Tapogatózás a démonológiában - Elsõ rész

Észrevehetjük, hogy a Sátán ellenkezésének és lázadásának van egy bizonyos fokozatossága és dinamikája...

Sokan sokfélét mondanak a Sátán lázadásának okáról és idejéről, de két dolog valószínűnek látszik:

1. A Sátán az anyagi világ és az ember teremtésével kapcsolatosan lázadt fel, amikor megtudta az Isten emberek iránti tervét;

2. A Sátán, az édenkerti eredeti bűn esetekor már Isten ellen volt fordulva.

Ezekre abból sejthetünk rá, hogy mit céloz meg a Sátán tevékenysége. Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet (Ter 1:1). Ez magában hordozza a szellemi világ és az angyali seregek, illetve az anyagi világmindenség és az emberek teremtésének történetét. Ugyanakkor tudjuk, hogy Isten az ajándékozás Istene, aki szeretetből bevonja teremtményeit az Ő tervébe, megosztja önmagát és munkatársaivá teszi gyermekeit. Innen gondolhatjuk, hogy az angyalok már munkatársai voltak Istennek az anyagi világ megteremtésekor. 

Ebben a csodálatos munkában, a Sátánban valahogyan felülkerekedett a kevélység, és úgy tűnik, hogy magáénak kívánta meg a teremtés művét, vagy legalábbis annak az anyagi, evilági részét. Ezt abból sejthetjük, hogy a Sátán ellopta Istentől az embert az asszony által, majd maga alá rendelte az emberi nemet. Végül pedig uralmat igényel az egész földkerekség fölött ( Jn 12:31; 14:30).

Hogyan tette ezeket? Az eredeti bűn esetében (Ter 3) megkísértette Évát. Éva által pedig meggyőzte Ádámot is, és így ellopta Istentől az egész tőlük származó emberiséget.

Később, elhagyva az egeket (Júd 1:6), asszonyokat vett magának az emberek leányai közül (Ter 6:4), és az óriások születése által megrontotta az emberi faj tisztaságát. Végül pedig még Isten Fia, az Úr Jézusnak előtt is a világ uraként lépett fel a pusztai kisértésben (Lk 4:5-6), olyannyira, hogy maga az Úr Jézus is a világ fejedelmének nevezte őt (Jn 12:31; 14:30)...

Irányadók a Miatyánk szavai : ...jõjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is...(Mt 6:10, Lk 11:2)...

Láthatjuk, hogy a Sátán meg akarja hiúsítani Isten akaratát és országát a világban és az emberek életében...

A Sátán ellenkezése és lázadása, láthatóan több fokozatban bontakozott ki:

1. A kezdet a szívbéli lázadása és ellenkezése volt. Ekkor a Sátán még csak a szívében forralt gonoszat Istennel szemben és az Ő dolgaival kapcsolatosan, és nem értett egyet Vele. De mivel tisztán szellemi lény, ezért a gondolata, döntése már egyfajta cselekedet volt, egyfajta „kattanásszerű” és visszafordíthatatlan lelki változás.

2. A második a szóbeli ellenkezése volt, amelyben kijelentette nyilvánosan, hogy  “non serviam”, azaz “nem szolgálok”.

3. A harmadik Isten művének megrontása és elrablása volt az édenkerti bűneset által, amikor a Sátán rávette az első emberpárt, hogy egyen a tiltott fáról és elszakadjon Istentől.

4. A negyedik az volt, amikor engedetlenül elhagyta a neki rendelt lakóhelyet és méltóságot, vagyis a mennyet, és leszállt a földre, hogy testi élvezeteknek adja magát, asszonnyal éljen és gyermekeket nemzen.

5. Az ötödik akkor volt, amikor Isten színe előtt vádolta az igaz Jóbot.

6. Az hatodik az volt, amikor arra vetemedett, hogy megkísértse a Megváltót, magát az Isten Fiát, a pusztában, a getcemáni kertben és a keresztfán.

7. A hetedik az volt, amikor harcba szállt Szent Mihály arkangyallal és az ő seregeivel, amikor kitaszították a mennyből (Jel 12:7).

8. A nyolcadik az volt, amikor az Asszony ellen támadt, vagyis az Egyház ellen, amely Krisztus misztikus teste (Jel 12:4).

9. A kilencedik a nagy öszecsapásban van, amikor a Sátán legyőzettetik, megkötöztetik (Jel 19:19) és amikor elengedik, ismét elcsábítja a földkerekség népeit (Jel 20:8).

Tudjuk, hogy mi, itt az anyagi világban, térben és időben élünk. A szellemvilágban, ahol nincsen anyag, a szellemi dolgok nincsenek alávetve a tér és idő korlátainak. Mégis, a transzcendesben is beszélhetünk egyfajta időről, mint a dolgok keletkezésének, bekövetkezésének sorrendjéről. Az Úr Jézus mondta, hogy Ő előbb VAN, mint Ábrahám született... 

(Jn 8:58) Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.”   

Tehát az Úr Jézus, összeméri a transzcendesben való létezést az evilági, történelmi létezéssel. Ebben az értelemben, habár a Sátán kárhozata már az egyes pontnál nyilvánvaló, sőt, a hármas pontnál, Éva és Ádám megrontásánál, Isten átokkal is kijelenti ezt, mégis azt olvashatjuk, hogy Jób idejében, a Sátán még ott jön-megy a mennyben Isten szent színe előtt, Isten jó angyalai között (Job 2:1). 

Habár a Sátán végső és teljes romlása nyilvánvaló, a mennyből való kivettetése csak akkor következik be, amikor először nyilvánul meg a pogányok hite és megtérése is. Amikor az föld végső határainak hódolata is kezd megnyilvánulni, akkor kezdődött el a Sátán ítélete és kitaszítása...

(Jn 12:20-31) Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Uram, Jézust szeretnénk látni.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: „Angyal beszélt vele.” Jézus megszólalt: „Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

(Lk 10:18) Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.

(Jel 12:7-9) Ekkor harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították.

A Sátán itt van a földön közöttünk, és tudatosítanunk kell, hogy nem vér és test ellen küzdünk, hanem megromlott égi fejedelemségek ellen...

(Ef 6:12) Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.

Megfontolások

Jusson eszünkbe, hogy a halálos bűn a gondolatban kezdődik, amint ez a Sátánnal is megtörtént. Bennünk is egy megromló folyamat mehet végbe, ami után  "kattanásszerűen" megtörténhet a rosszra való hajlás, a rossz mellett való döntés. Mivel mi még testben vagyunk, és nem vagyunk még kiteljesedve, ezért van még lehetőségünk "visszakattanni" az igazságba, azaz még van időnk megtérni. De mindig emlékezzünk arra, hogy az embernek sincs több megtérés a halála után...

Kérdések

1. Mi volt a Sátán ellenkezésének és lázadásának közvetlen oka?

2. Az emberiség megrontása és elrablása közvetlen cél volt-e, vagy ez csak az irigységének és a bosszújának következménye volt?

3. Miért férfi neműként jelennek meg az angyalok, így a bukott angyalok is? Miért az asszony által rontották meg az emberiséget? Miért a nőket, az emberek leányait kívánták meg és vettek maguknak feleséget? Miért nem lehetett mindez fordítva, nőként, a férfit környékezve meg?

4. Mi az összefüggés az Isten férfiképe, az angyalok férfi formája, Megváltónk és Főpapunk meg a szolgálati papság férfi neme között és az Asszony protoevangéliumi szerepe között?

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, különösen azokat, akik leginkább rászorúlnak irgalmadra. Ámen.