az óriások maradéka és az elfajzott emberi természet volt az oka, hogy Ábrahám nem engedte fiának, Izsáknak, hogy Kanaán földjéről házasodjon. Talán ez is oka volt annak is, hogy Izrael fiainak ki kellett írtania Kanaán földjéről a hét elfajzott, bűnös nemzetséget, amelyek nemcsak óriásokkal elegyedtek, hanem még állatokkal is...

Szerintem lehet egyfajta összefüggés, folytonosság a teremtéstörténet, az ókori mitológia és a mai ismert történelem között. Az emberi civilizációt kb. K.e. 4000-re lehet visszavezetni. Ha nagyon utánaszámolunk a szentírásban feljegyzett időknek, figyelembe véve az ősatyák, a pátriárkák életkorait, az egyiptomi fogságot, Mózes, Dávid és Herodes korszakait, és ha összevetjük azt az Úr Jézus nemzetségi táblázatával (Lk 3:23-38), akkor nem nagy dolog kikövetkezteti, hogy Ádám, valamikor 6000 és néhány éve lett megteremtve. És ez nem mond ellen annak, hogy a kutatók 10000 éves neandervögyi ember csontmaradványaira találtak... Azok valószínűleg még nem rendelkeztek Isten képére teremtett lélekkel...

Van aki az állítja, hogy az ősatyák életkorát nem lehet a mai évek szerint számolni. Szerintem ez egyszerűen butaság… Melyik az a primitív nép, amelyik ne tudná megszámolni, hogy hány tavaszt ért meg? Minden ember az időt, az évszakok járásához méri. Az emberi életet mindenki a legnagyobb időciklussal, a Nap ciklusaival, azaz az évszakokkal méri. Az ősi egyiptomiak mindent ismertek az időszámításról, meg a bolygókról. Aki azt állítja, hogy Ádám és a többi ősatya nem élhetett közel ezer évet, az csak a hitetlensége miatt teszi. Mit gondol az ilyen ember Istenről? Hogy Neki nincs hatalma megtartani az embert 969 évig? Vagy vajon ki számolta meg Ádám éveit? Ádám, aki azt se tudta mikor lett teremtve vagy, hogy meg kellene számolnia életkorát? Vajon nem maga Isten? Csak még egy példa: vajon, ha az ősatyák életkoát elosszuk 10-el, akkor ők 6-10 éves korukban nemzették utódaikat?... 

Végül aztán, a bűn megszaporodása miatt, Isten azt mondta, hogy az ember élete legyen csak 120 év...

(Ter 6:3)  Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."

Ez Járed és Énok idejében történt. Ettől kezdve megfigyelhető, hogy az õsatyák életkora több fokozatban csökkent: kezdetben 900 év fölött volt, majd a vízözön után kb. 450 év, majd a Bábeli zűrzavar után kb. 250 éveket éltek, míg Ábrahám már csak 175 évet élt. Végül aztán Mózes pontosan 120 évet élt. Mózesen teljesedett be az ige, hogy az ember élete csak 120 év legyen...

Olvashatjuk, hogy az egyiptomi fáráók az istenek leszármazottainak tartották magukat. Olvashatjuk a görög mitológiában az istenek és gyermekeik, a félistenek, sokat harcoltak és tragikus sorsuk volt. Vajon mindezek csak mesék, vagy netán a régmúlt idők óriásainak történetei, és az angyali ivadékok korszakát idézik. Persze, sok mese is van ezekben, de egy dolog biztos: az angyalok ivadékai, az óriások, léteztek, és befolyásuk, hatalmuk kb. 2500 évig tartott a földön...

A történelem

Egyszer odajött hozzám egy fiatalember a közösségben és megkérdezte tőlem, hogy mi a bizonyítéka annak, hogy Jézus Krisztus valóságosan létezett a történelemben, és nem csak egy kitalált személy. Ekkor a Szentlélek azonnal megadta nekem a bölcsességet és ezzel a kérdéssel válaszoltam: Mihez viszonyítják a történelemben az idõszámítást?  – Hát  i.e.-tti és  i.u.-ni évek – válaszolta a fiatalember. 

– Nem – mondtam neki - azok K.e.-i és K.u.-i évek. Azaz, Krisztus előtti és Krisztus utáni évek... Hát ha ez nem elég bizonyíték az Úr Jézus Krisztus történelmi valóságára, akkor mi az?... Jézus Krisztus a születésével és földi életével, felülírta a zsidó időszámítást, a római időszámítást és a kínai időszámítást is... A világon ma már mindenki, akár keresztény, akár nem, 2016-ot  ír, azaz kb. 2016-ik évet  Krisztus születésétől...

Manapság szenzációt akarnak csinálni abból, ha valami olyant találnak az ásatások során, ami meg van írva a szentírásban. Lázasan keresik az Úr Jézus Krisztus sírját. Ugyanakkor, a szentírásban leírt királyokat és eseményeket, csak tanító meséknek tartják. Ezek mind hitellenes, ateista megnyilvánulások. A szentírás történelmi feljegyzései valóságosak, és nincs semmi szenzáció abban, ha megtalálják valamelyik pátriárka, próféta vagy király sírját. Az Úr Jézus csontjainak keresésére pedig fölösleges kutatási pénzeket pazarolni, mert Õ feltámadt és felment a mennybe...

A művészetek és a tudományok

A mai ember önmagának tulajdonítja tehetségét, alkotását, pedig a szentírás világosan megmondja, hogy minden jó, amivel az ember rendelkezik, Istentõl származik. Sőt, Szent Pál megkérdezi...

 
(1Kor 4:7) Mid van, amit nem az Úrtól kaptál volna?... Ha pedig az Úrtól kaptad, miért dicsekedsz vele?..

Mózes könyve világosan leírja, hogy Isten, az Ő Lelke által adta meg az embereknek a zenéhez való érzéket, a hangszerek gyártásának tudományát, és a játszáshoz, énekléshez való tehetséget. Hasonlóképpen, Isten adott az embereknek, a Szentlélek által, készséget és ügyességet mindenféle mesterségre és alkotásra...

(1Kor 4:7) Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

(Ter 4:21)  Öccsét Jubálnak hívták: ez lett a lantosok és a furulyások atyja.

(Kiv 31:3) ... eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre…

Ezekből a kezdeti áldásokból, bomlottak ki a tudományok, a mesterségek sokassága és a művészetek minden fajtája: a zene, a festészet, az irodalom, a színészet, a tánc, stb… Ugyanakkor, világos, hogy egyes tudományok, technikák és technológiák, amelyek istentelenségre vezetik az emberiséget, az ördögtől származnak. Az ördög adja át a tehetséget, a bűnös ismereteket és a hatalmat egyeseknek, hogy megteremtsék a tudomány és a tehnika által a fenevadat, amely szolgaságba fog lancolni minden embert a földön...

A kozmosz

Az utóbbi pár évszázad, de főleg a modern korszak, megnyitotta előttünk a kozmoszt, vagyis az univerzumot. Előbb azt fedezték fel, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld forog a Nap körül. Majd a csillagvizsgálókkal és a matematikával lerajzolták és kiszámították a Naprendszert. Majd a még nagyobb csillagvizsgálókkal, meglátták a távolabbi csillagrendszereket...

Aztán rakétát építettek és az ember kiment a világűrbe. Gagarin visszajött a világűrből, és azt mondta, hogy nem találta ott Istent. Aztán, a hatvanas évektől elkezdődött a földökívüliek körüli láz. Itt is, ott is, repülő csészealjakot véltek látni, sőt azt is állították, hogy találkoztak a földönkívüliekkel. Ezeket, különböző, zavaros fotókkal és felvételekkel próbálják igazolni...

Ezután, mint egy bomba, jött a kijelentés a vatikáni csillagvizsgáló jezsuita igazgatójától, miszerint lehetséges a földönkívüliek létezése. Ha Isten annyi bolygót teremtett a világűrbe, miért ne teremthetett volna máshol is értelemes lényeket? Volt aki erre felháborodott, de volt sok olyan teológus is, aki védelmébe vette ezt a meglátást...

