Tapogatózás a démonológiában – Ötödik rész

Láthattuk a korábbi részek felvetéyeit, hogy a Sátán országa tisztátalan, gonosz lekek seregeiből áll, akik gonosz esküvel vannak összekötve...

Ezek a gonosz lelkek valószínűleg három féle származásúak:

- Tisztán szellemi lénynek teremtett bukott angyalok;

- Testben született és elhunyt óriások lelkei;

- Olyan elhunyt emberek lelkei, akik eladták lelküket az ördögnek, különösen a bukott papok és szerzetesek.

A tisztátalan, gonosz lelkek, lehetnek szabadon a levegőégben (Ef 6:12; Jel 20;13), vagy lehetnek bezártak és megkötözöttek. Itt meg lehet említeni a légió és a dicsnócsorda esetét is...

(Mk 5:9-13) Ekkor megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt neki: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. Az ördögök azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.” Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

Láthatjuk a Tóbiás esetében is, vagy a Jelenések könyvében, hogy démonokat kötöznek meg (Tób 8:3) vagy oldoznak el (Jel 9:15; 20:7). Láthattuk a légió és a disznócsorda esetében, hogy a démonok inkább szeretnek kószálni szabadon, mintsem bezárják õket a pokolba (Mk 5:9-13; Lk 8:30)...

Fohász: Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Mi van az elkárhozott emberekkel?... Tudjuk, hogy az elkárhozottak lelkek a pokolra jutnak, de mind be vannak zárva?...

(Lk 16:1-13) Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézõje. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felõled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intézõ. Az intézõ így gondolkodott magában: Mitévõ legyek? Uram elveszi tõlem az intézõséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézõségbõl. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsõt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézõt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hû, az a nagyban is hû. Aki a kicsiben hûtlen, az hûtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hûen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hûek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Valamikor 2001-ben, ezt a magyarázatot kaptam ehhez a szentírási részhez:

Kedves NN,

Röviden leírok néhány gondolatot a hamis sáfár példabeszédérõl, ami bennem van.

A hamis sáfár az én meglátásomban az az ember, akit Isten kiválasztott az Ő szolgálatára és megadta a kenetet neki ennek a szolgálatnak elvégzésére. Ez a kenet nem föltétlenül az egyházirend, hanem a Szentlélek bizonyos kenete, akár egy laikuson is, aki bizonyos
szolgálatra van elhíva.

Ez a felkent ember, valamilyen okból kifolyólag eltér az Úrtól, és itt leginkább a világ és a gazdagság, a Mammon csábitására gondolok. Közben ez az ember a Szentlélek kenete által hirdeti az Úr Jézus tanítását, az

evangéliumot. De a szavai és az élete nem egyeznek. Az élete nem fedezi azt, amit hirdet...

Ekkor, amikor már egy határon túllép, az Úr megvonja tőle a kenetet, a Szentlelket, a hamisan sáfárkodótól, és ekkor történik az, hogy a hamis sáfár kezdi érezni a Szentlélek erejének hiányát, és hogy igazolja az ő hűtlen életét mások előtt is, megrontja az igazságot. 

Így a hamis sáfár már nem nevez minden bűnt bűnnek, adóságot adóságnak, hanem ezt is, azt is kezd kimagyarázni, és kezdi felmenteni azokat, akik bűnben élnek, ahelyett, hogy megfeddené őket és nevén nevezné a bűnt. Ezáltal a maga
barátjává tesz sok bűnöst, elaltatja őket a bűnben, és az emberek elismeréssel vannak iránta, mert kedvez nekik...

Ezálatal a hamis sáfár elvesziti az örök életet, mert elszakadt az örök élet forrásától, (ahelyett hogy megtérne az Úrhoz) és beállott a lelki halottak sorai közé, hogy ott barátokat szerezzen magának. Ő is okoskodik a világiakban, mint a világ fiai, akiknek nincs beírva a nevük az élet könyvébe, akik a maguk nemében itt a világban okosabbak a világosság fiainál, de az okosságuk elhervad, mert a halálba mennek...

A hamis sáfár hűtlen volt a Szentlélek ajándékainak, adományainak használatával, ezért nem kapja meg azt, ami sokkal több, az angyalihoz hasonló, örök élet lelki "felszereltségét", amit az Istennel való közösségben, az örök életben, mint sajátját nyerhetett volna el.

Tehát, amint a példabeszéd vége is mutatja, a legfőbb próbléma a világgal és az anyagiakkal, vagyis a Mammonnal való összevegyülés. A hűséges ember szereti Istent és gyűlöli a vagyont, a világiakat, vagyis a Mammont, míg a hűtlen ember szereti a világiakat és elhanyagolja Istent, amint Szent Jakab apostol kérdezi: Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel? (Jak 4:4)

A kérdés itt, ami itt felvetődik, hogy kik és milyen örök hajlékukba fogadják be őt? Hát nem a hűtlenségről, a hűtlenekről és a világ fiairól van itt szó? Akkor nem lehetséges, hogy itt nem az üdvözültekről és a menyországról van szó, hanem az elkárhozottakról és a Sátán országáról?...

Lehetségesnek látom azt, hogy nem minden elkárhozott emberi lélek zárattatik be azonnal a pokolba, amint azt a gazdag ember és a szegény Lázár eseténél (Lk 16:22-23), hanem vannak olyanok, akiket befogad a Sátán az ő örök hajlékába, az ő országába, de most még szabadon kószálnak... Ezek a lelkek aztán gonosz lelkek lesznek, akik most még szabadon mozognak. Tehát az feltételezhető, hogy vannak olyanok, akik korábban Isten szolgái voltak, de elbuktak a próbatételen, eladták lelküket a Sátánnak és haláluk után ördögök lettek...

A szabadon kószáló gonosz lelkek, amelyek eredetileg testben születtek, természetüknél fogva visszavágyódnak a testbe, a testi megtapasztalásokhoz, ezért pusztának élik meg a testenkívüli állapotot (Lk 11:24). Még azt is szivesebben elfogadják, hogy egy állatba (pl. disznóba) bújjanak bele, mintsem hogy a pusztában legyenek vagy netán bezárják őket a pokolba.

Van, aki a démonokat rendjük, fokozatuk és hatásuk szerint osztályozza, de talán nem is az a fontos, hogy milyen a pozíciójuk vagy a feladatuk a Sátán országának hierarhiájában, hanem az, hogy milyen a származásuk... 

Láthatjuk az exorcizmusban egy dolog fontos: az ördög neve. Ha az exorcista megtudja az ördög nevét, akkor máris legyőzte a démont. Tóbiás könyvében pedig láthatjuk, hogy Rafael arkangyal személyesen ismerte azt a démont, és tudta, hogy mi annak a konkrét gyengesége (Tób 8). Tehát szükséges, hogy az ember felismerje a démont, annak származását, hatását, hogy hatékonyan fel tudjon lépni ellene a szabadító imában. Ezt a képességet a Szentlélek adja meg, a szellemek megkülönböztetésének karizmája által (1Kor 12:10)...

Kérdések

1. Hányfélék lehetnek a démonok számazásuk szerint?

2. Tényleg vannak emberek, akik eladják lelküket a Sátannak és így haláluk után ördögökké válnak?

Uram, Jézus Krisztus, Élő Isten Fia! Könyörülj rajtunk bűnös embereken! Ámen.