2014. október 21., kedd

Tapogatózás a démonológiában – Negyedik rész

Amikor a Sátán a földre szállt, akkor nemcsak feleségeket vett magának, nemcsak ivadékokat nemzett, hanem országot is alapított magának. Ez a Sátán országa. A Sátán országáról, az Úr Jézus, explicit beszél az evangéliumokban (Mt 12:26; Lk 11:18)...

A Sátán országával kapcsolatosan több kérdés vetõdik fel:

1. Hol volt, illetve hol van ma?

2. Hogyan hozták létre és hogyan mûködik?

3. Kik annak a tagjai?

Fohász: Krisztus gyõz, Krisztus uralkodik, Krisztus a Király. Ámen.

1. a). A korábbi részekből sejthetõ, hogy amikor a Sátán a földön tartózkodott, akkor a Sátán országa egy bizonyos térben és idõben létezett, amelyet leginkább az õsi, özönvíz elõtti Egyiptomba tájolhatunk be. Itt lakhattak a bukott angyalok, feleségeikkel és ivadékaikkal, az óriásokkal, az emberek között. 

A bukott angyalok földi élete és országa, olyan nagy bajt, és oly sok bûnt hozott a földre, hogy Isten "megbánta", hogy embert teremtett a földre (Ter 6:6). Valószínûnek tûnik az is, hogy amíg a bukott angyalok testben voltak a földön, addig nem létezett sem fa, sem pedig kõbálvány, mert akkor ők itt voltak valósagosan, és nem volt ezekre szükség... 

Azokban az idõkben még egy nagyon világos és eleven istenismeret volt a földön, és egyébbként is, a bukott angyalok maguk voltak az istenek (Zsolt 82:6). Õk akkor itt jártak-keltek a földön, ezért hát nem kellett ábrázolni õket. Tehát lehetséges, hogy az õsi, özönvíz elõtti egyiptomi alkotások, csakis ivadékaikat, az óriásokat és feleségeiket ábrázolják. Lehetséges, hogy a fa és kõbálványok (Bölcs 13:13), csak később,  a földrõl eltávózott, láthatatlan, bukott angyalok imádása miatt váltak szükségessé...

b). Az özönvíz eltörölte a korábbi bûnös világot, tehát a Sátán látható országát is, meg az ivadékaikat is. Tehát a Sátán földi jelenlétének, valamint az óriások hatalmának is, az özönvíz vetett gátat. De a Sátán nem adta fel, hanem Istent majmolva, átvitte földi dominanciáját egy harárok nélküli és fölötti, evilági országba. Amint Isten országáról nem mondhatjuk, hogy itt van, vagy ott van (Lk 17:21), úgy az özönvíz utáni Sátán országa is betájolhatatlan lett...

Ezért aztán később, a Sátán országa felbukkant Görögországban, Nagy Sándornál, aki Egyiptomban halt meg; a Ptolemáioszoknál, a Szeleukidáknál Pergamonban, ahol a Zeusz-oltár volt; majd Rómában, ahol a császárok istenítették magukat (Dán 7:17) és mészárolták a keresztényeket...

Amint az Úr Jézus Krisztusban eljött Isten országa az emberek közé és az elsõ pünkösdkor kiáradt a Szentlélek, úgy a Sátán is kiárasztotta az Antikrisztus lelkét (1Jn 4:3), amely egybegyûjti az õ fiait. Az utolsó idõkben csapások fogják érni a Sátán országát, trónját és ivadékai szenvedni fognak (Jel 16:10-14)...




2. Amikor a bukott angyalok elhagyták az egeket és a földre jöttek, akkor egy újabb visszavonhatatlan lépésre szánták el magukat. Ez a döntésük azzal a következménnyel járthatott, hogy mivel még inkább elszakadtak Istentõl, ezért erejük és hatalmuk még inkább korlátozva lett. Ez azt jelenthette, hogy egy alkalommal, öncélúan, anyagi testet ölthettek magukra, de ezt már másodszor nem tehették meg. Visszamehettek ugyan a mennybe, de csakis elhagyva anyagi testüket. Ha az elenyészett vagy elpusztult, akkor már nem ölthettek fel egy másikat.

Azt, hogy visszajártak a mennybe, onnan sejthetjük, hogy Isten, nem a visszavonás Istene (1Kor 14:33). Továbbá láthatjuk Jób könyvébõl, hogy a lázadás után, a Sátán még ott járt-kelt Isten színe elõtt (Jób 2:1), és csak Isten országának földi eljövetele után lett kiűzve a mennybõl, Szent Mihály arkangyal és seregeivel által (Jel 12:7)...

Ezért gondolom, hogy a Sátánnak szüksége volt egyfajta „féreglyukra” az immanens és a transzcendens között. Ha megfigyeljük a kaukázusi dolmeneket, akkor észrevehetjük, hogy azokon mindig van egy kerek lyuk az ajtó helyett. Gondolom, hogy ezek lélek-járatok lehetnek, szellemidézés céljából... Ebbõl azt sejthetjük, hogy a lelkek nem tudnak, vagy nem szeretnek áthatolni a tömör köveken. Ha megvizsgáljuk a Gízai nagy piramisokat, a Szakkarai Szerapeumot és az egyiptomi Halottak könyvét, akkor arra gondolhatunk, hogy ezeket a bukott angyalok alkották és ezek lényegesek voltak az országuk életében. Ha a nagy piramisokat nézzük, akkor világos, hogy azok semmiképpen sem lehettek sírhelyek... 

Szerintem a lényeg a királyi kamrában és az ott található, ég felé kivezetõ, szûk járatokban van. Ezek azt sejtetik, hogy a bukott angyalok ezeket halottak feltámasztására vagy "féreglyuknak" használhatták önmaguk számára, amin keresztül felmentek a mennybe, majd visszatértek az anyagi testükbe. Talán ezért nincs fedele a királyi kamrában talált kõládának, mert az csak ideiglenes pihenõhely volt. Talán ez a titka az királyi kamra különös akusztikájának, különös geometriájának és kozmikus betájoltságának. Nem az a lényeg, hogy milyen csillagokra néznek a járatok, hanem az, hogy egy koborló lélek, az égbolt csillagainak pusztájában, egyből betájolhassa msgat és megtalálhassa a piramisban nyúgovó testét... 

Ne feledjük, hogy a szó és a hang, lélek és élet (Jn 6:63). Hangokkal, inkántációkkal vihettek végbe dolgokat? Mostanában fedezték fel, hogy valakik bedugták ezeket a szûk, ég felé vezetõ járatokat, kb. 45 m magasban, egy elérhetetlen helyen, hármas kõlapokkal, amelyeken két bronzfogantyú van. Vajon kik tehették ezt, hogyan és miért?... Vajon nem Isten angyalai tették ezt (Ter 7:16), hogy a Sátán ne tudjon többé ûzérkezni a holtak feltámasztásával, és onnan ki meg bejárni ?...

Az egyiptomi Halottak könyvéről egy laikus is észreveheti, hogy az a halál országának egyfajta alkotmánya, belsõ ítéletkönyve... Talán azért volt ez megírva, mert a Sátán életerõ képesssége korlátozott volt és csakis azokat támasztotta fel, akik hasznot hajtottak neki. Láthatjuk az egyiptológiában, hogy azért tartósították a holttesteket, mert tudták, hogy csakis olyan valakit lehet feltámasztani, akinek épen marad a holtteste. Miért? Azért, mert a Sátánnak még volt ereje egy halottat feltámasztani, de arra már nem, hogy egy új, azonos testet alkosson...

Ha figyelembe vesszük, hogy a lelkek nem tudnak a köveken áthatolni és az egyiptomi halottak konzerválási szertartásait, akkor gondolhatjuk, hogy a Szakkarai Szerapeumban található hatalmas kõszarkofágok nem sírhelyek voltak, hanem börtönök. Mindegyik kõdoboz üres volt, kivéve az egyik óriási kõdozbozt, amelyben apró, darabokra tört csontokat találtak, szurokba öntve. Miért?... Hát ha olyan fontos volt a test konzerválása a feltámadás reményében, akkor az összetört csontok a szurokban, egy lezárt hatalmas kõszarkofágban, csakis egy szörnyû büntetést sugallhatnak. Annak a valakinek, akinek a csontjai a szurokban voltak, soha nem volt szabad feltámadnia. A teste is, meg a lelke is be lett zárva a kõdobozba... Miért? Talán azért, mert esküszegõ és árulóvá lett a Sátánnal szemben?... Tehát, ebbõl is látszik, hogy a gonosz eskû a Sátán országának összekötõ ereje (Mt 5:37; Mt 12:25)...


 




3. Don Gabrielle Amoth exorcista atya egy lényeges dolgot vetett fel... Van az Egyház, és az Egyház három részre osztható: 

1. A földön vándorló Egyház;

2. Az üdvözültek sokassága (Jel 7:9), vagyis a dicsõséges Egyház;

3. A tisztítótûzben szenvedõ Egyház (Mt 5:25; Lk 12:58). 

De mi van az elkárhozottakkal?... Tudjuk, hogy az elkárhozottak a pokolba jutnak. De mi a pokol? Azt is mondják, hogy a pokol nem egy hely, hanem egy állapot. Nekünk a pokolról az a kép alakult ki, amit a gazdag és a Lázár példabeszédébõl tudunk (Lk 16:23). A pokolra jutott gazdag be van oda zárva, kínzó lángokban és nem képes visszajönni a földre (Lk 16:24). 

De úgy néz ki, hogy a gazdag ember pokla, az alvilág, nem a végleges pokol. Eljön majd a végsõ ítélet és akkor, aki nincs beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba dobják, ami a második halál, az örök és végsõ pokol... Ennél a szentírási résznél olvashatjuk, hogy az elkárhozottak nemcsak az alvilágból, a pokolból adatnak elõ, hanem a tengerbõl is...

(Jel 20:13) A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint.

Mivel az üdvözültek már pálmaágakkal a kezükben, fehér ruhában állnak Isten trónja elõtt, azt lehet gyanítani, hogy az elkárhozott lekek nemcsak bezárva vannak az alvilágban (pokolban), hanem szabadon is, a felsõ vizekben, a tengerben, vagyis a levegõégben. Ez lehetett a légió és a disznócsorda esetében is (Lk 8:31; Mt 8:31; Mk 5:12). Olvashatjuk, hogy a Sátán a tenger fövenyére áll és harcba rendezi erõit (Jel 12:18; 20:8). Innen gondolhatjuk, hogy a Sátán nemcsak bukott angyalokból áll, hanem olyan démonokból is, akik elkárhozott óriások, illetve emberek lelkei, akik összeesküdtek Isten ellen...






Kérdések

1. A gízai piramisok a bukott angyalok alkotásai?

2. A levegõégben bolyongó démonok nem tudnak áthatolni a kõfalakon?

3. Az õskori óriások a mai gonosz lelkek?

4. Vannak szabadon kószáló elkárhozott emberi lelkek?

Ima: Dicsõség neked Uram Jézus, dicsõség Szent Nevednek, és Szent Vérednek, mert általa szabadítottad meg a világot a Sátán rabságából. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése