Megtörtént az elképzelhetetlen: egyházunk legfelsőbb vezetősége implicite megtagadta az Úr Jézus Krisztust Szingapurban az egész világ színe előtt. A Szentszék meg a Vatikáni hírek pedig hűségesen lehozták a Krisztus Urunk megváltó művét eltusoló megnyilatkozást, mintha csak ez lenne a legkeresztényebb tanítás: "Csak egy Isten van és mi utak, nyelvek vagyunk, hogy eljussunk Istenhez. Van, aki szikh, van aki muszlim, van aki hindu, van aki keresztény, de ezek különböző utak."
Az egyik mondta, a másik fordította, a harmadik lejegyzte, a negyedik közreadta, az ötödik elolvasta, stb. Ez nem egy ember műve volt, és nem egy spontán megnyilatkozás. Ez el volt határozva, meg volt rendezve, el lett játszodva, közre lett adva. És nem ez az első ilyen megnyilatkozás. Már volt egy hasonló hivatalos videóüzenet, de akkor még mindez nem volt ennyire egyértelmű...
Tehát itt mindenki mindenkivel egyetért, és szent a béke. Erről jut eszembe, hogy amikor azt mondják, hogy béke és biztonság, akkor jön rájuk a pusztulás...
(1Tessz 5:3) Amikor azt mondogatják: „Béke és biztonság”, akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra.
A Gloria.tv a videót is közvetítette. Ha nem volt eléggé világos az Abu-Dzabi nyilatkozat, az Amazonas szinódus, vagy a Fratelli tutti, akkor itt most már minden megvilágosodott. Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére megtudhattuk, hogy hiábavaló volt az Úr Jézus keresztáldozata...
Beteljesedett Szent Pál próféciája a Nagy Elpártolásról...
(2Tessz 2:3) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek.
(2Tessz 2:3, Simon féle) Senki semmiféle módon félre ne vezessen titeket! Mert az Úr napját megelőzi a Nagy Elpártolás, amikor megjelenik a Törvény ellensége, a kárhozat fia.
Mindenki hallgat, mintha "mise történt volna"... De ha nem áll ki már senki az Úr Jézus mellett, hogy tanúságot tegyen Róla, akkor Ő majd tanúságot tesz önmaga mellett...
(Jn 8:14) Még ha önmagam mellett teszek is tanúságot, tanúságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem, és hová térek vissza.
(Jn 8:17-18) Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes. Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött.”
De mi is tanúságot teszünk az Úr Jézus mellett, mert mi hisszük, hogy csakis Őáltala van bejutásunk a mennybe, és csakis Őáltala juthatunk el a mennyei Atyához. Egy a közvetítő Isten és ember között, az Úr Krisztus. Egy az út, az igazság és az élet, és nincs másban üdvösség, csakis Jézus Krisztusban. Ezért, aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz elkárhozik...
(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.
(Jn 14:6) Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.
(ApCsel 4:12) Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
(1Tim 2:5-6) Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben.
(Fil 2:9-11) Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
(Mk 16:16) Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.
Aki megvallja az Úr Jézust, hogy Ő a Krisztus, Isten egyszülött Fia, Aki megváltott minket, azt Ő is megvallja a mennyei Atya előtt. De aki megtagadja Krisztust, azt Ő is meg fogja tagadni a mennyei Atya előtt...
(Mt 10:32-33) Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.
Felvetődhet a kérdés, hogy akkor hogyan kellene vallásközi párbeszédet folytatni. Nem az a kérdés, hogy hogyan kellene vallásközi párbeszédet folytatni, hanem az, hogy milyen küldetést adott az Úr Jézus az apostoloknak...
(Mt 28:19) Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, s tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”
Tehát apostolok küldetése, és implicite minden tanítvány küldetése a világ végezetéig, az evangélium hirdetése és a népek megkeresztelése. De ha azt hirdetik, hogy minden vallás egy járható út, amely Istenhez vezet, akkor miért követnék az emberek Jézus Krisztust, és miért keresztelkednének meg?...
S akkor ezzel most már meg fog bukni a keresztény misszió? Nem, mert amint az Úr Jézus megígérte, hogy az egyházon nem vehetnek erőt a pokol kapui (Mt 16:18), úgy azt is megígérte, hogy hirdetni fogják az evangéliumot az egész földkerekségen, a világ végezetéig...
(Mt 24:14) Az országnak ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon, tanúságot tesznek róla minden nép előtt – és akkor eljön majd a vég.
Amint Józsué kijelentette Izrael előtt, hogy Ő és házanépe az Urat választják, és nem szolgálnak idegen isteneknek (Józs 25:15), úgy a mi az Urat követjük, és a mi tanuságtételünk igaz, amit az Úr igazolni is fog...
Ima: Uram Jézus, irgalmazz e meghasonlott egyházunknak, mely mellőz Téged és Szent Keresztedet. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése