A Szentlélek arca – Belülrõl tanító

Minél inkább belemerültem a szentírás olvasásába, annál inkább tanított belülrõl a Szentlélek, hogy megértsem az írások értelmét és az igék bensõ összefüggéseit. Egy idõ után azt vettem észre, hogy azon gondolkodom, miként magyarázhatnám ezeket el ezeket másoknak is. Kb. 7 év múlva vezetett el az Úr oda, ahol ez a vágyam - amelyet Õ maga keltett bennem - beteljesedjen...

Elkezdtem tanítani egy lelkiségi közösségben. No, nem kell itt valami nagy tanításokra gondolni, hanem csak egy-egy félórás, órás elmélkedésre, bizonyos témák kapcsán, amelyekben kifejtettem a ige alapján, hogy mire hív meg bennünket az Úr.

Egy ilyen elmélkedésre való felkészülés, kezdetben napokba telt. Volt amikor egybõl megvilágosodott a téma és összeállt a tanítás, és volt amikor a téma homályba merült és nem akart összeállni. Gyakran napokig kellett keresgélni, gondolkodni. Volt olyan is, hogy egy elkezdett téma nem jött össze és lefuladt. Talán túl nehéz volt nekem vagy talán nem az volt a Szentlélek akarata. Aztán volt, hogy megelégedetten szemléltem egy módszer által elért eredményeimet, és akkor a Szentlélek mindent felborított és más utakra vezetett. A Szentlélek nem szereti ha a magunk erejében bizakodunk...

Egy szép nyári napon, épp egy ilyen tanítás megszerkesztésével fáradoztam. Szépen sütött be a nap az ablakon és én elálmosodva, lehajtottam a fejem az asztalra. Egy pillanatra bekoppant a szemem. Amikor felocsudtam, egy rövid látomásom volt. Azt láttam, hogy egy fiatal férfi rebbent fel mellõlem és egy lefelé ivelõ röppenéssel egy szemközti oszlop párpkányára repült, és ott megtelepedett velem szemben az oszlop parkányán. Egyenes testtartással, mozdulatlanul állt. A fiatal férfi fehér, csipkeszegélyű ministránsruhába volt öltözve. Az alsó ruhája zöld színû volt. Nem voltak szárnyai, de mégis úgy repült, mint egy madár. Még a röptének ívelése is olyan volt mint egy madáré. Egy picit leereszkedett, majd felfele ívelve röppent és letelepedett az oszlop párkányára.

A hely, az oszlop párkánya, ahová letelepedett, egy fehér, világos templom benselyében volt. Az oszlop, mintha egy felsõ karzat tartóoszlopja lett volna. Az volt a különös, hogy nem alulról láttam õt, hanem ugyanolyan magasságban voltunk mindketten, szemtõl-szembe. Mintha én is egy ilyen oszloppárkányon álltam volna...

Egybõl világos volt számomra, hogy ez egy segítõ angyal, aki segített nekem, hogy világosságot nyerjek az elmélkedés témájának átlátásában. Ugyanakkor, a Szentlélek nyitotta meg lelki szemeimet, hogy megláthassam az angyalt. Tehát, amint Aquinói Szent Tamás is leírjlta, Isten közvetlenül is, de angyalai által is megvilágosítja teremtményeit. Az, hogy az angyallal szemközt álltam, egy szinten álltam vele, azt sugallhatja, hogy szolgatársak vagyunk. Mindketten az Urat szolgáljuk...

(Jel 19:10) És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke.