Ez a látomás is azokban a napokban történt, amikor azt a nagy szemet láttam. Állhatatosan kitartottam a szentírás olvasásában, az imádságban, bûneim lerakásában és az életvitelem megjobbításában. Éppen a konyhában tevékenykedtem, és amikor a mosogató kagylótól kifele fordultam, egyszerre csak megjelent elõttem egy alak. Olyan volt, mint egy ifjú, de az egész testét szürke farkasszõr borította. Az arca emberi volt, de a feje, a fülei állatiak voltak és ugyancsak szürke szõr borította. Az arca szép volt és a szemei rendkívül értelmesek. Az egész látomásban a tekintete volt a lényeg. A lény tekintete gúnyos volt, és lenézõen, megvetõen mosolygott rám. Határozottan ezt fejezte ki a tekintete: Te akarsz megjavulni? Te akarsz szent lenni? No majd meglátjuk?... Ahoz nekem is lesz egy pár szavam. Azt hiszed, hogy bármilyen esélyed is van velem szemben?...
Kb. egy percig láttam magam elõtt ezt a gonosz
lényt, és semmi kétségem nem volt affelõl, hogy ez az ellenség, akivel fel kell
vennem a harcot. Nem ijedtem meg, és nem aggódtam egy percig se. Ösztönösen
hittem, hogy ha megláthattam õt, akkor a Szentlélek nyitotta meg a szemeimet. Ha
pedig megnyitotta szemeimet, akkor meg is adja majd a kegyelmet ehez a
küzdelemhez. Ugyanakkor, világos volt elõttem, hogy ezt az ellenséget nem lehet
alábecsülni. Vigyáznunk kell, mert nem vér és test ellen kell küzdenünk...
(Ef 6:12) Nem a vér s a test ellen viaskodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, e sötét világ kormányzói és az égi magasságok gonosz szellemei ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése