A test, mint szimbólum

A testet, mint szimbólumot, gyakran használják közösségi csoportok, intézmények, vagy vállalatok szervezeteinek jelölésére. Ez így van románul az egyetemi épületszárnyaknál is: “corpul A, corpul B, corpul C” (A, B, C épülettestek...), stb... Szent Pál a test szimbólumot használta az Egyház szemléltetésére, a Korintusiakhoz írt elsõ levelében...

(1Kor 12:12) Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus.

A test szimbólum azt jelképezi, hogy mindenkor, minden időben és minden körülmények között, valamilyen módon összetartozunk...

A test szimbólum az ószövetségben

Az Úr világosan szemléltette Izráel népével, hogy milyen helye lesz a népek egyeredetű testében, ha hűséges, illetve ha hűtlen lesz...

(MTörv 28:13-14)  Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz,  s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva.

(Mtörv 28:43-44) A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz. Kölcsönözhet neked, de te neki nem. Ő lesz a fej, te a farok.

Az ősbűn miatt, az ember elszakadt Istentől, de Isten nem hagyta őt magára, hanem kezdettől fogva megígérte a megváltást (Ter 3:15). Az üdvtörténet Ábrahám meghívásával kezdődött (Ter 12:1), majd Izsákkal meg Jákóbbal folytatódott, aki az Izrael nevet kapta (Ter 32:29). Isten csak egy családot vezetett Egyiptomba József idejében, de már egy népet hozott vissza Egyiptomból Mózes idejében. Alig több, mint 400 év alatt Izrael családjából, Izrael népe lett. Máté és Lukács evangélisták nemzetség táblázataiból (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38) nem csak az világlik ki, hogy miként testesült bele a Megváltónk az emberiség történetébe, hanem az is, hogy mindnyájan Ádámtól és Évától származunk, és így test szerint összetartozunk...

Egy testet képez az egész emberiség, mint az új hajtásokat fakasztó szőlőtő, amelyben a választott népnek az lett volna a szerepe, hogy a fej legyen. Izrael népe a fej lett volna, ha megtartja a törvényt, de sajnos, gyakran farok lett, mert az áldás helyett, az átkot választotta (MTörv 30)...
 

Amint az ószövetség tökéletlenebb az újszövetségnél, úgy az ószövestégi test szimbólum is alacsonyabbrendűbb az újszövetségi test szimbólumnál. Míg az ószövetségi test szimbólumnak farka van, tehát állati jellegű, addig az újszövetségi test szimbólumnak Krisztus a feje, tehát egyszerre isteni és emberi jellegű...

 

A test szimbólum az újszövetségben

 

Az újszövetségi test szimbólum egyszerre isteni és emberi jellegű, mint ahogy Krisztus is egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. Van feje, Aki a Krisztus, és van füle, szeme, keze, lába, stb, akik a krisztuskövetők, és mindezt Isten Lelke szerkeszti egybe...
 

(1Kor 12:12-27) Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha azt mondaná a láb: »Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része«, vajon akkor nem lenne a test része? És ha azt mondaná a fül: »Nem vagyok szem, nem vagyok a test része», vajon akkor nem lenne a test része? Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem!«, sem a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem!« Sőt a test gyöngébbnek látszó tagjai sokkal inkább szükségesek, és a test kevésbé nemesnek tartott tagjait nagyobb tisztességgel vesszük körül. Tisztességtelen tagjainknak nagyobb tisztességük van, tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai.

 

Az újszövetségi test, Krisztus teste, már egy magasabbrendű misztikus test, ahol nem (a hús-vér) test szerint, hanem lélek szerint rendeződnek egybe a tagok. Krisztus testében már nincs zsidó vagy görög, magyar vagy román, fehér vagy fekete, mert Krisztusban leomlott minden választófal...
 

(Kol 3:11) Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.

(Ef 2:14) Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében.

 

A test szimbólum és a házasság
 

Az Úr kezdettől fogva elrendelte a házasságot, ami testben való egyesülés, úgy a test, mint a lélek szerint...

(Ter 2:24) Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.
 

A házasságban, a férfi és a nő nem csak a nemi aktus által válik egy testté, hanem lélekben is. Ezt Szent Pál "nagy titoknak" nevezi, amit Krisztusra meg az Egyházra vonatkoztat...

(Ef 5:28-33) Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

 

Ugyanígy, ha valaki parázna kapcsolatot folytat, akkor a paráznával lesz egy test, nemcsak a törvénytelen nemi aktusban, hanem lélekben is...

(1Kor 6:15) Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.

 

A test mindig az összetartozás szervezete, amit igen komolyan kell venni. Mi vajon minek vagy kinek vagyunk a tagjai és teste?...

 

Ima: Uram Jézus! Segíts, hogy ne hiába mondjam: - Uram! Uram! - hanem valóságosan tested tagja legyek. Ámen.

Szentlélek litánia

 

A negyedik dimenzió

Láttam egyszer egy *.pps tipusú diavetítő fájlot, amelyben nagyon szépen bemutatták a végtelen univerzum két irányát: felfele, a kozmosz távoli végtelenjét, és lefele, az anyag mélységének mikroszkópikus végtelenjét... 

A diavetítő *.pps fájl a NASA legtávolabbi csillagkép felvételeivel kezdõdött, majd közelített a naprendszerhez, majd a Földhöz, majd leszállt a földre, egy falevélre, majd belehatolt a falevél anyagába, és végül lenyúlt a molekulák meg az atomok legapróbb részeibe. Egy igen látványos bemutatója volt a teremtett világnak.

Az említett *.pps diában, a háromdimenzíós teremtett világot egy kétdimenziós képernyőn érzékeltették. A háromdimenzíós tér lényünk és életünk egyetlen természetes közege, amelyen kívül nem tudjuk magunkat elképzelni. Akárhogyan is próbálkoznak a matematikusok négy vagy többdimenziós tereket spekulálni, az ember mindigcsak visszazuhan a háromdimenzíós, természetes látásába. Van egy X tengely jobbra-balra, van egy Y tengely fel-le és van egy Z tengely előre-hátra. A W tengelyt bármennyire is próbálják odailleszteni, az sehogyan sem akar az egy külön dimenzióvá válni...

Tudjuk, hogy kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Vagyis, kezdetben, Isten megteremtette a szellemi világot, az összes seregeivel, az angyalokkal, és utána megteremtette az anyagi világot, a kozmoszt és benne a Földet, minden teremtményével. Mivel Isten végtelen betölti az egész mindenséget. De ugyanakkor tudjuk, hogy a teremtés nem azonos Istennel, hanem Isten teremtő szava által lett a semmiből, ezért egyes teológusok olyant is mondanak plasztikusan, hogy Isten „összehúzta magát” az Ő végteleségében, mindenségben, hogy helyet adjon a teremtésének: úgy a teremtett szellemi világnak, mint a teremtett anyagi világnak...

Észleljük, hogy a teremtés anyagi, látható része három dimenzíós. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor a mi emberi látásunkkal, a harmadik égben is, vagyis a mennyben is, csak három dimenziót képzelünk el. Igaz, hogy a Jelenések könyvében, Isten képekben és szimbólumokban nyilatkoztatta ki mondanivalóját az ember számára, aki csak három dimenzíóban képes látni, de az ember ott is ember marad, és feltételezhetően, ott is csak három dimenzióban fog látni. Ha elolvassuk a Jelenések könyvét, akkor észrevehetjük, hogy ott van a mennyei Atya az Ő trónusán (Dán 7:9; Jel 4:2), ott van a Fiú, a Bárány (Jel 5:6;12), Aki méltó felnyítani a könyvet... De hol van a Szentlélek? Ott van a hét fáklya (Jel 4:5)...

Megyek az utcán, és bele vagyok mélyedve a gondolataimba... Olyan, mintha az énem kurzora leszállott volna a lelkem zsákjának legmélyére. Egy egész univerzum van bennem. Valakinek nekiütközök véletlenül a tömegben. Az mérgesen néz a szemembe és rámmordul, hogy nyissam ki a szememet. Az ő szemében lelátok lelkének zsákjába, de nem a legmélyére. Benne is egy egész univerzum van. Aztán szétnézek a piactéren, ahol emberek százai futkosnak, mindenki a maga dolga után. Mindegyikben egy-egy univerzum van. Ekkor megállok és megrendülök... Te jó ég, ebbe még bele sem tudok gondolni.... Hogyan tudod Istenem mindezt átlátni, vizsgálni, irányítani, sugallmazni, gondját viselni, éltetni és szeretni. A válasz számomra a Szentlélek. A Szentlélek az, Aki mindent, mindenkit, még Isten mélységeit is vizsgálja...

(1Kor 2:10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.

Tehát a Szentlélek hasolatos egyfajta „negyedik dimenzió”-hoz, amely bárhol "átlyukasztja" a teremtett világ három dimenzióját, és ott lép be, ahol akar. És nemcsak belép, hanem össze is kapcsol. A bennem lévő univerzumot, a Szentlélek összekapcsolja Krisztus testében, minden hívő ember lelkében lévő univerzummal, a "negyedik dimenzióban". És ez hasonlóképpen történhet odaát is, a szellemi világban... Ott vannak a hatalmas szeráfok, kerubok és főangyalok. Ott vannak megváltott emberi lelkek milliói... Mindnyájan Istenben élnek a Szentlélek által. Mindez a Szentlélek egyesítő erejében történik, mintegy a „negyedik dimenzióban”. Mi csak annyit tudunk, hogy Isten trónja előtt hét láng van, a Báránynak hét szeme van, és ezek Isten Lelkének hét szelleme, amely mindent, mindenhol és mindenkor átlát, az egész teremtett világban...

(Zak 4:10) Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet. Az a hét mécses pedig az ÚR szemeit jelenti, amelyek áttekintik az egész földet.

(Jel 4:5) A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.

(Jel 5:6) Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme.

A Szentlélek olyan, mint a „negyedik dimenzió”, Aki bárhol és bármilyen számban, de ugyanabban a személyben tud behatolni és megjelenni ebben a háromdimenzíós világban. Az egy láng egy személy, de a tizenkét lángnyelv is ugyanaz az egy személy...

 
(ApCsel 2:3) Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.

Sőt, nemcsak a Szentlélek létezhet a „negyedik dimenzióban”, hanem a három dimenzióban lévő embert is el tudja ragadni oda. Ezekiel próféta és Fülöp diákónus esete példa arra, hogy emberek lettek elragadva az ég és a föld közé. Ha az ég és a föld közé ragadtattak el (Ter 1:1), akkor nem voltak sem a teremtett szellemi világban, sem a teremtett anyagi világban, hanem a Lélek átrepítette őket egyféle "negyedik dimenzióba", az ég és föld közé. Így Fülöp diákónus, egy szempillantás alatt Asdódban teremhetett. Ez aztán az igazi teleportálás! És ez a bilokáció módja is...

(Ez 8:3) És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belső kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;

(Ap Csel 8:39) Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.

Big-Bang volt, meg õsrobbanás? Végtelen az univerzum?... Ábrázoljuk a koordináta rendszer nyílait, és a végtelen matematikai szimbólimait ( - ∞; +∞ )?... Gondoljuk meg: egyedül Isten végtelen. Minden teremtett dolog véges. Ebben az értelemben, amikor a koordináta rendszer nyilai mellett lévő jeleket látjuk, gondolatban helyetesítsük be azokat Istennel...

Az emberi gondolkodásnak, háttér-tudásának, van egy „fal csapdája”. Az ember elrepül gondolatban a végtelenbe egy falig, és azt mondja, hogy eddig van... De ekkor rögtön jön a kérdés: De mi van ezen túl?... Ha továbbrepül a végtelenben, akkor megint azt mondja, hogy na jó, akkor eddig van... De ekkor megint jön a kérdés: Mi van ezen túl?.. És ez így megy tovább a végtelenségig. Ez megbolondítja az embert, és az emberi elme megbomlik... Ez egy „fal csapda” az ember véges elméjének...

A „fal csapdának” csak egyetlen egy megnyugtató megoldása van: A fal mögött az örök, végtelen, mindenható és mindenhol jelenlévõ Isten van, aki szeret minket és vár reánk. Benne megáll minden kérdés és minden keresés. Az ateista tudósok gyötrelme az, hogy a végtelen matematikai jelében hisznek és nem a végtelen, személyes és jóságos Istenben, Aki a maga "negyedik dimenzió"...

Ima: Vezess Uram bennünket gyermeki alázatosságra, amelyben megelégszünk az óvóda négy falai között. Ámen.

Az Oltáriszentségre tekintünk

Az Oltáriszentség a legnagyobb szentség és minden szentség forrása, amelyre csak akkor tekinthetünk illendően, megbotránkozás nélkül (Mt 11:6; Lk 7:23), ha alázatosságra és gyermeki lelkületre fegyelmezzük szívünket (Mt 18:3). 

Az Oltáriszentség meghaladja az emberi értelmet és felfogó képességet, misztérium és misztikus függöny, amelyen képtelenek vagyunk áthatolni értelmünkkel. Az Oltáriszentség az Egyház csúcsa és forrása, Főpapja és az egyházirend létének oka...

Hogyan lehet elképzelni egyszerűen azt, hogy az Oltáriszentség Krisztus valóságos teste és vére? Csakis hasonlatokkal... 

Képzeljünk el, hogy egy egyiptomi múmiát. Képzeljük el, hogy az a test valamikor élő és mozgó ember volt. Ha megdaráljuk a múmiát, akkor kapunk belőle néhány kilogram port. Ha kielemeztetjük ezt a port egy laboratóriumban, akkor megkapjuk annak elemeit, felsorolva egy listában, mennyiségekben és százalékokban. Hasonlóképpen, ha veszünk egy át nem változtatott ostyát, és ezt is kielemeztetjük a laboratóriumban, akkor annak is megkaphatjuk az elemeit. Mi a lényegi különbség egy múmia és egy át nem változtatott ostya laboratoriumi eredményei között? Semmi...

Ha azonban leszáll a Szentlélek, akkor minden életre kel (Róm 8:11)... Ha az Úr Jézusnak volt hatalma feltámasztani a négy napja halott Lázárt, akkor van hatalma feltámasztani a múmifikálódott egyiptomit is, függetlenül a teste halmazállapotától. Ha az egyiptomi múmia megdarált porhalmaza feltámadhat és mozoghat, akkor a mozdulatlan, átlényegült ostyában is ott élhet a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztus szent teste és vére. Ez nem egy mozgó, hús-vér test, hanem a kenyér és a bor színe alatt rejtőzködő, feltámadt és megdicsőült szent test...

Ha Istennek volt hatalma a Szentlélek által, hogy Mária méhében testet alkosson az örök Igének, akkor van hatalma bármennyi helyen és bármennyi kenyérben meg borban átlényegülni Krisztus valóságos testévé és vérévé. A Szentlélek hasonlatos egyfajta “negyedik dimenzió”-hoz. A Szentlélek által, minden, egyidőben tud megjelenni bárhol és bármennyiszer. Ezért az Oltáriszentség mindig csak szaporodik és soha nem osztódik. Az Oltáriszentség legkisebb morzsája is akkora, mint egy tányérnyi ostya és Isten teljesen jelen van benne.

Az Oltáriszentség a tabernákulumban soha sem magányos, nem unatkozik és nem szomorú, mert szeretetközösségben van. Krisztus szent teste és vére, a Szentháromság boldog szeretetközösségében, egyszerre szenved és örök boldog...

Ima: Áldunk és magasztalunk Urunk Jézus Kristus a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Hatodik rész

Tehát láthattuk, hogy a Sátán országa feltételezhetően olyan gonosz és tisztátalan lelkekből áll, akik:

- Vagy bukott angyalok;

- Vagy a régi idők óriásainak elkárhozott lelkei;

- Vagy elkárhozott emberek kóborló lelkei.

De a Sátán országa kiterjed a földön élő emberekre is, még a megkereszteltekre is, akik formálisan az Egyház tagjai. Azokról az emberekről is szó van, akik vallástól, nemzettől és származástól függetlenül, a Sátánt szolgálják a világban és a társadalomban...

A magvető példázatában, illetve a konkoly és a búza példázatában, láthatjuk (Mt 13:1-30), hogy az ember szívében történő dolgok, testi valósággá válnak, a „ki mit eszik, azzá válik” elv szerint. Ha valaki Isten igéjének búzáját fogadja szívébe és azzal táplálkozik, az búza lesz, és a feltámadáskor, megdicsőült testben támad fel. Ha valaki a hitetlenség konkolyát fogadja szívébe, és e bűnös világ szerint él, az konkolly válik és kárhozatra fog feltámadni, hogy odalent a mélységekben égjen, örökre, a kárhozat tüzében...

Tehát, amint az Isten országa eljött és megnyilvánult, úgy a Sátán országa is megnyilvánul az antikrisztus lelke által ebben a világban. A két ország között, lelki síkon, létezik egy széles, fekete határvonal, lelki szemmel úgy kb. 50 cm széles, mint egy földre festett fekete csík. Aki ezen a fekete csíkon túl van, az lelkileg halott, és a holtak birodalmához tartozik. Habár itt, ebben a világban él, mégis élő halott (1Tim 5:6). Ez egy olyan borzalmas állapot, amelyről a bűnös embernek fogalma sincs. Hasonlatos az oszladozó emberi tetemek és testdarabok rohadó rakásához... Aki csak megpillantja, rettenetében azonnal felébred a lelki halál álmából, és elnyeri az istenfélelem ajándékát...

(Ef 2:1-10) És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben jártatok egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan ezek között forgolódtunk, mikor követtük testünk vágyait, és teljesítettük a test és az érzékek kívánságait. Természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak a többiek. De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből üdvözültetek –, vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Jézus Krisztusban, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk.

(1Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

Ha keresztényként, megkereszteltként, valaki nem hisz az Úr Jézus Krisztusban, ha megveti az Egyházat, ha hitetlen és istentelen életet él, ha feslett életű, buja, parázna és házasságtörő, ha maszturbál vagy fajtalankodik, ha részegeskedik, ha pénzimádó, tolvaj, rabló vagy csaló, hűtlen, áruló, ha ellenséges és gyilkos, vagy ha varázsló, bűbájoló és boszorkány, akkor az a Sátán országához tartozik és menthetetlenül elkárhozik, hacsak meg nem tér és meg nem mosakodik az Úr Jézus Krisztus Szent Vérében (Mk 16:16; 1 Kor 6:9-10; Jel 21:8)...

Az ilyenek közül egyesek gonoszabbak, mint másikok, mert nemcsak, hogy nem szolgálnak Istennek, hanem tudatosan szolgálják az ördögöt. Ezek azok a szerencsétlenek, akiknek már teljesen fekete lett a lelkük, akik már kiteljesedtek konkoly mivoltukban, és a Sátánt szolgálva, területileg is szellemi sötétséget terjesztenek (Jel 18:2). Ezek éjjeli denevérek, a sötétség országának vijjogó éjmadarai, akik csakis Isten végtelen irgalma által menekülhetnek meg az örök haláltól. Azonban Istennek minden lehetséges (Mt 10:27)...

Minket azonban nem erre hívott a mennyei Atyank, hanem arra, hogy újjá szülessünk az Ő Szent Fiában, Jézus Krisztusban, Aki a világ világossága, és Aki legyőzte a bűnt és a halált. 

A hívőknek egy egész életre szóló küldetése, hogy küzdjenek a Sátán országa ellen, hittel, alázatossággal és Krisztus világosságával. Erre képesít minket a Szentlélek, megadva nekünk a lelki fegyverzetetet (Ef 6:10-20), ami az igazság, a megigazulás, a béke, a hit, az üdvösség reménye és az isteni szeretet...

Felhívás a küzdelemre

(Ef 6:10-20) Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem.

A Sátán tisztán szellemi lény, aki jónak lett teremtve, de saját hibájából megromlott a kevélysége miatt, mert Isten fölé akarta helyezni magát. Emberileg mi annyit foghatunk fel, hogy az anyagi világ és benne az asszony megteremtése, aki által Isten megajándékozta az embert az utódnemzés képességével, iriggyé tehette a Sátánt, mivel az angyaloknak ez nem adatott meg (1Kor 11:10). A Sátán túlságosan gőgös és türelmetlen lehetett, és nem bírta kivárni, hogy az ember élete kibontakozzon és beteljesedjen, az angyalokhoz hasonló állapotban (Mt 22:30)...

A másik magyarázat az lehet, hogy a Sátán nem tudta elviselni a Megtestesülés tényét, hogy a Magasságbeli Isten Fia egyesüljön az emberi természettel, és hogy egy alacsonyabb rendű szubsztancia előtt kelljen hódolnia. Eszerint, a Megtestesülésnek mindenképpen meg kellett vona történnie, a bűnbe esés eseményétől függetlenül, hogy Isten teljesen magához tudja ölelni a porból alkotott teremtményét...

A lelkek tulajdonságai és a szellemek titkai átláthatatlanok az emberi értelem számára. Megsejtünk dolgokat, feltételezünk és tapogatózunk. Tudjuk a szentírásból, hogy a Sátán országa és az Antikrisztus megnyilvánulnak az utolsó időkben, hogy lesz egyházszakadás, az Egyház végső megpróbáltatása, hogy lesz hamis próféta és az Antikrisztus, aki istenként fog beülni Isten templomába (2Thessz 2:4), de mi csak tekintsünk a megfeszített Úr Jézus Krisztusra, és akkor bíztosan megszabadulunk...

Az Úr Jézus Krisztus oldalsebéből kicsorduló vér és víz, a kegyelem kiapadhatatlan forrása, amely örökké folyik a világba, mosson tisztára minket életünk minden napján. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Ötödik rész

Láthattuk a korábbi részek felvetéyeit, hogy a Sátán országa tisztátalan, gonosz lekek seregeiből áll, akik gonosz esküvel vannak összekötve...

Ezek a gonosz lelkek valószínűleg három féle származásúak:

- Tisztán szellemi lénynek teremtett bukott angyalok;

- Testben született és elhunyt óriások lelkei;

- Olyan elhunyt emberek lelkei, akik eladták lelküket az ördögnek, különösen a bukott papok és szerzetesek.

A tisztátalan, gonosz lelkek, lehetnek szabadon a levegőégben (Ef 6:12; Jel 20;13), vagy lehetnek bezártak és megkötözöttek. Itt meg lehet említeni a légió és a dicsnócsorda esetét is...

(Mk 5:9-13) Ekkor megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt neki: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. Az ördögök azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.” Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

Láthatjuk a Tóbiás esetében is, vagy a Jelenések könyvében, hogy démonokat kötöznek meg (Tób 8:3) vagy oldoznak el (Jel 9:15; 20:7). Láthattuk a légió és a disznócsorda esetében, hogy a démonok inkább szeretnek kószálni szabadon, mintsem bezárják õket a pokolba (Mk 5:9-13; Lk 8:30)...

Fohász: Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Mi van az elkárhozott emberekkel?... Tudjuk, hogy az elkárhozottak lelkek a pokolra jutnak, de mind be vannak zárva?...

(Lk 16:1-13) Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézõje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felõled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intézõ. Az intézõ így gondolkodott magában: Mitévõ legyek? Uram elveszi tõlem az intézõséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézõségbõl. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsõt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézõt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hû, az a nagyban is hû. Aki a kicsiben hûtlen, az hûtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hûen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hûek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Valamikor 2001-ben, ezt a magyarázatot kaptam ehhez a szentírási részhez:

Kedves NN,

Röviden leírok néhány gondolatot a hamis sáfár példabeszédérõl, ami bennem van.

A hamis sáfár az én meglátásomban az az ember, akit Isten kiválasztott az Ő szolgálatára és megadta a kenetet neki ennek a szolgálatnak elvégzésére. Ez a kenet nem föltétlenül az egyházirend, hanem a Szentlélek bizonyos kenete, akár egy laikuson is, aki bizonyos
szolgálatra van elhíva.

Ez a felkent ember, valamilyen okból kifolyólag eltér az Úrtól, és itt leginkább a világ és a gazdagság, a Mammon csábitására gondolok. Közben ez az ember a Szentlélek kenete által hirdeti az Úr Jézus tanítását, az

evangéliumot. De a szavai és az élete nem egyeznek. Az élete nem fedezi azt, amit hirdet...

Ekkor, amikor már egy határon túllép, az Úr megvonja tőle a kenetet, a Szentlelket, a hamisan sáfárkodótól, és ekkor történik az, hogy a hamis sáfár kezdi érezni a Szentlélek erejének hiányát, és hogy igazolja az ő hűtlen életét mások előtt is, megrontja az igazságot. 

Így a hamis sáfár már nem nevez minden bűnt bűnnek, adóságot adóságnak, hanem ezt is, azt is kezd kimagyarázni, és kezdi felmenteni azokat, akik bűnben élnek, ahelyett, hogy megfeddené őket és nevén nevezné a bűnt. Ezáltal a maga
barátjává tesz sok bűnöst, elaltatja őket a bűnben, és az emberek elismeréssel vannak iránta, mert kedvez nekik...

Ezálatal a hamis sáfár elvesziti az örök életet, mert elszakadt az örök élet forrásától, (ahelyett hogy megtérne az Úrhoz) és beállott a lelki halottak sorai közé, hogy ott barátokat szerezzen magának. Ő is okoskodik a világiakban, mint a világ fiai, akiknek nincs beírva a nevük az élet könyvébe, akik a maguk nemében itt a világban okosabbak a világosság fiainál, de az okosságuk elhervad, mert a halálba mennek...

A hamis sáfár hűtlen volt a Szentlélek ajándékainak, adományainak használatával, ezért nem kapja meg azt, ami sokkal több, az angyalihoz hasonló, örök élet lelki "felszereltségét", amit az Istennel való közösségben, az örök életben, mint sajátját nyerhetett volna el.

Tehát, amint a példabeszéd vége is mutatja, a legfőbb próbléma a világgal és az anyagiakkal, vagyis a Mammonnal való összevegyülés. A hűséges ember szereti Istent és gyűlöli a vagyont, a világiakat, vagyis a Mammont, míg a hűtlen ember szereti a világiakat és elhanyagolja Istent, amint Szent Jakab apostol kérdezi: Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel? (Jak 4:4)

A kérdés itt, ami itt felvetődik, hogy kik és milyen örök hajlékukba fogadják be őt? Hát nem a hűtlenségről, a hűtlenekről és a világ fiairól van itt szó? Akkor nem lehetséges, hogy itt nem az üdvözültekről és a menyországról van szó, hanem az elkárhozottakról és a Sátán országáról?...

Lehetségesnek látom azt, hogy nem minden elkárhozott emberi lélek zárattatik be azonnal a pokolba, amint azt a gazdag ember és a szegény Lázár eseténél (Lk 16:22-23), hanem vannak olyanok, akiket befogad a Sátán az ő örök hajlékába, az ő országába, de most még szabadon kószálnak... Ezek a lelkek aztán gonosz lelkek lesznek, akik most még szabadon mozognak. Tehát az feltételezhető, hogy vannak olyanok, akik korábban Isten szolgái voltak, de elbuktak a próbatételen, eladták lelküket a Sátánnak és haláluk után ördögök lettek...

A szabadon kószáló gonosz lelkek, amelyek eredetileg testben születtek, természetüknél fogva visszavágyódnak a testbe, a testi megtapasztalásokhoz, ezért pusztának élik meg a testenkívüli állapotot (Lk 11:24). Még azt is szivesebben elfogadják, hogy egy állatba (pl. disznóba) bújjanak bele, mintsem hogy a pusztában legyenek vagy netán bezárják őket a pokolba.

Van, aki a démonokat rendjük, fokozatuk és hatásuk szerint osztályozza, de talán nem is az a fontos, hogy milyen a pozíciójuk vagy a feladatuk a Sátán országának hierarhiájában, hanem az, hogy milyen a származásuk... 

Láthatjuk az exorcizmusban egy dolog fontos: az ördög neve. Ha az exorcista megtudja az ördög nevét, akkor máris legyőzte a démont. Tóbiás könyvében pedig láthatjuk, hogy Rafael arkangyal személyesen ismerte azt a démont, és tudta, hogy mi annak a konkrét gyengesége (Tób 8). Tehát szükséges, hogy az ember felismerje a démont, annak származását, hatását, hogy hatékonyan fel tudjon lépni ellene a szabadító imában. Ezt a képességet a Szentlélek adja meg, a szellemek megkülönböztetésének karizmája által (1Kor 12:10)...

Kérdések

1. Hányfélék lehetnek a démonok számazásuk szerint?

2. Tényleg vannak emberek, akik eladják lelküket a Sátannak és így haláluk után ördögökké válnak?

Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia! Könyörülj rajtunk bűnös embereken! Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Negyedik rész

Amikor a Sátán a földre szállt, akkor nemcsak feleségeket vett magának, nemcsak ivadékokat nemzett, hanem országot is alapított magának. Ez a Sátán országa. A Sátán országáról, az Úr Jézus világosan beszél az evangéliumokban (Mt 12:26; Lk 11:18)...

A Sátán országával kapcsolatosan több kérdés vetődik fel:

1. Hol volt, illetve hol van ma?

2. Hogyan hozták létre, és hogyan működik?

3. Kik annak a tagjai?

Fohász: Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus Király. Ámen.

1. A korábbi részekből sejthető, hogy amikor a Sátán a földön tartózkodott, akkor az ő országa egy bizonyos térben és időben létezett, amelyet leginkább az ősi, özönvíz előtti Egyiptomba tájolhatunk be. Itt lakhattak a bukott angyalok, feleségeikkel és ivadékaikkal együtt, az óriásokkal, az emberek között.

A bukott angyalok földi élete és országa, olyan nagy bajt, és oly sok bűnt hozott a földre, hogy Isten "megbánta", hogy embert teremtett a földre (Ter 6:6). Valószínűnek tűnik az is, hogy amíg a bukott angyalok testben voltak a földön, addig nem létezett sem fa, sem kő bálvány, mert akkor ők, az istenek, itt voltak valósagosan és nem volt ezekre szükség... 

Azokban az időkben még egy nagyon világos és eleven istenismeret volt a földön, és egyébbként is a bukott angyalok maguk voltak az istenek (Zsolt 82:6). Ők akkor itt jártak-keltek a földön, ezért hát nem kellett ábrázolni őket. Tehát lehetséges, hogy az ősi, özönvíz előtti egyiptomi alkotások, csakis ivadékaikat, az óriásokat és feleségeiket ábrázolják. Lehetséges, hogy a fa és kő bálványok készítése (Bölcs 13:13), csak később,  a földről eltávózott és már nem látható bukott angyalok imádása miatt váltak szükségessé...

Az özönvíz eltörölte a korábbi bűnös világot, tehát a Sátán látható országát is, meg az ivadékaikat is. Tehát a Sátán földi jelenlétének, valamint az óriások hatalmának is, az özönvíz vetehetett gátat. De a Sátán nem adja fel, hanem mindig Istent majmolja. Ő átvitte földi dominanciáját máshová, és végül, egy harárok nélküli és fölötti, evilági országba. Amint Isten országáról nem mondhatjuk, hogy itt van, vagy ott van (Lk 17:21), úgy az özönvíz utáni Sátán országa is már betájolhatatlan.

Így aztán később, a Sátán országa felbukkant Görögországban, Nagy Sándornál, aki Egyiptomban halt meg; a Ptolemáioszoknál, a Szeleukidáknál Pergamonban, ahol a Zeusz-oltár volt; majd Rómában, ahol a császárok istenítették magukat (Dán 7:17) és mészárolták a keresztényeket; de lehet, hogy a London City-ben is, ahol van az arany és a pénz...

Amint az Úr Jézus Krisztus által eljött Isten országa az emberek közé, és az első pünkösdkor kiáradt a Szentlélek, úgy a Sátán is kiárasztotta az Antikrisztus lelkét (1Ján 4:3), amely egybegyűjti az ő fiait. Az utolsó időkben csapások fogják érni a Sátán országát, trónját és ivadékai szenvedni fognak (Jel 16:10-14)...

2. Amikor a bukott angyalok elhagyták az egeket és a földre jöttek, akkor egy újabb visszavonhatatlan lépésre szánták el magukat. Ez a döntésük azzal a következménnyel járthatott, hogy mivel még inkább elszakadtak Istentől, ezért erejük és hatalmuk még inkább korlátozva lett. Ez azt jelenthette, hogy egy alkalommal, öncélúan anyagi testet ölthettek magukra, de ezt már többször nem tehették meg. Visszamehettek ugyan a mennybe, de csakis elhagyva anyagi testüket. Ha az elenyészett, elpusztult vagy megsemmisítették, akkor már nem ölthettek magukra egy másikat.

Azt, hogy visszajártak a mennybe, onnan sejthetjük, hogy Isten, nem a visszavonás Istene (1Kor 14:33, Károli). Továbbá azt is láthatjuk Jób könyvében, hogy a lázadása után, a Sátán még ott járt-kelt Isten színe előtt (Jób 2:1), és csak Isten országának földi eljövetele után lett kiűzve a mennyből Szent Mihály arkangyal és seregeivel által (Jel 12:7)...

Ezért gondolom, hogy a Sátánnak szüksége volt egyfajta „féreglyukra” a föld és az ég között. Ha megfigyeljük a kaukázusi dolmeneket, akkor észrevehetjük, hogy azokon mindig van egy kerek lyuk ajtó helyett. Azt gondolom, hogy ezek lélek járatok lehettek, szellemidézés céljából. Ebből azt sejthetjük, hogy a lelkek nem tudnak, vagy nem szeretnek áthatolni a tömör sziklákon és köveken. Ha megvizsgáljuk a Gízai nagy piramisokat, a Szakkarai Szerapeumot és az egyiptomi Halottak könyvét, akkor arra gondolhatunk, hogy ezeket a bukott angyalok alkották, és ezek lényegesek voltak az országuk életében. Ha a nagy piramisokat nézzük, akkor világos, hogy azok semmiképpen sem lehettek sírhelyek... 

Szerintem a lényeg a királyi kamrában és az ott található, ég felé kivezető szűk járatokban van. Ezek azt sejtetik, hogy a bukott angyalok ezeket halottak feltámasztására vagy "féreglyuknak" használhatták önmaguk, szellemük számára, amin keresztül felmentek a mennybe, majd visszatértek az anyagi testükbe. Talán ezért nincs fedele a királyi kamrában talált kőládának, mert az csak egy ideiglenes pihenőhely volt. Talán ez a titka az királyi kamra különös akusztikájának, különös geometriájának és kozmikus betájoltságának. Nem az a lényeg, hogy milyen csillagokra néznek a járatok, hanem az, hogy egy világűrben koborló lélek, az égbolt csillagainak pusztájából egyből betájolhassa magát, és megtalálhassa a piramisban nyúgovó testét.

Ne feledjük, hogy a szó és a hang, lélek és élet (Jn 6:63). Hangokkal, inkántációkkal vihettek végbe dolgokat? Mostanában fedezték fel, hogy valakik bedugták ezeket a szűk, ég felé vezető járatokat, kb. 45 m magaságban, egy elérhetetlen helyen, hármas kőlapokkal, amelyeken két bronzfogantyú is van. Vajon kik tehették ezt, hogyan és miért? Vajon nem Isten angyalai tették ezt (Ter 7:16), hogy a Sátán ne tudjon többé űzérkezni a holtak feltámasztásával, és onnan ki meg be járkálni?...

Az egyiptomi Halottak könyvéről egy laikus is észreveheti, hogy az a halál országának egyfajta alkotmánya, belső ítéletkönyve. Talán azért volt ez megírva, mert a Sátán életerő képesssége korlátozott, és csakis azokat támasztotta fel, akik hasznot hajtottak neki. Láthatjuk az egyiptológiában, hogy azért tartósították a holttesteket, mert tudták, hogy csakis olyan valakit lehet feltámasztani, akinek épen marad a holtteste. Miért? Azért, mert a Sátánnak még volt ereje egy halottat feltámasztani, de arra már nem, hogy egy új testet alkosson...

Ha figyelembe vesszük, hogy a lelkek nem tudnak a köveken áthatolni és megfigyeljük az egyiptomi halottak konzerválási szertartásait, akkor arra gondolhatunk, hogy a Szakkarai Szerapeumban található hatalmas kőszarkofágok nem sírhelyek voltak, hanem börtönök. Mindegyik kődoboz üres volt, kivéve az egyik óriási kődozbozt, amelyben apró, darabokra tört csontokat találtak, szurokba öntve. Miért?... Hát ha olyan fontos volt a test konzerválása a feltámadás reményében, akkor az összetört csontok a szurokban, egy lezárt, hatalmas kőszarkofágban, csakis egy szörnyű büntetést sugallhatnak. Annak a valakinek, akinek a csontjai a szurokban voltak, soha nem volt szabad feltámadnia. A teste is, meg a lelke is be lett zárva abba a kődobozba. Miért? Talán azért, mert ez egy esküszegő és áruló volt, aki engedetlen lett a Sátánnal szemben... Tehát, ebből is látszik, hogy a gonosz eskű a Sátán országának összekötő ereje (Mt 5:37; Mt 12:25)...

 

3. Don Gabrielle Amoth exorcista atya egy lényeges dolgot vetett fel. Van az Egyház, és az Egyház három részre osztható: 

- A földön vándorló, küzdő Egyház;

- Az üdvözültek sokassága (Jel 7:9), vagyis a dicsőséges Egyház;

- A tisztítótűzben szenvedő Egyház (Mt 5:25; Lk 12:58). 

De mi van az elkárhozottakkal? Tudjuk, hogy az elkárhozottak a pokolba jutnak. De mi a pokol? Azt is mondják, hogy a pokol nem egy hely, hanem egy állapot. Nekünk a pokolról az a kép alakult ki, amit a gazdag és a Lázár példabeszédéből tudunk (Lk 16:23). A pokolra jutott gazdag be van oda zárva, kínzó lángokban és nem tud kijönni (Lk 16:24). 

De úgy néz ki, hogy a gazdag ember pokla, az alvilág, nem a végleges pokol. Eljön majd a végső ítélet, és akkor, akinek a neve nincs beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba dobják, ami a második halál, az örök és végső pokol. Ennél a szentírási résznél olvashatjuk, hogy a holtak nemcsak az alvilágból, a pokolból adatnak elő, hanem a tengerből is...

(Jel 20:13) A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint.

Mivel az üdvözültek már pálmaágakkal a kezükben, fehér ruhában állnak Isten trónja előtt, azt lehet gyanítani, hogy az elkárhozott lekek nemcsak bezárva vannak az alvilágban (pokolban), hanem szabadon is, a felső vizekben, a tengerben, vagyis a levegőégben. Ez lehetett a légió és a disznócsorda esetében is (Lk 8:31; Mt 8:31; Mk 5:12). Olvashatjuk, hogy a Sátán a tenger fövenyére áll, és harcba rendezi erőit (Jel 12:18; 20:8). Innen gondolhatjuk, hogy a Sátán országa nemcsak a bukott angyalokból áll, hanem olyan démonokból is, akik elkárhozott óriások, illetve olyan emberek lelkei, akik eladták lelküket az ördögnek és, akik mind összeesküdtek Isten ellen...

Kérdések

1. A Gízai piramisok a bukott angyalok alkotásai?

2. A levegőégben bolyongó démonok nem tudnak áthatolni a kőfalakon?

3. Az őskori óriások a mai gonosz lelkek?

4. Vannak szabadon kószáló elkárhozott emberi lelkek?

Dicsőség neked Uram Jézus! Dicsőség Szent Nevednek, és áldunk Szent Véredért, mert általa szabadítottad meg a világot a Sátán rabságából. Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Harmadik rész

Habár bíztosra vehetjük, hogy a bukott angyalok a kevélységük miatt romlottak meg, a saját hibájukból, mivel Isten fölé akarták helyezni magukat, mégis fontos lenne megvizsgállni, hogy mit is vettek célba és melyek voltak tevékenységük kollaterális következményei...

Fohász: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

A szentírásból a következőket tudhatjuk meg:

1. A szívében megromlott Sátán nagyon ravasz volt (Ter 3:1), elkezdett hazudni, és így ő lett a hazugság atyja (Jn 8:44).

 
2. Tudta, hogy Éva alkatilag alkalmasabb a megkísértésre (Ter 3:6; 1Kor 11:10; 1Tim 2:14), ezért őt környékezte meg. Ugyanakkor, azt is tudta, hogy mivel Éva, Ádám csontjából és húsából származik (Ter 2:23) és egy test vele (Ter 2:24), ezért Ádám hajlani fog Éva szavára.

3. Megkívánta a nőt, a testi élvezeteket és az utódnemzést. Látták a bukott angyalok, hogy az emberek leányai szépek, bementek hozzájuk és velük háltak (Ter 6:1-4). Júdás apostol egy sorban említi a bukott angyalok paráznaságát, idegen test utáni járását, Szodoma és Gomorra bűnével (Júd 1:7).

Tehát a Sátán három dolgot ragadott magához:

1. Megkísértve az elsõ emberpárt, magához ragadta az uralmat a bűn halálába bukott emberiség és a világ felett.

2. Elhagyva az egeket és testet szedve magára, magához ölelte a tiltott testi élvezeteket.

3. Feleséget vévén magának, magához ragadta az utódnemzés képességét.

Meg kell vizsgálni a bukott angyalok utódnemzési képességét és annak következményeit. Az angyalok tisztán szellemi lényeknek lettek teremtve, és nekik nem adatott meg az utódnemzés képessége (Mt 22:30). Mégis, azt olvashatjuk, hogy a lázadó angyalok, az emberek leányaival folytatott viszonyuk által óriásokat nemzettek, az ősi idők híres-neves hőseit...

Az óriásokkal kapcsolatosan a következő kérdések vetődnek fel:

1. Testben, képességekben vagy lélekben voltak óriások? 

Összevetve ezeket más szentírási részletekkel, és egyes külső forrásokkal, azt láthatjuk, hogy ezek az óriások testileg voltak nagyok. Valószínűleg igencsak nagyok voltak, erőszakosak és nagyok voltak a fiziológiai szükségleteik. Ha képességeik kiemelkedőek is voltak, de lélekben nem voltak nagyok és egyátlatán nem voltak bölcsek (Sir 16:8; Bölcs 14:6).

Valószínűleg valamilyen genetikai rendellenesség keletkezett az emberi sejt és az angyali test sejtjének kereszteződése által, ami aztán a túltengő lelki erő által, az utódok nagy növetelét eredményezte. Az óriások növekedésének két magyarázata is lehet: a nagy növetelű utódok, két-három nemzedéken át, egymással párosodva lettek egyre nagyobbak és nagyobbak, vagy pedig a gigantiznus betegségében is szenvedtek és folyamatosan nőttek... 

Mivel akkoriban az átlag életkor 900 év körül volt (Ter 5) és ezek az óriások folyamatosan nőhettek, ezért elérhették akár a 10-11 méteres magasságot is. Az egyiptomi kőszobrok jobb lábszára mellett legtöbbször ott áll egy nő, aki láthatólag nagy tiszteletnek örvend. Ez a nő lehetett valószinűleg az óriás anyja, a bukott angyal felesége, és a méretek valóságosak lehetnek, mivel a nő mérete is normalis emberméret. 

Tehát az őskori óriások évszázadokig éltek és folyamatosan növekedtek, egészen addig, amíg az özönvíz el nem törölte őket a föld színéről. Mivel folyamatosan növekedtek és az életkoruk különbözött, ezért a méreteik is különbözőek lehettek, úgy általában 4 és 11 m között, attól függően is, hogy hányadik generációs óriások voltak ( óriások, nefilimek vagy eliudok).

2. Valóságos emberek voltak az óriások? 

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. A második isteni személy, a Fiú, a Szentlélek közreműködésével öltötte magára Mária méhében az emberi természetet. Ezért az Emberfia valóságos ember. Mindenben olyanná lett mint mi, kivéve a bűnt... De az óriások, az emberek leányai és a testet öltött angyalok keverékei voltak, a testi és emberi, meg szellemi és angyali természetek keverékei. Testük is, de talán a lelkük is, olyan formákat és elemeket tartalmaztak, amelyeket nem Isten teremtett és nem Isten akarata szerint valók voltak. 

Ezeket a korcs lelki és testi formákat, a kimerákat, az özönvíz törölte el, és Noéban meg családjában, kapott új erőre az emberiség magja. Ugyanakkor, láthatjuk a szentírásban, hogy az óriások nem tűntek el teljesen, és még Mózes idejében (Szám 13:33) és Dávid idejében is (1Krón 20:5; 1Sám 17:23) az emberek között éltek. 

Sőt, a mai napig láthatunk olyan embereket, akik a gigantizmus betegségében szenvednek, és amíg élnek, addig növekednek. Vannak olyan emberek, akik hat ujjal születnek a kezükön meg a lábukon. Tudjuk, hogy Isten minden ember születésekor, mint Teremtő és gondviselő Atya jelen van. Ha megszülethettek az óriások, akkor Isten megengedte, hogy megszülethessenek. A kérdés az, hogy az óriások embereknek minősülnek-e, vagy sem?...

3. Üdvözülhetnek-e az óriások? 

A protoevangéliumban, az Úr, Ádám és Éva ivadékainak, vagyis az embereknek ígérte meg az üdvösséget (Ter 3:15-19). Sőt, azt mondta az Úr, hogy ellenségeskedést fog támasztani az asszony ivadékai és az õskígyó, vagyis a Sátán ivadékai között. 

Ez lelki értelemben világos: az Asszony az Egyház és az ivadékai a hívők. A Sátán ivadékai az ördögök, vagyis a démonok, gonosz és tisztátalan lelkek. Testi értelemben azonban, ez vonatkozhat az emberi faj és az óriások közötti ellenségeskedésre is. Lehetséges, hogy amíg az emberek üdvösségre vannak rendelve, addig a törvénytelen ivadékok nem üdvözülhetnek... 

Énok könyve, amely apokrif írás, tehát nem fogadják el sugallmazottnak, az áll, hogy ezek az óriások, másként nephilimek, gonosz, tisztátalan lelkek lesznek. Tudjuk, hogy a Sátán nemcsak, hogy fellázadt Isten ellen, hanem gonosz eskűvel szövetséget is kötött a bukott angyalok seregében, amit a Sátán országának (Mt 12:26; Lk 11:18) is neveznek. Ezért tiltja az Úr Jézus az esküdözést, ezért int arra, hogy beszédünk legyen csak igen igen vagy nem nem, mert minden, ami ezen felül van az a gonosztól való (Mt 5:37). Ha a Sátán, gonosz eskűvel, szövetségbe vonta a bukott angyalokat, akkor mennyivel inkább szövetségbe vonhatták a feleségeiket és ivadékaikat. Sirák fia könyvében is olvashatjuk, hogy az óriások nem nyertek bocsánatot, mert az erejükben bíztak (Sir 16:8)...

Kérdések

1. Valóban éltek óriások a földön?

2. Az egyiptomi kőtitánok, egy az egyhez méretben ábrázolják az óriásokat?

3. Embernek minősülnek-e az óriások?

4. Üdvözülhetnek-e az óriások?

Jézus Véred megtisztít / Véred ad új életet /  Véred tesz ma szabaddá /  Értem folyt e drága Vér / Így a lelkem fehér mint a hó / Úr Jézus, Te megölt Bárány! Ámen.

Tapogatózás a démonológiában – Második rész

A Bibliában, a Sátánnal, vagyis a bukott angyalokkal, második alkalommal a Teremtés könyvének hatodik fejezetében találkozunk. Itt olvashatunk arról, hogy Isten fiai megkívánták az emberek leányait és feleségeket vettek maguknak. Ezektől születtek az óriások, a régi idők hősei (Ter 6:1-4)...

Fohász: Jézusom bízom benned! Ámen.

Itt két probléma vetődik fel:

1. Az Isten fiai az égből valók, de az emberek leányai a földről valók. Ahoz, hogy intim találkozás jöhessen létre közöttük, az egyiknek át kellett lépnie a másik dimenziójába. Mivel az emberek leányainak nem volt hatalmuk átlépni a transzcendesbe (Ter 3:24), ezért csakis az Istenek fiai léphettek át az immanensbe. Tehát az Isten fiai, vagyis az angyalok, beléptek ebbe a világba, egy bizonyos testbe, egy meghatározott helyre és időbe.

2. Ahoz, hogy az Isten fiai utódokat hozzanak létre, valamilyen módon egyesülniük kellett az emberek leányaival, akikhez „bementek“. Ez az egyesülés vagy  „megismerés“, milyen jellegű volt? Lelki vagy testi? Lelki nem lehetett, mert akkor a megismerés egy teremtő aktus lett volna, és erre egyedül csak Isten képes. Tehát a megismerés csakis testi jellegű lehetett, vagyis szexuális aktus.

Tehát az Isten fiai, akik itt a bukott angyalok lettek, elhagyták az egeket, a transzcendest és beléptek ebbe a világba, egy bizonyos időben és egy bizonyos helyre. Erről tesz említést Júdás apostol is...

(Júd 1:6) Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.

Valahogyan, úgy léphettek be ebbe a világba, Isten akaratával ellenkezve, mint ahogyan az Úr Jézus fog eljönni majd a felhőkön, angyalai kíséretében (Mt 16:27; Mk 13:26; Jel 1:7)...

A szentírás alapján (Ter 5:22), de külső forrásokra támaszkova is, gondolhatjuk, hogy a bukott angyalok Járed idejében, Énok gyermekkorában jöttek le a földre, és Egyiptomba telepedtek meg. Ezeket az Énok könyve aprokrif írásból, de az egyiptológiai feltárásokból is gyaníthatjuk...

Az egyiptomi megalitikus épitmények és ottani elképesztő nekropoliszok világosan sugározzák, hogy itt volt az özönvíz előtti ősi világ szellemi, kulturális és hatalmi központja. Pl. az egyiptomi Dendera templomban, amely az egyiptomi papi beavatások és mágia legmagasabb iskolája volt, a mennyezeten ábrázolva van az ég, annak csillagképe, asztrológiai beosztása és az istenek leszállása csónakokon a felső vizekből...

Azt, hogy Egyiptom volt a Sátán első székhelye, a következő dolgokból gyaníthatjuk:

1. Az egyiptomi megalitikus építmények, templomok és föld alatti nekropoliszok, amelyek nagyobbak, kifinomultabbak és titokzatosabbak minden más őskori épitménynél.

2. Egyiptomból hívtam el fiamat. (Mt 2:15); és: Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa (1Ján 3:8).

4. Az egyiptomi papok meg tudták mondani a fáráónak, hogy nem Ábrahámnak a nővérét, hanem a feleségét vette nőűl (Ter 12:19).

5. Az egyiptomi papok is át tudták változtatni a botjukat kígyóvá (Kiv 7:12).

6. Az egyiptomi csapások és a kivonulás története (megverem Egyiptomot, Kiv 3:20).

7. A Tóbiás menyasszonyát támadó démon sajátossága és Egyiptomba való hazarepülése (Tób 8:3).

A Sátán második lakhelye Pergamon volt...

(Jel 2:13) Tudom, hol laksz: ott, ahol a sátán székhelye van; és kitartasz nevem mellett, és nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, az én tanúmat, az én hívemet megölték nálatok, ahol a sátán lakik.

Forduljunk ismét külső forrásokhoz és vizsgáljuk meg, mi történt Pergamonban. Pergamon az ókori görög birodalom egyik városa volt Kis-Ázsia északnyugati részén. Pergamonban volt a híres Zeus-oltár, amelyet aztán egy német kutató talált meg, és ott volt a pergamoni könyvtár, amelyet II. Eumenész alapított az alexandriai könytár mintájára. 

Láthatjuk, hogy a hatalmi központtal, a szellemi központ is áttelepedett Egyiptomból a görög birodalomba. Sok évszázaddal később, a Pergamonban kiásott Zeus-oltárt átszállították Németországba, Berlinbe, és 1910 és 1930 között   restauráltva azt, létesítették meg a híres Pergamonmuseum-ot.  

És láss csodát, 1930 után erőre kapott Berlinben egy okkult, szektás jellegű, politikai és félkatonai szervezet, amely végül Adolf Hitlert kancellári pozícióba juttatta. Ez az eseménysorozat később több mint 50 millió ember életébe került, amelyből több mint 6 millióan kivégző táborokban haltak meg.

Ezekből a dolgokból sejthetjük, hogy habár Isten a történelem ura, a Sátán végigkísérti a történelmet, és korumpálja a birodalmakat. Már Nebukadnezárnak megjelent álmában az a nagy szobor és a szikla, amely legurul a hegyről, és szétzúz minden földi bizodalmat (Dán 2:34). Ez a szikla az Úr Jézus Krisztus, Aki legyőzi a Sátánt...

Kérdések

1. Az ősi egyiptomi megalitikus alkotásokat, piramisokat, nekropoliszokat, szerapeumokat a bukott angyalok létesítették?

2. Éltek-e itt a földön, magukra szedett anyagi testben a bukott angyalok?

3. Milyen volt ez a test és mi történt azoknak maradványaival?

4. Vajon a nemrég felfedezett "elnyújtott koponyák", amelyek nem tűnnek emberinek, nem a bukott angyalok testi maradványai?

5. Ma is van a Sátánnak székhelye, és ha igen hol lehet?...

Jézus drága Szent Vére, boríts be minket! Jézus Szent Neve oltalmazz minket! Ámen.

Tapogatózás a démonológiában - Elsõ rész

Észrevehetjük, hogy a Sátán ellenkezésének és lázadásának van egy bizonyos fokozatossága és dinamikája...

Sokan sokfélét mondanak a Sátán lázadásának okáról és idejéről, de két dolog valószínűnek látszik:

1. A Sátán az anyagi világ és az ember teremtésével kapcsolatosan lázadt fel, amikor megtudta az Isten emberek iránti tervét;

2. A Sátán, az édenkerti eredeti bűn esetekor már Isten ellen volt fordulva.

Ezekre abból sejthetünk rá, hogy mit céloz meg a Sátán tevékenysége. Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Ez magában hordozza a szellemi világ és az angyali seregek, illetve az anyagi világmindenség és az emberek teremtésének történetét. Ugyanakkor tudjuk, hogy Isten az ajándékozás Istene, aki szeretetből bevonja teremtményeit az Ő tervébe, megosztja önmagát és munkatársaivá teszi gyermekeit. Innen gondolhatjuk, hogy az angyalok már munkatársai voltak Istennek az anyagi világ megteremtésekor. 

Ebben a csodálatos munkában, a Sátánban valahogyan felülkerekedett a kevélység, és úgy tűnik, hogy magáénak kívánta meg a teremtés művét, vagy legalábbis annak az anyagi, evilági részét. Ezt abból sejthetjük, hogy a Sátán ellopta Istentől az embert az asszony által, majd maga alá rendelte az emberi nemet. Végül pedig uralmat igényel az egész földkerekség fölött ( Jn 12:31; 14:30).

Hogyan tette ezeket? Az eredeti bűn esetében (Ter 3) megkísértette Évát. Éva által pedig meggyőzte Ádámot is, és így ellopta Istentől az egész tőlük származó emberiséget.

Később, elhagyva az egeket (Júd 1:6), asszonyokat vett magának az emberek leányai közül (Ter 6:4), és az óriások születése által megrontotta az emberi faj tisztaságát. Végül pedig még Isten Fia, az Úr Jézusnak előtt is a világ uraként lépett fel a pusztai kisértésben (Lk 4:5-6), olyannyira, hogy maga az Úr Jézus is a világ fejedelmének nevezte őt (Jn 12:31; 14:30)...

Irányadók a Miatyánk szavai : ...jõjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is...(Mt 6:10, Lk 11:2)...

Láthatjuk, hogy a Sátán meg akarja hiúsítani Isten akaratát és országát a világban és az emberek életében...

A Sátán ellenkezése és lázadása, láthatóan több fokozatban bontakozott ki:

1. A kezdet a szívbéli lázadása és ellenkezése volt. Ekkor a Sátán még csak a szívében forralt gonoszat Istennel szemben és az Ő dolgaival kapcsolatosan, és nem értett egyet Vele. De mivel tisztán szellemi lény, ezért a gondolata, döntése már egyfajta cselekedet volt, egyfajta „kattanásszerű” és visszafordíthatatlan lelki változás.

2. A második a szóbeli ellenkezése volt, amelyben kijelentette nyilvánosan, hogy  “non serviam”, azaz “nem szolgálok”.

3. A harmadik Isten művének megrontása és elrablása volt az édenkerti bűneset által, amikor a Sátán rávette az első emberpárt, hogy egyen a tiltott fáról és elszakadjon Istentől.

4. A negyedik az volt, amikor engedetlenül elhagyta a neki rendelt lakóhelyet és méltóságot, vagyis a mennyet, és leszállt a földre, hogy testi élvezeteknek adja magát, asszonnyal éljen és gyermekeket nemzen.

5. Az ötödik akkor volt, amikor Isten színe előtt vádolta az igaz Jóbot.

6. Az hatodik az volt, amikor arra vetemedett, hogy megkísértse a Megváltót, magát az Isten Fiát, a pusztában, a getcemáni kertben és a keresztfán.

7. A hetedik az volt, amikor harcba szállt Szent Mihály arkangyallal és az ő seregeivel, amikor kitaszították a mennyből (Jel 12:7).

8. A nyolcadik az volt, amikor az Asszony ellen támadt, vagyis az Egyház ellen, amely Krisztus misztikus teste (Jel 12:4).

9. A kilencedik a nagy öszecsapásban van, amikor a Sátán legyőzettetik, megkötöztetik (Jel 19:19) és amikor elengedik, ismét elcsábítja a földkerekség népeit (Jel 20:8).

Tudjuk, hogy mi, itt az anyagi világban, térben és időben élünk. A szellemvilágban, ahol nincsen anyag, a szellemi dolgok nincsenek alávetve a tér és idő korlátainak. Mégis, a transzcendesben is beszélhetünk egyfajta időről, mint a dolgok keletkezésének, bekövetkezésének sorrendjéről. Az Úr Jézus mondta, hogy Ő előbb VAN, mint Ábrahám született... 

(Jn 8:58) Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.”   

Tehát az Úr Jézus, összeméri a transzcendesben való létezést az evilági, történelmi létezéssel. Ebben az értelemben, habár a Sátán kárhozata már az egyes pontnál nyilvánvaló, sőt, a hármas pontnál, Éva és Ádám megrontásánál, Isten átokkal is kijelenti ezt, mégis azt olvashatjuk, hogy Jób idejében, a Sátán még ott jön-megy a mennyben Isten szent színe előtt, Isten jó angyalai között (Job 2:1). 

Habár a Sátán végső és teljes romlása nyilvánvaló, a mennyből való kivettetése csak akkor következik be, amikor először nyilvánul meg a pogányok hite és megtérése is. Amikor az föld végső határainak hódolata is kezd megnyilvánulni, akkor kezdődött el a Sátán ítélete és kitaszítása...

(Jn 12:20-31) Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Uram, Jézust szeretnénk látni.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: „Angyal beszélt vele.” Jézus megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

(Lk 10:18) Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.

(Jel 12:7-9) Ekkor harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították.

A Sátán itt van a földön közöttünk, és tudatosítanunk kell, hogy nem vér és test ellen küzdünk, hanem megromlott égi fejedelemségek ellen...

(Ef 6:12) Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.

Megfontolások

Jusson eszünkbe, hogy a halálos bűn a gondolatban kezdődik, amint ez a Sátánnal is megtörtént. Bennünk is egy megromló folyamat mehet végbe, ami után  "kattanásszerűen" megtörténhet a rosszra való hajlás, a rossz mellett való döntés. Mivel mi még testben vagyunk, és nem vagyunk még kiteljesedve, ezért van még lehetőségünk "visszakattanni" az igazságba, azaz még van időnk megtérni. De mindig emlékezzünk arra, hogy az embernek sincs több megtérés a halála után...

Kérdések

1. Mi volt a Sátán ellenkezésének és lázadásának közvetlen oka?

2. Az emberiség megrontása és elrablása közvetlen cél volt-e, vagy ez csak az irigységének és a bosszújának következménye volt?

3. Miért férfi neműként jelennek meg az angyalok, így a bukott angyalok is? Miért az asszony által rontották meg az emberiséget? Miért a nőket, az emberek leányait kívánták meg és vettek maguknak feleséget? Miért nem lehetett mindez fordítva, nőként, a férfit környékezve meg?

4. Mi az összefüggés az Isten férfiképe, az angyalok férfi formája, Megváltónk és Főpapunk meg a szolgálati papság férfi neme között és az Asszony protoevangéliumi szerepe között?

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, különösen azokat, akik leginkább rászorúlnak irgalmadra. Ámen.