Személyes tapasztalatom, hogy az egész földönkívüliek körüli téma az ördögtől való. Az lehetséges, hogy vannak UFO-k és idegen lények, és ez egy kutatási téma lehet, de ezek biztosan nem Isten teremtményei. Aki azt hiszi, hogy Isten máshová is teremtett értelmes lényeket, az nem értette meg a teremtés történetét, és az üdvösségtörténet lényegét, még akkor sem, ha pap vagy teológus. Ebből a szempontból, a geocentrikus világnézet változatlan. Ma is, a Föld a világmindenség közepe, mert ha nem is kering minden bolygó a Föld körül, de az egész világmindenség a Földért és a a Földön élő emberért van...

Szerintem az idő és a tér nem létezik önmagában, hanem azok az anyag létezésének, fejlődésének, változtatási folyamatának mértékei. Minden óra működése az anyag mozgásában áll. A kakukkórában a fogaskerekek mozognak, míg az atomórában, az anyag elemi részecskéi mozognak. Anyag és annak mozgása nélkül nincs sem óra, sem idő. A szentírás világosan írja, hogy a Nap, a Hold és a csillagok, azért vannak az égen, hogy jelezzék a napokat, az időket és az ünnepeket (Ter 1:14-15). Az Egyház ma is a Nap és Hold járásához igazítja ünnepeit...

Higyük el, hogy Isten annyira szerette az embert, hogy megteremtette neki ezt a nagy, élettelen bolygókkal teli univerzumot, azért, hogy világítsanak a feje fölött, hogy mozgásukkal jelezzék neki az időt, és hogy a kölcsönösen ható erejük által fenntartsák és mozgassák a Földet. Ennyi az egész… Ne higgyünk a nagy, tudományosnak tűnő meséknek, amelyek egyáltalán nincsenek bizonyítva, és amelyek csakis egyfajta áltudományos hiedelemek (Jel 19:20)...

Miért nem lehetnek teremtett földönkívüliek? Azért, mert Isten végső terve, hogy feleségül vegye a népét (Iz 62:5; Jel 21,9). Isten emberré lett, felvette az emberi természetünket, hogy ezt megtehesse. Krisztus és az Egyház, a Vőlegény és a Menyasszony viszonya, misztikus és elválaszthatatlan. Ebbe a kapcsolatba nem fér bele másvalaki. János apostol sem látott a mennyben egy földönkívülit sem ( Jelenések könyve). Vagy talán Isten egy poligám Isten lenne, akinek sok felesége van? Krisztus nemcsak az emberi természetet vette volna magára, hanem a “szürke emberkék” természetét is?... Vagy talán a “szürke emberkék” nem szakítottak volna a jó és rossz tudásának fájáról és őket nem kellene megváltani?... Hát nem azt mondja Szent Pál, hogy az egész természet, az egész világmindenség várja a megváltást (Rom 8:19-23)?... A földönkívüliek valószínüleg egyfajta ördögi "avatarok", amelyek a bukott angyalok elvesztett anyagi testét és jelenlétét pótolják...

A hívő ember számára világos, hogy minden földökívüliekről szoló dolog ördögi lelkektől származik. Azonban, a mai időkben, sokan ördögi lelkekre hallgatnak (1Tim 4:1). Mi higgyünk nagy Isten szeretetében, hogy Isten értünk emberré lett, megváltott minket és az egész világmindenséget értünk teremtette.

A biblia elsõsorban a lélekről és a léleknek szól, mert ez a világ és annak dolgai elmúlnak. De a lélekhez csakis ebben a világban, és a természeten keresztül szólhat hozzánk. Ezért gondolom, hogy jó, ha az Isten teremtõ, megváltó és üdvözítő művét, a természet dolgain keresztül is szemléljük. Mégis, ezek a dolgok mellékesek, és arra kell törekedjünk, hogy Isten akaratát keresve, növekedjünk a lelkiekben.

Uram Jézus, habár keressük műveidet a múltban és a teremtett világban, egy dolog a fontos. Ég és föld elmúlnak, de a Te igéid soha el nem múlnak. Ámen.